Tudtam már egy ideje, hogy nem akart élni – Pásztor Erzsi megrendülten emlékezett Csűrös Karolára

Én most voltam nála, november 6-án, a születésnapján köszöntöttem, Tóth Enikővel mentünk el hozzá. Nem volt jó állapotban, sajnos... Tudtam már egy ideje, hogy nem akart élni, amióta ágynak esett. Erről persze nem nyilatkoztam senkinek, mert olvasott újságokat, és nem akartam, hogy ez visszakerüljön hozzá. Az igazság, hogy amióta Ádám (Horváth Ádám, a Szomszédok írója, rendezője – a szerk.) meghalt, lefeküdt, és azóta nem kelt föl. Nem érdekelte semmi.

Nagyon rossz érzéssel jöttem el, éreztem rajta, hogy keresi a szavakat – mesélte az Origo megkeresésére.

Néha jó kedve volt, amikor bohóckodtam neki, megnevettettem, de telefonon is sokat beszélgettünk. Önmagát bezárta, ezzel betegséggel élt együtt, a depresszióval, amit talán nem is akart legyőzni. A lába is fájt, járt hozzá gyógytornász... Őszintén szólva, nem lelkesedett semmiért. Neki az Ádám volt az élete. Volt olyan időszak, amikor külön voltak, de visszafogadta, és utána is rajongva imádta Ádámot

– mesélte a színésznő.

Őt Pásztorkának szólította Csűrös Karola, őt pedig Karcsinak becézték többen. A Madách Színház is így búcsúzott tőle.

Úgy tudja, hogy nem voltak fájdalmai: Szépen, csendben ment el, elaludt. Szerető emberek vették körül, az unokahúga is segített sokat. A kedvében jártuk, szerettük őt, szeretetreméltó ember volt... De menyire szomorú ez, hogy én vagyok a legöregebb,és mindig csak csak búcsúzom...