Komlóültetvény a kastélyparkban

2019.01.19. 15:00

Sörgyár és segélyszervezet összefogása ad reményt egy kis faluban

Miként tud életre kelteni egy somogyi falucskát egy segélyszervezet? És hogyan kapcsolódhat be mindebbe egy sörgyár? Vajon egy szokatlan, de alaposan átgondolt ötlettel, rengeteg munkával és hittel lehet-e célt és megélhetést adni célt és megélhetést vesztett embereknek? És vajon sikerül-e újraéleszteniük a komlótermesztést Magyarországon? Bízunk benne, hogy igen.

G. Juhász Judit

Tudják, milyen a komló? Nem az észak-baranyai városról beszélek, hanem a növényről. Arról az égig kúszó, sokleveles kétszikűről, amelynek a szára mindig csak jobbra, az óra járásának megfelelően csavarodik és indáival rákapaszkodik mindenre, ami az útjába kerül. A humulus lupulus, azaz a közönséges komló elvirított virágzatával, pontosabban tobozkáival ízesítik a sört, az adja az aromáját, és nem mellékesen gyógyszert és teát is készítenek belőle.

Ne lepődjenek meg, ha nem ugrik be egyből a növény képe, hisz hiába voltak valaha gazdag ültetvényeink, 20-30 éve alig termesztenek komlót Magyarországon.

Traktor halad el Kastélyosdombó helységnévtáblája mellett
Fotó: Sóki Tamás / MTI Fotó

Szociális komló

Most viszont mintha mozdulna valami, s ez a változás Somogy megyében, a horvát határ menti Kastélyosdombón kezdődik. Kérdezhetnénk, hogy miért éppen ott, hiszen se iskolája, se boltja nincs ennek az alig 238 lelkes kisközségnek. Ráadásul a fiataljai elköltöztek Barcsra, Darányra vagy még messzebbre, oda, ahol munkát és megélhetést is találnak. Nyolc évvel ezelőtt azonban a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet megvetette a lábát a faluban, s mostanra az ősfás parkban álló Dráva-kastélyban létrehozott egy szociális és fejlesztőközpontot. Benne családok átmeneti otthonával, oktatótermekkel, fejlesztőszobákkal, és kicsit távolabb a Szenvedélybetegek Nappali Ellátójával.

Az otthonban lakók és a környékbeliek azok, akikre a nagy feladat hárul: hogy a szociális és fejlesztőközpont területén újraindítsák a magyarországi komlótermesztést. Segítséggel persze, hiszen a szakmai tudást egy kertész adja, a 30 milliós befektetést és a majdani – piaci áron való – felvásárlást pedig a Heineken Hungária Zrt. A feladatra jelentkezőket hónapokkal ezelőtt elkezdték oktatni az új mesterségre, még kézikönyvet is összeállítottak nekik a komló neveléséről. Az ültetvény a szociális gazdaság része, szüretkor 20-25 munkásra lesz szükség az otthonból és a környékről.

Kecskét fej egy dolgozó az Ökumenikus Segélyszervezet Kastélyosdombói Szociális és Fejlesztési Központjában
Fotó: Sóki Tamás / MTI Fotó

A háttérben eközben a nagy komlóprojekt felelősei mindent kiderítettek a növényről. Konzultáltak szlovén termesztőkkel és megfordultak Németországban is, ahol a München és Nürnberg közötti régióban terem a világ komlószükségletének egyharmada és a német sörhöz használt komlónak a 85 százaléka.

Néhány hétbe beletelt, míg az egyhektáros területet előkészítették a 2500 palánta fogadására, majd teleszórták Németországból hozatott, 10 méteres farönkökkel. Két méter mélyen a földbe ásták, aztán V-alakban acélhuzalokkal rögzítették őket, hogy kiállják a szelet és a terhelést. A kordonrendszer fogja a huzalokat, amelyekre majd a komlót futtatják. Két németországi gazda is eljött segíteni, ők magyarázták el, mit, miért és hogyan kell csinálni.

Elültetésre váró komlópalánta Kastélyosdombón
Fotó: Varga György / MTI Fotó

Nemrégiben aztán szépen sorba, egymástól másfél méteres távolságba elültették az első komlópalántákat. Egyelőre három fajtával kísérleteznek, majd kiderül, melyik érzi jobban magát ebben a földben.

Lehel László, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója is alaposan kiképezte magát komlófronton, azt mondja, rendkívül agresszív növényről van szó, amely számos hajtást hoz, de kettő kivételével mindet le kell vágni tőből. Úgy nő, mintha húznák, ami azt jelenti, hogy állandóan figyelni, igazítani kell, és húsz méterre is felfut, ha hagyják. Ráadásul, amint leszedték a virágot, el kell kezdeni a szárítását. De nem a napon, mert az ártana a minőségének. Marad tehát a szárítóberendezés, ami persze tovább bonyolítja és drágítja a műveletet. Érzékeny, vízigényes növényről van szó, évente többször permetezni is kell.

