Az ihlet napszámosa

2018.08.17. 11:00

90 éves lenne Juhász Ferenc

A népies realizmus költője, a látomásos-mítoszi verstípus egyik mesteri művelője, a huszadik század utolsó harmadának egyik meghatározó irodalmi egyénisége volt. A mindenség szerelmese címmel lánya, Juhász Anna dokumentumfilmben dolgozta fel hagyatékát, a filmet októberben mutatják be.

Kilencven éve, 1928. augusztus 16-án született Juhász Ferenc Kossuth- és József Attila-díjas költő, szerkesztő.

A Pest megyei Bián született, félig magyar, félig sváb családban. Édesapja kőműves, édesanyja napszámos-cseléd volt, a család nagy szegénységben élt. Az elemi iskolát szülőfalujában, a polgári iskolát Bicskén végezte. Apja elektroműszerésznek szánta, de édesanyját rávette, hogy inkább a Márvány utcai Kereskedelmi Iskolába írassa be Budapesten, 1942 és 1946 között ott tanult, kivéve 1944-et, amikor besorozták, de a hadseregből megszökött.

Fotó: Fortepan / Hunyady László

1946-ban beiratkozott a budapesti egyetem szanszkrit-magyar szakára, tanulmányait azonban egy év múlva megszakította, és a budai pamutfonó munkása lett. 1948-ban a József Attila Népi Kollégium tagjaként folytatta egyetemi tanulmányait.

Ebben az időben kötött barátságot Nagy Lászlóval és Simon Istvánnal, és első feleségét, Szeverényi Erzsébetet is ekkor ismerte meg.

Az egyetemet az első félévi vizsgák után ismét abbahagyta, mert megnősült, és úgy döntöttek, hogy inkább az asszony tanuljon tovább.

Balról Juhász Ferenc és Nagy László költők. A felvétel az Írószövetség Bajza utca 18. alatti székházában készült.
Fotó: Hunyady József / Fortepan

Előbb a Hunnia Filmgyár dramaturgja lett, majd 1951-ig a Könyvhivatalban és az Írószövetség lektorátusában dolgozott. Ezt követően 1974-ig a Szépirodalmi Kiadó szerkesztője volt. 1963-ban bekapcsolódott az Új Írás című folyóirat szerkesztésébe, 1974 és 1991 között a lap főszerkesztője volt. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja volt.

Irodalmi pályafutása 1948-ban kezdődött, a Diárium című lap karácsonyi száma közölte első két versét. Első verseskötete, a Szárnyas csikó 1949-ben a Franklin Társulat kiadásában jelent meg, és Baumgarten-díjjal jutalmazták érte. 1950-ben A Sántha család című könyvéért József Attila-díjat, egy évvel később az Apám című elbeszélő költeményéért Kossuth-díjat kapott. Ezt követően egyre inkább érzékelte az ország valós politikai és gazdasági gondjait, magánéletére is árny borult. Költői szemlélete is megváltozott, amit legjobban az Óda a repüléshez című kötete érzékeltet. Költészetének nyelvi forradalmát A tékozló ország című kötete hozta meg. Nehezen értelmezhető látomásos képei, a természet burjánzásának aprólékos rajza későbbi munkáinak is legfőbb ismertetőjegyévé vált.

Juhász Ferenc: Apám (részlet)

Papa, Papa, még megfázol,

magadra mért nem vigyázol?

Jön s csak int: ,,te csacsi gyerek„,

lehajol egy picit nyögve,

s fölemel a fű közül egy

aranyhátú falevelet.

,,Nemsokára szüretelünk,

csak ez a köd, ez ne lenne!”

Leejti s az billegetve

libeg a fonnyadt füvekre.

S fölemeli fehér ujját:

várj csak, fiam, megmutatom,

mit tudok még, s huncutkásan

fölborzolja szemöldökét.

