Ezotéria

2010.02.13. 18:10

Torz-tükrű valóság

Linda hátát a fürdőszoba hideg csempéjének támasztva, kezeivel térdeit átkulcsolva, könnyes szemmel ült a nyirkos járólapon.

BAMA

Linda hátát a fürdőszoba hideg csempéjének támasztva, kezeivel térdeit átkulcsolva, könnyes szemmel ült a nyirkos járólapon. Csak nézett maga elé, s olybá tűnt, a végtelen idő magába nyeli, elszakítva mindentől, ami meleg, ami fénylő, ami éltető. Fáradt volt már. Nagyon fáradt. Az elmúlt órák izzószemű, gonoszan kacagó, vörös szarvú képzetei csaknem minden energiát kiszívtak belőle. Elég volt. Vége. Nem volt tovább. Linda érezte, kiüresedik. Már csak ennyi volt. Csak ülni a padlón, és nézni a járólapot…

...Elkenődött. Linda barna szemeivel bele nézett a z ovális tükörbe, majd a kis fürdőszoba-szekrényke felé nyúlt. S miközben egy nedves kendővel törölgetni kezdte a szemeit, a tükörben visszanéző arcára mosolygott. Először félszegen, majd önfeledten. Boldog volt. Csak állt, és nézte az arcát. A szemeit. A tekintetét. Kezében pedig megállt a nedves kendő, mert amint átjárta a boldogság tudata örömmel megtelt lelke újabb kövér könnycseppeket hozott. Linda, rövid, szőkés haját hátrasimítva, ellépett a tükörtől, s leült a kád szélére. Boldogan nézelődött körbe. Pedig nem volt a fürdőszobájában semmi új. Csak hát, amikor a lélekre rászakad a felszabadult boldogság valahogy hirtelen mindent olyan jó lesz megnézni, a z út menti fákat, a bokor alatt kapirgáló feketerigót, a szárított rózsát a szoba sarkában, a kisvirágos csempét a fürdőszobában… Ám, ahogy ott ült, a következő percben, szeme az ajtó melletti falrészre tévedt. Linda összeráncolta homlokát, mert gondolatai sodorni kezdték, elhúzva a jelentől, vissza egy hónapokkal ezelőtti sötét, hideg, reményvesztett pillanathoz. ..


Lindának nem volt súlyos a betegsége. Legalábbis az orvosok jóval biztatták. Ritka, de gyógyítható. Ezt mondta neki azon az őszi reggelen az orvos. Nem ezzel volt az igazi baj. Hanem a vérszemet kapott képzetekkel, melyek attól a pillanattól fogva, hogy tudomására jutott a betegség nyugodni nem hagyták. A kezelés nem lesz rövid, erre is figyelmeztette a doktor, de a végén újra visszanyeri az egészségét. Ezt mondogatta magának, mikor nem hagyta, hogy igaz gondolatai felett átvegyék az uralmat a tévképzetek. De ahogy telt múlt az idő, egyre több lett a reményvesztett, és egyre kevesebb a hittel teljes pillanat. Linda úgy képzelte el, s ültette magába egyre mélyebben a hamis, kínzó, gyötrő gondolatokat, mintha örökre magába akarná zárni őket. Azok pedig csak jöttek, egyre gyakrabban, egyre többen, egyre tovább maradva. Egyre tovább tartva a fiatal nőt egy torz-tükrű valóságban.

Hiába súgták neki a reményt őrző falak, hogy a sötétségből mindig fény születik, hogy a megrendülés csak újjászüli, hogy a rosszat elmossa a jó, mert a változás mindenre vonatkozó örök törvény. Linda alig hallotta meg-e gondolatokat, végül pedig teljesen süketté vált rájuk. S ahogy telt múlt az idő, egyre jobban és jobban elmerült a maga eszkábálta sötét képzetekben, amik csak sodorták egyre messzebb és messzebb a valóságtól, egy helyre, ahol a realitást már szinte teljesen elnyeli a szürke, nyálkás, fénytelen hamisság tátongó szája, ahová már alig jutnak el az angyalok hangjai, s ahol a levegőt átjárja a nincs többé boldogság hazugsága. Linda csak ült ezen a helyen, hátát a hideg csempének támasztva, s nem hitte, hogy valaha még boldog lehet.

Linda eltépve magát rossz emlékeitől felállt a kád széléről. Még mindig benne lüktetett a boldogság, de valami más is. Némi harag. Sosem lett volna szabad ennyire átadnia magát a reménytelenségnek.
Sokkal jobban kellett volna bíznia. Sose lett volna szabad elengednie az Isten kezét… Linda visszament a nappaliba, s újra kezébe vette az orvosi jelentést, melyben gyógyultnak nyilvánították. Nyolc hosszú hónap. De a nyomasztó álom véget ért. A bánat villámgyorsan csomagolt. Percnyi időt sem kapott tovább. A gond ideje lejárt. Linda pedig csak állt erkélyén nézve a tiszta, göncölszekeres, nyári eget, és miközben életerős testét végigsimította a hűvös este, mosolyogva magába szívta a környező nyárfák tiszta illatát.

Kívánom, hogy minden nehéz korszakotok üdvös, boldog, szerencsés véget érjen!!
Adela

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!