2011.02.15. 00:00
Halra fel!
Fiúbloggereink nehezményezik, hogy az európai átlaghoz képest milyen kevés halat fogyasztunk, pedig roppant egészséges, sokféle módon készíthető eledel.
Horgászzsákmány
Klottgatyás, dorkós gyermekkoromban hasonszőrű társaimmal, egyetemmel rettegett rabsica voltam a Répcének, Kőrisnek és minden „kövécsgödörnek” kies nagyközségemnek, azóta várossá nemesedett szép Répcelak határában. Igaz, valamire való horgászzsákmánnyal nem dicsekedhetek, a paptetűn (Vágó durbincs – Acerina cernua), és néhány életunt kárászon (Carassius carassius) kívül más hal nem akaszkodott fel a horgomra, de azért ifjúságom örök élményei édesapám horgászbarátai által asztalunkra származtatott kövér potykák, kisportolt csukák és néha-néha egy-egy kapitális harcsa a Rába Nicki gát feletti holtágaiból…
Jó volt, no!
[caption id="" align="aligncenter" width="380"]
Grillezett lazac
[/caption]
Indulás a kályhától
Az édesvízi és a tengeri halak már a földművelés és az állattenyésztés kialakulása előtt fontos szerepet töltöttek be az ember étrendjében. A hal rengeteg fehérjét és vitamint tartalmaz, könnyű megfogni (nem kellett ölre menni érte, mint a barlangi medvével), és az elkészítése sem olyan bonyolult. Igaz, még Prométheusz bátyánk előtt biztosan nyersen fogyasztottuk, bár ez a jó szokásunk azóta sem változott sokat – ettetek már sushit? Marha jó, higgyétek el!
