Attrakció vagy állatkínzás?

2022.03.20. 10:05

Még ma is létezik a népszerű vásári mutatvány, a bolhacirkusz

A bolhacirkuszokban a fellépők egy része eleve döglött, az élőket pedig a saját vérével eteti a gazdájuk.

Az űrhajóknál ötvenszer jobban gyorsuló, hatalmasakat ugró bolhákat régóta használják vásári mutatványokban. Kevesen tudják azonban, hogy a bolhacirkusz igazi állatkínzás. A fémhuzallal megkötözött állatok elpusztulásukig vergődnek, hogy bemutathassanak velük néhány egyszerű trükköt. Ezen az sem sokat szépít, hogy a fellépők egy része eleve döglött, az élőket pedig a saját vérével eteti a gazdájuk – olvasható az Origo cikkében.

A bolhacirkuszok a 19. században váltak népszerű vásári mutatványokká, a 20. század közepéig nagy sikerrel turnéztak. Még ma is akad azonban belőlük néhány, főleg Németországban.

Pár éve számolt be a német sajtó az egyik leghíresebb bolhacirkusz tragédiájáról, amikor is halálra fagyott a társulat mintegy 300 tagja.

A bolhacirkusz hallatán lélegzetelállító produkciókat bemutató idomított bolhák jelennek meg a szemünk előtt. A valóság sokkal lehangolóbb.

Elsőként az órásmesterek láncolták le a bolhákat

Elsőként az órásmesterek fogták hámba a bolhákat, így akarták szemléltetni jártasságukat a finom műveletek végzésében.

Az első mester, akinek a nevét feljegyezték, Mark Scaliot volt, ő 1578-ban leláncolt egy bolhát egy 11 elemből összeállított lakattal, amelynek tömege a kulccsal együtt nem haladta meg a 64 milligrammot.

1742-ben a London Advertiser számolt be egy Boverick nevű óriásmesterről, aki egy bolhával miniatűr kocsit, egy másikkal hintót húzatott. Innen már csak egy lépés volt a vásári bolhacirkuszok megjelenése.

A bolhacirkuszok aranykora az 1830-as években jött el Angliában, amikor egy Bertolotto nevű ember megnyitotta Londonban a bolhakiállításait. A kiállításokon szerepeltek kártyázó, ruhákba öltöztetett, táncoló, kocsit húzó bolhák, sőt bolhazenekar is. A bolhacirkuszok később az Egyesült Államokban is rendszeres attrakciókká váltak a karneválokon és a cirkuszi előadások kísérő műsoraiként. Az 1950-es évek közepéig a New York-i Times Square-en is működött egy bolhacirkusz.

A bolhák sem szeretik beverni a fejüket

A bolhacirkuszosok mind büszkén hirdették és hirdetik, milyen sok munkát kell fektetni a rovarok idomításába. Bár a bolhákkal tényleg kell foglalkozni, mielőtt porondra léphetnének, idomításnak nevezni ezt a folyamatot erős túlzás.

Az állatokat először is szelektálják aszerint, mennyire ugrálósak. A lustább állatokból lesznek a különféle eszközöket, kocsikat, miniatűr ágyúkat, gyertyákat húzó fellépők. Az élénkebb rovarokat is le lehet szoktatni az ugrálásról úgy, hogy viszonylag lapos, üveggel fedett dobozban tartják őket. Mivel a bolhák sem szeretik beverni a fejüket, előbb-utóbb megszokják, hogy egyre kisebbeket ugorjanak.

Ezután jön az idomítás kegyetlenebb része. Az állatokra régebben vékony arany- vagy rézhuzalból hámot applikálnak, és ezzel kis kocsikhoz vagy más eszközökhöz, például botok végére vagy egyensúlyozásra alkalmas szerkezethez rögzítik őket. Innen csak akkor kerülnek le, ha elpusztultak. Még evéskor, amikor is a mutatványos eteti őket a saját vérével, sem szabadulhatnak hámjukból.

Kínjában vonaglott a bolhazenekar

A bolhák utálják bizonyos vegyületek, például a kámfor szagát, így ezek alkalmazásával is lehet befolyásolni a viselkedésüket. Például kámforral átitatott labdácskákat dobnak közéjük. A bolhák igyekeznek lábukkal ellökni a kellemetlen szagú golyót, így a labdarúgás illúziója jön létre.

A bolhák nagyon érzékenyek a hőre és a fényre is, így ezek használatával azt a látszatot lehet kelteni, hogy jól idomított előadóművészek. A múltbeli bolhazenekarok tagjait például valószínűleg odaragasztották a székeikhez, és az alulról melegített rovarok kínjukban úgy vonaglottak, mintha játszanának a miniatűr hangszereiken.

A fellépők egy része már döglött

Nem mindegyik bolhacirkusz használ élő bolhákat. Többük szereplőinek a jelentős része döglött. Ezeket a rovarokat oda lehet rögzíteni a cirkuszi kellékekhez, és mágnesek segítségével lehet mozgatni őket. Ez a mutatványok könnyebb kivitelezése mellett azzal az előnnyel is jár, hogy nem kell állandóan új bolhákat kiképezni és cserélni őket. A bolhák élettartama fogságban alig egy év, fellépési idejük pedig pár hónapra korlátozódik.

Napjainkban már kevésbé népszerűek a bolhacirkuszok, de azért akad néhány.

Az egyik legismertebb mai bolhacirkusz tulajdonosa Robert Birk, akinek pár éve megfagytak a bolhái.

A Birk család bolhacirkusza egyelőre rendszeresen fellép a müncheni Oktoberfesten, és másutt is turnézik.

Borítókép: dpa Picture-Alliance via AFP / Frank Leonhardt

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!