Már 18 éves a Mentőkutyás Szolgálat

Cuki négylábúak, de komoly munkát végeznek: eltűnt, többnyire öngyilkos, alzheimeres és demens emberek után kutatnak erdős, romos területen, de ha kell, kivonulnak gázrobbanás helyszínére is túlélők után szimatolni. A fővárosban működő Mentőkutyás Szolgálatnak még speciálisan képzett tűzvizsgáló ebe is van, segítségével az égésgyorsító anyagokat is megtalálják. Leczki Sarolta, a szolgálat vezetője négylábúival megjárta korábban a földrengés sújtotta Pakisztánt, Indonéziát és Törökországot is, most a II. kerületi állomáshelyükön fogadta a Borsot.

Kabos, a vizsla alig várja, hogy munkába induljon. „Fixen ő, a személykereső Zoé és a 11 éves, nyugdíjas Singer él bent a tűzoltóságon. Emellett minden 24 órás kollégával bejár a saját keresőkutyája. Összesen 12-en vannak. A négyesztendős drótszőrű közel száz bevetésen van túl. Az ebek a célnak megfelelően átalakított kisbusszal utaznak, amelyben kutyaszállító bokszok és speciális felszerelések várják őket” – magyarázta a lapnak a szolgálat vezető.

Singer, a nyugdíjas személykereső számos díjat nyert, ma már azonban kanapén tölti a napjait. „Kölyökkortól neveljük őket, 1-2 évesen már vizsgáznak, de 3 éves korra érnek be teljesen. Nagyjából 8 ­éves korukig tudnak dolgozni, ez függ a kondíciójuktól, egészségi állapotuktól. Először megtanulják a jelzésmódot. A tűzvizsgálók lefekszenek, orrukkal vagy a mancsukkal mutatva, mit találtak, passzívan jeleznek. A személykeresők aktívan, ugatással jelzik, hol a személy. Mindnek megvan a kedvenc jutalma, labda vagy mondjuk csirkenyak, amit ilyenkor megkapnak.

A riasztások száma változó. Van, hogy egy hónapig nyugi van, de előfordult már, hogy egy éjszaka alatt 5-6-szor is riasztottak minket tűzvizsgálathoz, akkor egy gyújtogató dolgozott Csepelen. Nagyobb részt tűzvizsgálatot végzünk, kisebb részben személykeresést. A szolgálat 18 éves működése során nem vesztettek el állatot munka közben. Szigorú szabályokhoz tartjuk magunkat, a kutyák önállóan, de kontroll alatt dolgoznak. A legnagyobb sérülés egy lábvágás volt, ami pár hetes betegállományt jelentett. A megtalált személyek pszichésen nem viselik meg a kutyákat, helyes kiképzés mellett játéknak fogják fel a keresést, s a jutalmat várják a végén.” – mesélt Borsnak a kereső kutyák mindennapjairól Leczki Sarolta.

Borítókép: Ádám Zsófia, a Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat tagja és Drazsé nevű labradora

Forrás: MTI Fotó/Lakatos Péter