Elindul a szoba felé,

megáll, köhög, lassan bólint,

mint egy kedves nagy gyerek, kit

rajtakaptak a csaláson.

S jön már vissza nagy vidáman

az öreg harmonikával.

,,A mamának meg ne mondjad,

mit csinált a vén bolondja!„

Nyakába veszi a szíjat,

s billentyű-soron egy vígat

végigfuttat ujjaival.

S kezdi egy vidám danával,

a mama kedves dalával,

s énekel hozzá rekedten,

ebben a nagy őszi ködben,

hulló levél közepette

énekeli önfeledten,

suttogva és meg-megállva:

,,Szép az akácfa virága...”

Ráhajol a vén szerszámra,

húzza szomorú-vidáman,

egyre szomorúbban húzza,

egyre messzebb néz a ködbe,

beteg hátát nekidöntve

szederfa mohos törzsének,

néz a messzi fehér tájra,

s imbolyogni kezd fölötte

a vén fa tar koronája.

Eszébe mi juthatott most?

Ködös-napos ifjúsága?

Az a híres lakodalom,

s hajnalodó éjszakája?

Túl a dombok lágy hajlatán,

nem is nagyon messze innen,

januárban ültek lakzit,

muzsikálni őket hívták,

az égből a hó patakzik.

Őket, mint másokat inkább.

Híres volt a lakodalom,

micsoda egy vigadalom!

Szorongtak ott több, mint százan,

a négy nyitott nagy szobában,

éjfél felé sűrű párok

sutyorogtak a tornácon.

A ház előtt a szegény-nép

toporgott a hóesésben.

Falu legnagyobb rimája,

a leggazdagabb legénye

kelt egymással örök frigybe.

Csak a legénynek szegénynek

púptól dúdoros az inge.

A menyasszony gyönyörű volt,

szebb, mint a fönt fészkelő hold,

ezüst udvarát, ha szépen

hordozza a nyári égen.

Arca színe olyan pozsgás,

rózsapír mellette rozsdás.

Csipke-zuhatag fehérben,

telten, mint a buja rétek

ült a roskadásig rakott

asztalfőnél és hallgatott.

1956 után mély depresszióba süllyedt, állapotában a külföldi meghívások hoztak kedvező változást. Íróküldöttség tagjaként járt többek között a Szovjetunióban, Ausztriában, Franciaországban, Kubában, nemzetközi írótalálkozón vett részt Finnországban, Hollandiában, Spanyolországban, Indiában, költői felolvasókörúton járt Németországban, az Egyesült Államokban, Izraelben is.

Juhász Ferenc költő. Fotó: Csigó László fotóművész – Szép versek antológia-sorozat, Wikimedia

1965-től sorra jelentek meg kötetei, majd 1978 és 1980 között összes verseinek gyűjteménye is megjelenhetett. Nagyszabású kompozícióiban, eposzaiban megidézte költőelődeit (Ady Endre utolsó fényképe, József Attila sírja), számot vetett személyes sorsának gondjaival (Babonák napja, csütörtök: amikor a legnehezebb), a magyar történelmi múlttal (A halottak királya), emléket állított szüleinek (Anyám). Bartók Cantata profanája ihlette A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című művét. Utolsó kötete, amelyben 2007 óta írt versprózáit adta közre a 2015-ös Ünnepi Könyvhétre jelent meg A végtelen tükre címmel.

Juhász Ferenc: Évszakok

Elmúlt az ősz. Az elbomlás is elmúlt.

Rothadt növényeken gázoltam tehozzád.

Árva szemem halottak elhagyott szemhéjába bújt,

mint gyöngy-kérgű csigaházba magányos, meztelen rák.

Hulla-viola árnyékot csurgattak a bálnaszájú rácsok,

korhadt csecsemők és szutykos őszirózsák nyögtek ajkukból kicsüngve.

Kék gerlét vezettek hozzám, kis lábán viselt csengettyűs aranyláncot:

atom-hasító mosolyodban áztam, s beleőszültem bolyongó szemedbe.

