Idén ötödik éve dolgozik a kecskeméti SOS gyermekfaluban, előtte a tiszadobi gyermekotthont igazgatta éveken át. Neveltjei, már felnőtt pártfogoltjai közül többen is anyának szólítják, és neki mindenkire jut ideje, figyelme, energiája. Hogy csinálja? – kérdeztük Illésné Áncsán Arankát.
– Szeretem a gyerekeket, ebből adódóan szeretem a munkámat, én ebben a világban érzem otthon magam. A kicsi gyerekek tündérek, de én inkább dolgozom kamaszokkal, életkezdő fiatalokkal. A velük való munka megsokszorozza az energiámat. Hiszen, amikor egy gyerek bejut az egyetemre, vagy egyéb formában helyére kerül az életben, az nekem legalább akkora öröm, mint neki. Szoktam mondani a kollégáimnak, hogy semmi mást nem kell tennünk a ránk bízott gyerekekkel, mint amit odahaza, a sajátjainkkal.
Aranka nagy álma, hogy minél több fiatalnak segítsen megteremteni a saját otthonát
– Gyermekotthon-vezetőként dolgozik a kecskeméti SOS gyermekfaluban. Ki mindenkiért visel felelősséget?
– Az utógondozói ház, a hozzá tartozó külső férőhelyek, valamint a helvéciai lakásotthon tartozik hozzám, minden lakójával együtt. Ez jelenleg közel negyven gyereket és fiatalt jelent 12-től 25 éves korig. A 18 évesnél idősebbek mind tanulnak vagy dolgoznak. Aki dolgozik, annak 21 éves koráig, aki tanul, annak 24 éves koráig biztosítunk lakhatást és gondoskodást. Aki felsőoktatásban vesz részt, azt 25 éves koráig támogatjuk. Kecskeméten sok sikerélmény ér, mivel az állami gondoskodásba került gyerekek itt sokkal jobb pozícióból indulnak, mint például Szabolcsban.
– A fiatalokkal mindig történik valami. Milyen programokkal színesíti az életüket?
– Sűrű és izgalmas nyári időszakon vagyunk túl, megjártuk például Bulgáriát. Ültünk repülőn, láttuk a tengert, ami a gyerekek számára hatalmas élmény. Idén is volt nemzetközi táborunk, negyedik alkalommal fogadtunk külföldieket, egyebek mellett Japánból, Portugáliából, Spanyolországból, Írországból, Amerikából. A vendégeink együtt munkálkodtak a mi gyerekeinkkel, két héten keresztül. Idén a gyermekfalu szépítése, nagytakarítás, kertészkedés volt a feladatuk. Emellett egy könyvtárat is kialakítottunk a közösségi házban. Hetven gyerekünk mozgott a táborban, a legfiatalabb alig volt hároméves.
– Időnként főznek egy jót Budapesten. Hol és kiknek?
– A Szimpla Háztáji Piacon, a Közös Lábos közösségi főzés keretében. Előzménye, hogy a nagykorú fiataljainkkal létrehoztunk egy szociális szövetkezetet, Álmodj és tedd névvel. Fő célja a munkára nevelés, valamint a közösségépítés, a hasznos együttmunkálkodás megtapasztalása. A szövetkezet sokféle tevékenységet végez, egyik profilja az olyan szolgáltatás, mint a kitelepülés és főzés. A Szimpla egy belvárosi termelői piac, szervezői azzal segítik a civileket, hogy miden vasárnap lehetőséget adnak egy-egy nonprofit szervezetnek, alapítványnak az adománygyűjtésre. A közösségi főzéshez minden feltételt biztosítanak, így tűzhelyet, lábosokat például nem kell odaszállítanunk. Egy romkocsma udvarán főzünk, kínáljuk ételeinket a vásárlóknak. Főztünk már palóclevest, aratógulyást, lecsót, zöldséges ragut, gombás rizst. A legutóbbi alkalommal több látogatóra számítottunk, és az ételek egy része megmaradt. Nem veszett kárba, bedobozoltuk és hajléktalanokhoz került. Külön öröm volt a fiataljaink számára, hogy ők is segíthettek olyanokon, akik rászorulnak egy tál meleg ételre.
– Hamarosan adományboltot nyit Kecskeméten. Kiknek a javát szolgálja majd?
– Szívszerelmem Szabolcs, nem tudom elengedni a tiszadobi emlékeimet, ahogy az ottani gyerekeimtől sem tudok elszakadni. Ennek kapcsán született az adománybolt ötlete, és hogy szervezett formában segítsünk volt állami gondozottakat, elsősorban a szabolcsi fiatalokat. Az adományboltot támogató egyesület budapesti, valamint debreceni hátterű, az áru zömét is onnan kapjuk. Magánemberként, a barátaimmal rendszeresen felkeresek 30-40 szabolcsi családot, karácsonykor nagy pakkokkal, benne ruhaneművel, élelmiszerrel, játékokkal. Akit nem kötnek gyökerek szülőhelyéhez, annak a barátaimmal segítünk Kecskemétre költözni, munkát és albérletet találni a városban. Egy fiatal családdal ezt már sikeresen végigcsináltunk. Tavasszal érkeztek, és azóta folyamatosan dolgozik a családfő. Barabás Éva, az SOS gyermekfalu jótékonysági nagykövete ötlete nyomán végül ez a fiatalember jelölt az Aranyanyu Díjra.
– Bekerült a döntőbe, 12 jelölttel együtt esélyes a díjra. Hogy fogadta a hírt?
– Nagy megtiszteltetésnek tartom. Anyunak lenni is nagy dolog, hát még Aranyanyunak! Hozzám az anyaság áll a legközelebb. Nekem megadatott, hogy saját drága gyermekeimen túl sok gyermeknek lehetek kicsit az anyja. Mindemellett egyáltalán nem vágyom díjra, kitüntetésre. Az én nagy álmom, hogy minél több fiatalnak segítsek megteremteni a saját otthonát, kiépíteni az önálló életét. Ha bejön az adománybolt, szervezünk nekik életmódtábort, ahol megtanulhatják, miként lehet megteremteni gyermekeiknek egy boldog és sikeres életet. Szép lenne, ha el tudnánk őket juttatni a Balatonhoz, hogy szép hazánk csodáit ők is láthassák. Az október 21-én nyíló adományboltunkban szeretnénk közösségi programokat szervezni: zenével, tánccal, izgalmas beszélgetésekkel. Továbbá szeretném felajánlani a találkozás lehetőségét olyan szülőknek, akiknek nevelési problémáik vannak a gyermekeikkel. Talán néhány beszélgetéssel sikerül ötleteket adni a nehézségek leküzdéséhez.
