Hidakat épít, falakat dönt

„Mindig az ember érdekelte, a tájban is az ember, az, hogy az ember miképpen tudja átmelegíteni a tájat, hogyan találja meg a helyét a tájban és a világban” – e szavakkal méltatja Füzi László, a Forrás folyóirat főszerkesztője az album fülszövegében a szír származású, de negyvenöt éve Kecskemét-Hetényegyházán élő fotóművészt. Iskander első könyve közel két éves munka után jelent meg. A szocioképek, az alföldi tanyavilágban és az arab országokban készült fotók mellett helyet kaptak benne például a tiszavirágzást vagy áldott állapotban lévő kismamákat ábrázoló felvételek és portrék is. A kötet végén pedig külön fejezetben tizenegy különleges fotó történetét meséli el a művész.

-Régóta vágytam, hogy legyen egy albumom, de egyrészt anyagi háttér híján, másrészt a sok munkám, kiállításaim miatt eddig nem tudtam tervemet megvalósítani. Nagy feladat egy ilyen könyv elkészítése, rengeteg dilemmát okoz. Először is meg kellett határozni az üzenetét és célját. Végül úgy döntöttem, hogy a negyvenöt éves munkásságomat összefoglaló, reprezentatív album legyen, és a fotók mellett csak a cím szerepeljen magyar, angol és arab nyelven. Számomra ugyanis a fotográfia véleménynyilvánítás és írás egyben. Úgy gondoltam, a képek beszéljenek magukról és egymáshoz is – mesélt lapunknak az album szerkesztéséről Bahget Iskander. Elmondta azt is: a képanyag összeállítása is aprólékos, sok fejtörést okozó feladatot jelentett, hiszen több ezer fotóból kellett válogatnia, az analóg technikával készült filmeket be kellett szkennelnie, ezt követte az előkeresett képek rendszerezése, további szűkítése, oldalakon való elrendezése…

– Minden nap ezen töprengtem. Gyakran drasztikusan kellett döntenem, mert nem leltárról van szó, nem a mennyiség a fontos, hanem a mondanivaló. Sokat segítettek az albumot tervező grafikusok is. Nekem tetszik a végeredmény. Amit szerettem volna megmutatni, képeimmel üzenni, az megvalósult – mosolygott Iskander.
– Az emberek túl sok falat építenek, és túl kevés hidat – idézte a híres angol fizikustól, Newtontól származó mondatot. Nem csoda, hogy a fotóművész ezt a bölcsességet választotta albuma mottójául. Hiszen Iskander kiállításaival, képeivel, társadalmi tevékenységével tudatosan felvállalja az arab és az európai, magyar világ, kultúra közötti közvetítést, a hidak építését és a falak lerombolását. Elég, ha megemlítjük: a közelmúltban Egyiptomban, Szíriában és Katarban is bemutatták „Magyarország arab szemmel” című kiállítását, a fáraók országában készített fotóiból pedig Kecskeméten nyílt nagy sikerű tárlat.

– Mindig úgy éreztem, hogy ha valami nem működik a kommunikációban, akkor nem értjük meg egymást. Így van ez a családban, és az országok közötti kapcsolatban is. Európában hamis kép él az arabokról és viszont. Próbáltam, próbálom a magam eszközeivel, tiszta gondolatokkal közelíteni a két kultúrát, a téves elképzeléseket javítani. A világ sok részén jártam és azt tapasztaltam, hogy a fájdalom, az öröm, a hit mindenütt egyforma – vallotta küldetéséről Iskander.

Természetesen szóba kerül a fotóművész első hazája és az ottani háborús állapotok is. A fotóművésznek máig Szíriában él édesanyja.
– Nagyon szomorú vagyok, hogy ezt a tízezer éves kultúrájú országot, ahol nagyon sok különböző vallású és nemzetiségű ember élt békében, most tudatosan rongálják, rombolják. Én innen messziről nem látom az igazat, de úgy gondolom, nincs is ott igazság, ahol az emberek gyilkolják egymást. Nincs olyan ideológia, eszme, nem létezik olyan ember, aki meg tudná magyarázni nekem a rombolást, öldöklést. Mindegy, hogy diktátor vagy forradalmár, ez már nem emberi – mondta a szír származású alkotó.