S elmúlt a tél is. Nem úgy, mint a többi!

A vedlett ég ropog a harangok fogsorában.

Gépfegyver-fogvacogásban indultam neked kenyeret könyörögni.

Csendből-bogozott erdő szikrázik a tél anyagában.

Jácint-kék árnyékot gondoltak a tündérország-rácsok,

csöndernyős bánat alól a vadak az ablakhoz tolongtak tipegve.

Ágyad szélén, mint öreg ház jázminbokrot, hallgattam gondtalan csacsogásod

és szarvas, nyúl, fácán, rigó figyelt a lecsülkölt hóban lángfehér énekedre.

Ó, ez a tavasz! Zöld, húsos tajték tódul,

s ráforr a falakra repedezett zománccal,

gombos kocsányán virág-hullák foszlánya bódul,

s benyúl a szemekért az űr gomolygó tapogató-halállal.

Epezöld árnyékot öklendeznek a foltos-bőrű rácsok,

hova emberhúsevő halak, nagyfogú csillagok gyűlnek sisteregve,

mert odacsalják burjánzó vágyak, beteg imák, átkok és boldog makogások.

Itt borulok én, tetszhalott sírra bodzabokor, szagos-sírkövű melleidre.

Majd jön a nyár. Népet arany-éremmé ver!

S a holdban fölágaskodik kék vigyorral az egyszarvú csődör

és jajgat a világ a szenvedés rátekeredő idegzetével.

S ibolyántúli habban a rovar álmodozva dőzsöl.

Savas árnyékot sziszegnek a foszló hüllőtestű rácsok,

s rásül üszkösen sok lepke a gyíkkézből kidagadt szívedre.

S hártyásodó lombok alatt hallgatom akkor is virágnőstény-zokogásod,

míg ott hörgök én, piros cseppkőbarlangkertben, fekete párduc, a szívedbe temetve?

Versei angolul, németül, finnül, svédül, olaszul, franciául, bolgárul, héberül is megjelentek. Munkásságáért több rangos elismerést kapott, a Kossuth-díjjal két alkalommal (1951, 1973) tüntették ki, megkapta 1991-ben a Művészeti Alap Nagydíját, 1967-ben a Strugai Költői Estek különdíjával, 1993-ban az Aranykoszorújával jutalmazták, és ugyanebben az évben Az Év Könyve Jutalmat is megkapta. 1994-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2004-ben a Prima Primissima Díjjal, 2014-ben pedig beválasztották a Nemzet Művészei cím birtokosai közé.

Juhász Ferenc 2015. december 2-án hunyt el Budapesten.

2018-ban születésének 90. évfordulója kapcsán dokumentumfilmmel és (a filmmel azonos című, a Helikon Kiadó gondozásában megjelent) emlékkönyvvel emlékeznek a költőre. Október 24-én az Uránia Filmszínházban mutatják be a Juhász Anna és Surányi András által készített dokumentumfilmet, melyben a kortárs művészeti élet jeles képviselői, írók-költők, zenészek, színészek és a költő családtagjai osztják meg a költőhöz kapcsolódó élményeiket. A filmben szerepel többek között Trill Zsolt, Juhász Ferencné, Juhász Eszter, Juhász Anna, Vecsei H. Miklós színművész, ifj. Vidnyánszky Attila színművész, Csukás István költő, Lator László költő, Kányádi Sándor költő, Törőcsik Mari színművész, Rúzsa Magdi énekesnő, Harcsa Veronika énekes, dalszerző, Kántor Péter költő, Prieger Zsolt zenész, Grecsó Krisztián író, Dragomán György író, Szabó T. Anna költő, Kemény István költő, Hantai Zsuzsa és Takács László professzor is.

Borítókép: Juhász Ferenc költő budapesti otthonában 2014. november 25-én.

Forrás: MTI / Czimbal Gyula

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában