Hoffmann: aki szegény, másszon fel fél lábbal a Himalájára

Az államtitkár a Nemzeti Fórum Bács-Kiskun Megyei Szervezete és a Kölcsey Kör kecskeméti tagozata által szervezett pódiumbeszélgetésre érkezett a Piarista Gimnáziumba. Az iskola előtt – mint arról beszámoltunk – több mint száz tüntető diákok várta. Miután nem érkezett meg időben, a hallgatók hat órakor bevonultak a díszterembe, és egy ideig türelmesen hallgatták, amint Mák Kornél alpolgármester beszél az iskolák állami fenntartásba vételéről, majd Sztachó-Pekáry István képviselő egyes szakok – például a kommunikáció – piacképtelenségéről. Fél óra múlva aztán megszaporodtak a közbekiabálások.
– Miért nem a mi problémáinkról beszélünk? – vetette közbe egy fiatalember. Zombor Gábor polgármester alkalmi moderátorként felkínálta többeknek a lehetőséget és a mikrofont, hogy mondják el véleményüket a témában, a diákok pedig ki is fejtették álláspontjukat. Viselkedésük – fogalmazzunk így – nem mindig aratott osztatlan sikert az előadásra érkezett középkorú és idősebb hallgatóság soraiban, többször éles szópárbajra is sor került.

Hét órakor megérkezett az államtitkár, aki megígérte: háromórás előadást egy órába sűríti. Ez így is történt. Kétszer ugyan félbeszakították, egy hallgató „üres lózungnak” minősítette az általa elmondottakat, mire az államtitkár megkérte: tisztelje meg azzal, hogy végighallgatja, utána felelni fog a kérdésekre. Hoffmann többek között elmondta, hogy a felsőoktatásban több mint kétszáz képzési helyen nyolcezer féle szakos képzés folyik. Az elmúlt évtizedben megnégyszereződött a hallgatók száma, egy hallgató átlagosan 7-8 évig jár főiskolára vagy egyetemre, a mostani diákvezetők 7-12 éve főiskolások vagy egyetemisták, és ez a rendszer nem tartható tovább.
A szervezők hangsúlyozták, hogy pódiumbeszélgetésről van szó, azért teret engedtek a diákok kérdéseinek. Ezekből pedig nem volt hiány. Sőt, kitöltötték az est hátralévő részét. Minden egyes jelentkező felszólalását a társak hangos tapsa fogadta.
– Hogyan nevezhet átfogónak egy iszonyatosan elhamarkodott, gyorsan végrehajtott tervet, amely folyamatosan változott? – kérdezte egy fiatalember, hozzátéve, szerinte csak látszategyeztetés folyt a hallgatói érdekképviseletekkel és az oktatókkal.
– Elismerem, hogy ez valóban gyors tempó volt. De miniszterelnök úr bejelentéseiben, a rektori konferenciával való tanácskozásai során, a hallgatói önkormányzattal való találkozáskor ezeket az elképzeléseket mind vázolta. Olyan részletek nem hangzottak el, hogy mennyi lesz az államilag finanszírozott helyek száma, de az igen, hogy jelentősen csökkenni fog. És ezt tudomásul is vették – jelentette ki az államtitkár. Majd hozzátette: jó lett volna, ha a számok előbb ismertté válnak, de ezek „még mindig nem véglegesek, jövő szerdán fog róla dönteni a kormány”.
– Picikét furcsállom, hogy amikor az emberi erőforrások minisztere a hallgatókat konzultációra hívja, akkor hirtelen ezt visszautasítják. A párbeszédben van még javítanivaló – vélte Hoffmann Rózsa.

Egy kecskeméti hallgató a helyi főiskolát is érintő elvonásokat hozta szóba, megemlítve, hogy emiatt most szénszünet lesz az intézményben, a kollégium be lesz zárva, ami nagyon megnehezíti a vidéki diákok életét a vizsgaidőszakban.
– Vannak olyan szakok, amelyre túl sokan járnak, nincs rájuk piaci igény, de miért kell elvonásokkal ellehetetleníteni a működést? – szegezte a kérdést Hoffmann Rózsának.

– Fájdalmas, szükségszerű intézkedés volt, hogy 7,3 milliárd forintot zárolni kellett a felsőoktatásban. Ez azonban nem végleges elvonást jelent, a következő napokban 1,4 milliárdot vissza fogunk tudni osztani. Korábban tárgyaltam a Magyar Rektori Konferencia elnökével, hogy tájékozódjam, hol milyen gondot okoz a zárolás. Majdnem szó szerint idézem a válaszát: azt mondta, kétségtelenül nagyon fájdalmas, de meg fogják tudni oldani – mondta Hoffmann Rózsa. Felidézte: amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanított, „még szó sem volt elvonásról, de télen egyetlen épületet fűtöttek”. Azzal egyetértett, hogy a kollégiumokban a fűtéshiány problémát okozhat, de szerinte erre lehet megoldást találni, ha a hallgatók egyeztetnek az intézmények vezetőivel.
– Kérem, ne tételezze fel, hogy főiskolákat akarunk ellehetetleníteni. A kecskemétit nagyra értékeljük, nagy perspektívát látunk benne. A zárolás nem örömteli dolog, de nem véletlen beszéltem hosszan arról, milyen nehéz helyzetben van az ország – válaszolt az államtitkár, Sztachó-Pekáry István pedig hozzáfűzte: a KEFO minden oktatója megkapta decemberi fizetését, és a GAMF-on egy épületet fűtenek, illetve a Kertészeti Karon a teljes komplexumot, itt vizsgáznak a tanítóképzősök is.