Talpra állni, ha lehet

A családok átmeneti otthonába olyan, gyerekes családok költözhetnek, akik elveszítették a lakásukat vagy sosem volt nekik. Fedelet kapnak a fejük fölé, biztonságot és segítséget ahhoz, hogy talpra álljanak. Munkát vállalnak, majorságot gondoznak, konyhakerti növényeket termesztenek, mindenki a saját részére. Másfél év elteltével aztán, sok-sok erőfeszítés és tanulás után az a család, amelyik képes javítani az életén, és akar is, a segélyszervezet felújított házába költözhet, onnan pedig még jobban megerősödve léphet tovább. A szociális gazdaságban, a parkban, a sajtüzemben és a komlóültetvényen is tovább dolgozhat, aki akar. Sőt, ha minden jól megy, a gyógynövényezésbe is belekapcsolódhat. A fejlesztőközpontban ugyanis azt tervezik, hogy egy egész hektáron termesztenek majd körömvirágot, kamillát, a felvásárló-szárító épület már el is készült.

Lovas kocsi halad Kastélyosdombó egyik utcáján
Fotó: Sóki Tamás / MTI Fotó

Kirizs Zsolt, Kastélyosdombó polgármestere azt mondja, szép számmal vannak itt olyan családok, amelyek gyökeret vertek a faluban, s miután kikerültek az otthonból, nekiláttak gazdálkodni. Van olyan is köztük, amely öt év intézményekben való bolyongás után költözhetett végre önálló ingatlanba. A gyerekek iskolába járnak, egyszóval rendbe jött az életük.

Bakhátból tör elő

– Kicsit mélyítjük a gödröt, így ni, aztán megöntözzük, beiszapoljuk, s mehet rá a föld – magyarázza a teendőket Horváth Balázs. Porhanyós a föld, csináljuk, ahogy tőle láttuk, kapával 8-10 centis bakhátat tornyozunk, ebből tör majd elő növényke, de csak tavasszal tudjuk meg, hogy valóban jó-e ez a talaj neki.

A kastélyparkbn konyhakerti növényeket termesztenek, az érzékenyebbeket fóliasátorban
Fotó: Sóki Tamás / MTI Fotó

Horváth Balázs Drávagárdonyban él, harmadik éve az új párjával. Az asszonyt, aki akkoriban öt gyermekével lakott az Ökumenikus Segélyszervezet átmeneti családotthonában, itt ismerte meg. Összeköltöztek, kilenc gyereket nevelnek együtt. Azt mondja, jól megvannak, a hét nagyobb a nyáron táborba is elmehetett, s a családok otthonteremtési kedvezményével, a csok segítségével tudtak venni egy házat a faluban. Felújítandót, lesz bőven mit javítani rajta. Sokat dolgoznak, mindketten a mezőgazdaságban, Balázs ért a gépekhez, munka után besegít a gazdáknak. Azt mondja, bíznak benne, hogy a komlózás hozzájárul majd biztos megélhetésükhöz. De előbb, tavaszra, mire a növényke kibújik a földből, el kell végezni a huzalozást, hogy legyen mire felfutnia. Addigra az is eldől, hogy milyen csöpögtetőrendszert építenek ki a sorok között.

Sorsfordító ház

Mária (nevezzük így) kiskorú gyermekeivel lakik az otthonban. Egyedül neveli őket, mióta kiderült, hogy mostani férje szexuálisan molesztálta az egyiket. Feljelentette. A rendőrség és a gyámügy javaslatára akkor, három éve költözött külön velük. Mária kiegyensúlyozottabb, mint a munkatársai, a harmadik mondatnál már sejtem is, hogy miért: nemsokára a segélyszervezet sorsfordító házába költözhetnek.

Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete (b) látogatást tesz egy családnál, amelyik elhagyta a szociális fejlesztő, és önálló gazdálkodásba kezdett
Fotó: Sóki Tamás / MTI Fotó

A ház ott van az út túloldalán, minden szegletét felújították, még a tetőt is, sőt új vakolatot is kapott, már csak a kazán van hátra, meg a villanyszerelés. Nagyon szép lett, magyarázza Mária. A nagyobb gyerekeknek közös szobájuk lesz, a kicsi vele alszik majd. Szóval itt fognak élni másfél évig. A kert elég nagy, tart is tőle, de majd a gyerekek is segítenek, meg hát most is van zöldségeskertjük, amiért felelnek. Az új helyen fizetni kell majd a rezsit s a havi tízezer forint kötelező előtakarékosságot. Már alig várják, hogy költözhessenek, ott végre nem kell annyi emberhez alkalmazkodni, mint a családok átmeneti otthonában. Mária felszabadultan meséli, hogy dolgozni ugyanott fog, mint most, a parkfenntartó csapatban. Próbálkozott a sajtgyárban is, de visszakérte magát a földre. Neki ez az igazi. Kicsi gyermeke Darányba jár oviba, a nagyobbik Barcsra iskolába. Éppen érkezik a kisebbik a busszal, testvére fut eléje a megállóba.

Mária halkan, nyugodtan beszél, mint aki mindent százszor végiggondolt, újra meg újra. Mesél a betegségéről, és hogy a nagymamája nevelte, ő volt a biztos pont az életében. Most pedig igyekszik átadni a gyerekeinek azt, amit tőle tanult. Azt mondja, a gyermekei mindig erőt adtak neki ahhoz, hogy felálljon. A traumán azonban még nincsenek túl. De erről nem beszélünk.

Borítókép: Komlóültetvény 2018. november 13-án a Somogy megyei Kastélyosdombón

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!