Szovjet űrszonda zuhan május 10-én a Földre: „Ne nyúljon hozzá, ha megtalálja!”

Gyakorlatilag minden nap elég űrszemét a Föld légkörébe érve. Miért érdemel figyelmet egy 53 éves darab?

A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hidegháború részeként a szovjetek 1959 és 1989 között erőteljes hold- és mélyűrkutatási programot folytattak, változó sikerekkel. Ennek keretében bocsátották fel a Venyera szondákat 1961 és 1984 között. A sok kudarc ellenére a program néhány figyelemre méltó eredményt is hozott: köztük az első és mindmáig egyetlen leszállást a Vénuszon.

A mai Kazahsztán területén található Bajkonur Űrközpontból 1972. március 31-én felbocsátott Kozmosz 482-t ilyen Vénusz-leszállóegységnek szánták, de felszálláskor meghibásodott, s a Vénusz felé tartó útján, a Föld körüli pályára állás során szétesett.

A történetnek itt véget kellene érnie, de a SatTrackCam Leiden először 2022-ben hívta fel a figyelmet, hogy a szonda leszállókapszulája egyre inkább veszít a magasságából.

Most kiszámolták, hogy a kapszula 2025. május 10-én (± 2,8 nap), az 52 fok északi és 52 fok déli szélesség között fog becsapódni a Föld légkörébe.

A nagy hibahatár a számos változóból következik, többek között a Nap aktivitásának alakulásából.

De ha űrszemét gyakorlatilag minden nap elég a Föld légkörében, akkor miért érdekes ez az 53 éves monstrum?

A leszállókapszula nagyrészt műszerekből áll, amelyeket egy összesen 472 kilogramm súlyú, félgömb alakú titán védőhéjba zártak. Mint írtuk, a szondát a Vénuszra szánták, s a héját úgy tervezték, hogy ellenálljon a szépség római istennőjéről elnevezett bolygó légkörének. Ott a légkör 90-szer sűrűbb, mint nálunk, s a szondának leszállás után több mint egy órán át fenn kellett volna maradnia a bolygó szörnyű felszínén, ahol kénsav esik, és magas hőmérsékletén megolvad az ólom.

Magyarul: megtörténhet, hogy ez a kemény páncélos darab a korábbi sérülések miatt nem törik szét a visszatéréskor, hanem méretes ágyúgolyóként eléri a földet.

Hol fog becsapódni a Kozmosz–482-es?

A Live Science szakértők előrejelzése alapján azt írja, hogy a második képünkön ábrázolt célterep hatalmas területet ölel fel az Egyenlítő mindkét oldalán. Magában foglalja az Egyesült Államok teljes kontinentális részét, Dél-Amerika egészét, Afrikát és Ausztráliát, valamint Európa és Ázsia nagy részét az Északi-sarkkörtől délre. Gyakorlatilag a Föld minden nagyobb városa, New Yorktól Londonon át Pekingig, ebbe a zónába esik. Szerencsére a lakott területre való közvetlen becsapódás esélye statisztikailag rendkívül csekély.

Mivel bolygónk felszínének nagyjából 71 százalékát víz borítja, sokkal valószínűbb, hogy az óceánban fog landolni, mint a legtöbb lezuhanó űrszemét.

És ha mégis?

Marco Langbroek, a hollandiai Delfti Műszaki Egyetem szakértője a CNN kérdésére válaszolta:

Marlon Sorge, az amerikai The Aerospace Corporation kutatócsoport szakértőjének számításai alapján a halálos károkozás esélye nagyjából 1:25 000-hez.

Ha azonban szárazföldre csapódik, Sorge szerint kulcsfontosságú, hogy a szemtanúk ne próbálják meg megérinteni. A régi űrhajó veszélyes üzemanyagot szivárogtathat, vagy egyéb veszélyt jelenthet emberekre és vagyontárgyakra.

„Lépjen kapcsolatba a hatóságokkal! – mondja Sorge. – Ne nyúljon hozzá, ha megtalálta!”