– Milyen lehetőségei vannak egy diáknak, ha a család nem képes kifizetni a képzését, de nem is kívánja felvenni diákhitelt, és nem került be állami finanszírozásba? – érkezett egy újabb kecskeméti hallgató kérdése.

– Nem fog örülni a válaszomnak, de azt tudom mondani: tanuljon olyan jól, hogy bekerüljön az állami ösztöndíjas kategóriába. Ha ez nem sikerült, és nem akar diákhitelt felvenni, a családja sem tudja támogatni, akkor tanuljon még egy évig, és próbálja újra. Két évtizeddel ezelőtt a legtöbb fiatal kétszer, háromszor, négyszer nekifutott a felvételinek, olyan szűk volt a felsőoktatás bemenete. Ha valaki nem akar diákhitelt felvenni és a családja szegény, akkor legyen annyi ambíciója, hogy megkíséreljen eljutni a csúcsokra, felmászni fél lábbal a Himalájára. Ez lenne az igazán jó mentalitás. Higgye el, nem tud ennyi képzést kifizetni az állam. És nem is helyes, ha kifizeti – jelentette ki az államtitkár. Hozzáfűzte: a vizsgáknak úgy kell nekimenni, hogy a jelest célozzák meg, és nem elégszenek meg a „ketteskével”.

Szóba került a diákhitel is. Ezzel kapcsolatban Hoffmann Rózsa kijelentette: a diákhitel felvétele mindenkinek személyes döntése, de ezzel tudják segíteni a „szegény sorsú diákokat”. Úgy vélte, ha valaki belép a diákhitel rendszerbe, és megszerzi a diplomáját, akkor fizetésének 4-5 százalékából tud majd törleszteni. Ezen a ponton Zombor Gábor polgármester kért szót.
– A kérdésekből úgy tűnik, az a legnagyobb félelem, hogy a felvett diákhitelt biztosan vissza tudja-e majd fizetni a hallgató. Tartanak attól, hogy nem lesz állásuk, elég jövedelmük. Hiszen nagyon sokan minimálbérrel indulnak, kevés szakmában versenyképes a fizetés. Angliában a diákhitelt csak akkor kell elkezdeni törleszteni, ha az illető bizonyos jövedelmi szintet elér. Nem lehetne ebben gondolkodni? Ez talán a diákhitel elfogadottságát is javítaná – mondta Zombor Gábor. Aki egyébként kijelentette: a fiatalok nagy tisztelettel hallgatták az előadást, és a tiszteletet nekik is meg kell adni.
– Köszönöm, hogy ilyen intelligensek a kecskeméti hallgatók – mondta a polgármester, mire az egész hallgatóság, a diákok is megtapsolták.
Hoffmann Rózsa megköszönte a javaslatot, és ígéretet tett, hogy továbbítja. Hozzátette, a kormányrendelet 35 éves korra tolja ki a diákhitel visszafizetésének kezdő időpontját.
Végül Sztachó-Pekáry István arról kérdezte az államtitkárt: mi lesz azzal a diákhitelessel, aki önhibáján kívül nem tudja a tanulmányait befejezni?
– Baleset, sérülés, sok gyerek születése esetén létezik a mentesítés vagy törlesztési határidő kitolása. De arra nem lehet egy diákhitel konstrukciót alapozni, hogy tanulgatok négy-öt évig, és nem szerzek diplomát. Riasztó számokat hallunk, hogy az egyetemre, főiskolára beiratkozók több mint negyven százaléka nem szerez diplomát. Ez mind ablakon kidobott pénz. Felelősségvállalásra van szükség a fiatalok részéről. Ha valaki hajlandó arra, hogy néha éjt nappallá téve tanuljon, képes arra, hogy levizsgázzon. Aki ezt nem hiszi magáról, talán jobb, ha el se kezdi, mert önbizalom, ambíció, tudásvágy nélkül nem megy. Az egyetem nem olyan, hogy bejárok, mert kötelező, és majd csak lesz valami. Érdemes esetleg pár pohár sör mellett arról elmélkedni, miért megy valaki egyetemre, főiskolára. Az igazán jó válasz az: mert érdekel, ezt szeretném csinálni, minél előbb diplomát szeretnék szerezni, és hogy a munkám örömet okozzon – jelentette ki Hoffmann Rózsa.
A kérdezz-felelekké alakult rendezvény hamarosan véget ért a hallgatók pedig elindultak hazafelé.