10°
14°
11°

Az adásszünetről is megírta a magáét a szorgos tévékritikus

Hogyan sarkallhatta a katonaság egy munkáscsalád szülöttét értelmiségi pályára? Hogyan válhatott egy televízió nélküli újságíróból tévé­kritikus? Hogyan lehetséges, hogy a rendezők kedvelték az őket kritikával illető zsurnalisztát? – többek között e kérdésekre adott választ Váncsa István újságíró, az Élet és Irodalom főszerkesztő-helyettese a tiszakécskei Könyvkóstolón.

Böszörményi Gyula író, a tiszakécskei Könyvkóstoló irodalmi est házi­gazdája pénteken ­Váncsa István újságíróval beszélgetett. Az ironikus humoráról közismert kritikus újságírói munkásságáról, annak előzményeiről, valamint népszerűsége lehetséges okáról mesélt a népes közönségnek, melynek tagjai nem győzték nevetéstől kicsordult könnyeiket törölgetni az est során.

Kifejtette: munkáscsaládból származott, és élete első szakaszában egyáltalán nem állt szándékában értelmiségi pályát választani. Édesapja asztalos, édesanyja női szabómester volt. Fiuk irodalom iránti érdeklődése igen korán megmutatkozott, ugyanis Váncsa István elmondása alapján már az iskola megkezdése előtt kóros mennyiségben olvasott. A betűértés tudományának fortélyait nagymamája segítségével sajátította el. Amint lehetősége nyílt rá, rögtön beiratkozott szülőfalujának, Biharnagybajomnak a könyvtárába, és átlagosan heti 2–3 könyvet olvasott iskolaévei alatt. Majd 1970-ben besorozták katonának.

Böszörményi Gyula vendége legutóbb Váncsa István volt a Könyvkóstolón Fotó: Koós Kata

– Húszéves koromban magába szippantott a Néphadsereg. Erről az intézményről tudjuk, hogy a humán kultúra bölcsője: egy csalit, ahol az ember faunként bolyonghat Árkádia ligeteiben. A laktanya könyvtárát teljes egészében kiolvastam. Szolgálati időm egy részében a harcálláspont bejáratánál engedtem be a hivatásos állomány tagjait. Időnként kezemben Lukács­ György: Az esztétikum sajátossága 1. vagy 2. kötetével. Ez sokkolta őket – emlékezett vissza. Majd a katonai szolgálat második évében egy irodalmi előadó érkezett a laktanyába, aki sorsfordító jelentőséggel bírt Váncsa István életében.

– Az előadást egy ­akkora teremben­ tartotta, melybe egy trágyaszállító repülőgép leszállhatott volna. Heten voltunk. Az előadó elmondta, amit mondani akart, majd kérdezhettünk. Nem nehéz elképzelni, mit kérdeztek az elvtársak: ültünk tovább, és hallgattuk a légyzümmögést. Akkor a lehető legudvariasabb formában elmondtam neki, hogy ennyi badarságot nem kéne összehordani. Az előadó elvörösödött, és közölte, hogy őt most itt megszégyenítették, és teljes joggal. Nem készült fel, mert rendszeresen jár laktanyákba, de általában senkit nem érdekelnek az előadásai – mesélte.

Az említett előadó a további előadásaira felkészülten érkezett, és közölte Váncsa Istvánnal: egy jó barátja az Új írás folyóirat olvasó-szerkesztője, akit leszerelése után érdemes lenne felkeresnie, mert esetleg írhatna könyvkritikákat. – 1972 őszén napvilágot látott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága mellett működő Kultúrpolitikai Munkaközösség állásfoglalása irodalmunk aktuális kérdéseiről. Ez azzal is járt, hogy érvényesíteni kellett a kultúrában a munkásosztály jelenlétét. Nem fogják elhinni, de én voltam a munkásosztály jelenléte. Megírtam az első kritikát, és éppen azon a reggelen Jovánovics Miklós főszerkesztő felébredt, és rájött, hogy ő még nem tett semmit az említett dokumentumban foglaltak megvalósításáért, így elhatározta, hogy aznap fel fog fedezni egy fiatal kritikust, aki a munkásosztályból vagy a dolgozó parasztságból származik. Kezébe kapta a kéziratomat, és mikor először találkoztunk az Új írás szerkesztőségének folyosóján, közölte: kritikus vagy, fiú.

