Nobel-díjas

2022.02.06. 07:30

130 éve született a vérszegénység gyógymódjának felfedezője

Százharminc éve, 1892. február 6-án született William Parry Murphy Nobel-díjas amerikai orvos, a vérszegénység gyógymódjának felfedezője.

A wisconsini Stoughtonban látta meg a napvilágot. Lelkész apja Wisconsin és Oregon államok különböző gyülekezeteinél szolgált, ezért a család gyakran költözött. Murphy az Oregoni Egyetemen 1914-ben bölcsész oklevelet szerzett, majd két évvel később orvosi tanulmányokat kezdett, miközben az anatómia tanszéken laboratóriumi asszisztensként dolgozott. Egy ösztöndíjat elnyerve végül 1922-ben a Harvardon kapott diplomát, az intézményben 1924-től egészen 1958-as visszavonulásáig oktatott.

1923-tól rövid ideig orvosként praktizált, majd kutatásokkal, a cukorbetegséggel és a vér kóros állapotaival, elsősorban a vérszegénységgel kezdett el foglalkozni. Az anémia néven is ismert betegségben szenvedők vörösvérsejtjeinek száma súlyos esetben akár a normális érték egytizede alá is süllyedhet, éppen e drámai megfogyatkozás miatt emlegették csak "vészes"-ként a kórt a 19. században Magyarországon. A vörösvérsejtek felszínén elhelyezkedő hemoglobin szállítja az oxigént a vérben, hiányában fáradtság, szédülés, gyengeség, szapora szívverés és fájdalom jelentkezhet, a betegség régen halálhoz is vezethetett.

Murphy korában a vérszegénységet klinikai megfigyelésekre támaszkodva a hiányos táplálkozás következményének, hiánybetegségnek tekintették, ezért gyógyítását olyan biológiai eredetű anyagtól várták, amely a szervezet vérképző rendszerét serkenti. Murphy egyik kollégája, George Whipple kutyák vércsapolással előidézett mesterséges anémiáját vizsgálva fedezte fel az állatoknak adagolt nyers, hőkezeletlen máj gyors vérregeneráló hatását.

Nobel-díjasok találkozója 1951-ben: Paul Hermann Müller, Otto Warburg, Gerhard Domag, Adolf Butenandt, Hans von Euler-Chelpin, William Parry Murphy, Henrik Dam (balról-jobbra)

Forrás: Georg Goebel / DPA / AFP

A Harvard Egyetem hematológiai osztályán George Minot a gyermekkori leukémiát kísérő súlyos anémia kezelésének lehetőségeit kutatva alkalmazta a Whipple által javasolt májterápiát is, de az hatástalannak bizonyult, ugyanakkor azt sikerült igazolnia, hogy a gyermekkori leukémiának az anémia nem az elsődleges tényezője. Maga Murphy a vészes vérszegénység gyógyítása érdekében májkivonatot adott be a betegeknek intramuszkulárisan – izmon keresztül –, és eljárásával biztató eredményeket ért el.

Kutatásaik egy ponton összeértek, s a két tudós a májterápia hatékonyságát a felnőttkori anémia kezelésében kezdte el tanulmányozni. Naponta 120-240 gramm máj és 120 gramm hús fogyasztását írták elő negyvenöt beteg számára. A páciensek vérképe a kezelést követő tíz napon belül rendeződött, a fiatal vörösvérsejtek (reticulocyták) gyakorisága átlagosan 1 százalékról 8 százalékra emelkedett. Sikeres vizsgálati eredményeikről 1926. május 4-én számoltak be az Amerikai Orvosszövetség bostoni konferenciáján. Ezt követően Whipple társaságában kidolgozták az anémia pontos gyógymódját, a páciens étrendjét nyers májjal egészítve ki. Ezt később injekcióval adagolható májkivonatra cserélték, melynek klinikai alkalmazása egészen 1950-ig tartott. 

A három kutató a májterápia felfedezéséért 1934-ben orvostudományi Nobel-díjat kapott.

Külön érdekesség, hogy Jeney Endre, a szegedi egyetem oktatója, aki a vérképző rendszer regenerációját ugyancsak májkivonattal igyekezett elősegíteni, 1923 és 1924 között a Columbia Egyetemen és a Harvardon végezte kutatásait. Jeney James Wesley Jobling professzorral közösen publikált eredményeire is támaszkodva Murphyék közvetlenül a gyógykezelésben alkalmazták anémiás esetben a vérregenerációra ható májterápiás eljárást, klinikai vizsgálatok által igazolt sikerrel. A vérszegénység legfőbb okaként azonosított (kobalamin) B12-vitaminhiány a vitamin 1948-as azonosítása után változtatta meg a terápiát, a B9-vitamin (folsav) felhasználásával előállított gyógyszerrel váltva fel a májkivonat alkalmazását. Későbbi kutatások azt is kiderítették, hogy az anémia nemcsak hiánybetegség lehet, de egyes esetekben genetikai hátterű, máskor pedig autoimmun betegségként is felfogható.

Murphy 1919-ben vette feleségül Pearl Harriett Adamst, John Adams amerikai elnök leszármazottját, Massachusetts állam első női fogorvosát. Egy fiuk és egy lányuk született, az ifjabb William P. Murphy maga is orvos lett, aki részt vett a vérátömlesztésnél használt törékeny üvegeket váltó ruganyos vértasak, az első dialízis gép és a külsőleg programozható pacemaker kifejlesztésében. Lányuk, Priscilla Adams a repülés szerelmese volt, aki 16 évesen az általa vezetett kisrepülőgéppel lezuhant és életét vesztette.

Murphy a Nobel-díjon kívül 1930-ban elnyerte az Edinburghi Egyetem Cameron-díját, 1934-ben az Amerikai Orvostudományi Társulat bronzmedálját és a Finn Fehér Rózsa-rend első fokozatát, 1952-ben pedig a kubai Nemzeti Érdemrendet, számtalan amerikai és külföldi tudományos társaság tagja volt. 1987. október 9-én hunyt el a massachusettsi Brookline-ban, 95 éves korában.

Borítókép: Illusztrációfotó / Shutterstock

Címkék#Nobel-díj

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!