Kínok kínja

2019.03.18. 12:54

Tényleg fájhat a csikizés?

Mivel a csiklandozás nem hagy semmilyen nyomot, előszeretettel használták kínzóeszköznek a történelem során.

Forrás: Shutterstock

Ártatlan, sőt, mulatságos játéknak tűnik a csiklandozás, de ez a fajta ingerlés más korokban durva büntetésnek számított – írja a Bors Online. Az összeállítás szerint Kínában a lopáson kapott, de kiváltságos nemeseknek megengedték, hogy büntetésül ezt a módszert válasszák maguknak. Az ókori Rómában a kisebb bűncselekmények elkövetőit büntették így: lekötözték őket, sóba áztatták a lábukat, hogy azt kecskék nyalják le, így csiklandozva a törvényszegőket.

Sőt, még a második világháborúból is maradt fenn egy csikizéses kínzásról szóló történet: a flossenbürgi koncentrációs táborban a náci őrök kacsatollal nevettették halálra az egyik foglyot – idézi fel az írás. A cikk egy másik legendát is felhoz, mely szerint 1903-ban egy öngyilkos hajlamokkal bíró, mozgáskorlátozott beteget csikizett halálra egy ápoló a Hudson River State Kórházban. De az ápoló azt állította, örült neki, hogy végre nevetni látja a beteget, tehát nem szándékosan tette – ismerteti a már-már képtelen történetet a cikk.

Tényleg csak árthatunk vele?

Az írásból az is kiderül, hogy természetesen nem mindig veszélyes a csikizés, a gond akkor van, amikor az, akit nevettetnek, már nem tudja jelezni a másiknak, hogy eddig és ne tovább, mert már annyira nem tudja kontrollálni a vihogást.

A nevetés ugyanis a csikizés közben teljesen irányíthatatlan.

A Kaliforniai Egyetem 1997-es kutatása mutatott rá, hogy a csikizés során kialakult nevetés egy reflexszerű folyamat, ami teljesen eltér attól, mint amikor valaki egy viccen nevet. Emiatt lehetetlen megmondani, hogy mikor van az a pont, amikor a csikizés már valakinek kellemetlenné válik. A csikizés képes fizikai fájdalmat okozni. A bőrünk alatti idegvégződések az agyba továbbítanak üzeneteket például arról, hogy hideg vagy meleg van, a csikizés is pont így működik.

Fotó: Shutterstock

Csak mértékkel a kicsiknél

A Bors a témában Makai Gábor pszichológust kérdezte, aki azt nyilatkozta: meg kell húzni egy határt. „Kisebb intenzitással pozitív hatása bír a csiklandozás, akár az intim együttlét előtt is. Legtöbbször a szülők a kicsi gyereket is igyekeznek így felvidítani, amivel nincs is probléma, de amíg a baba nem tud beszélni, addig nehezen tudja kifejezni, ha már sok neki a dolog, ezért jobban oda kell rá figyelni” – magyarázta a szakember.

Hozzátette: „a még nem beszélő gyerekek esetében a testbeszéd az árulkodó. Persze a nevetés közben ez nem egyszerű, de azért a szülő nagyjából érzi, mikor van az a pillanat, amikor a gyerek már csak reflexszerűen nevet, vagy fájdalmai vannak – figyelmeztetett Makai Gábor, nem véletlenül: 2017-ben ugyanis egy hároméves kislány édesanyja nem hagyta abba a csikizést, csak amikor már nem mozdult a pici. A nő szerint a kislány 2 hónapos kora óta minden este eljátszották a csikizős játékot, nem látta, hogy baj van. A nő másik hat gyerekét állami gondozásba helyezték, ő pedig az ítéletét várja nem szándékos emberölés vádjával.

Borítókép: illusztráció

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!