Váncsa olyannyira tehetségesnek bizonyult, hogy mikor Jovánovics Miklóst kinevezték az Élet és Irodalom folyóirat főszerkesztőjének, magával vitte a laphoz a fiatal kritikust is. – 1974-ben egy hosszabb beszédet intézett hozzám a főszerkesztő: „átmegyünk az Élet és Irodalomba”. Ezzel a mondattal tudatta velem, hogy én is megyek. Túl volt tárgyalva – mesélte Váncsa István mosolyogva.

1975-től az Élet és Irodalom könyvkritikusaként dolgozott, majd nyáron Jovánovics Miklós ismét irodájába hívatta.
– Bejelentette, hogy ­augusz­tus 1-től én vagyok az Élet és Irodalom ­tévékritikusa. Ez nagyon nagy hoppá volt, többek között azért, mert nem volt tévénk, sőt nem is terveztem, hogy én valaha az életben tévét fogok nézni. Persze tudomásul vettem, ezért elmentünk a feleségemmel a közeli műszaki bizományiba, és vettünk egyet – mondta az Élet és Irodalom jelenlegi főszerkesztő-helyettese, aki négy évig dolgozott tévékritikusként, majd beleunt.

– Akkor már írtam az Esti meséről, a Tévétornáról, sőt az óráról és az adásszünetről is. Ezen a ponton éreztem úgy, hogy már nem tudok újat mondani – árulta el. Népszerűségének kulcsát a kor televíziózási szokásaiban határozta meg. Hangsúlyozta ugyanis: abban az időben a televízió egészen más szerepet töltött be az emberek életében, mint manapság. Egy csatorna volt, így mindenki ugyanazokról a műsorokról beszélt.

– Csak egy tévéműsor létezett, így a tévékritika is megbeszélésre tartott számot, hiszen akkor már nemcsak arról lehetett beszélni, hogy mi volt a tévében, hanem arról is, hogy mit írt róla a kritikus – fejtette ki. Elárulta: nagy meglepetésére nem csupán az olvasók, de a tévések körében is nagy népszerűségnek örvendtek kritikai írásai, holott nem sok jó szava akadt róluk. – Bizonyos idő múlva rájöttem, miért kedvelnek. Volt ugyanis abban az időben ­80 tévérendező. Én minden héten lerántottam egyet. Azonban annak 79-en örültek, hisz a legszebb öröm a káröröm – fejtette ki mosolyogva.

Félreértett forradalmár

1979 Karácsonyán megjelent az Élet és Irodalom folyóiratban Váncsa István Dűljön össze ez a vendégfogadó című cikke, mely igen nagy visszhangot keltett. Kifejtette: egy akkoriban jelentős kulturális vezető ugyanis úgy értelmezte, hogy a vendégfogadó nem más, mint az egész, ­működő szocializmus, Váncsa pedig ennek összedőlését áhította. – A ’80-as évek folyamán valamiféle hősi nimbusz kerekedett körém, miszerint én már 1979-ben megmondtam, hogy ez a kóceráj összedől. Mondta azonban a rosseb. A szerkesztőség közelében ugyanis sok kocsma működött. Az egyiket Nimródnak hívták, melynek talponállójában elképesztően pocsék fasírtot lehetett kapni a fröccs mellé. Ennek okán horkant fel bennem a forradalmári lélek, és ezért kapta a szöveg a Dűljön össze ez a vendégfogadó címet, mely korántsem a szocializmusra, hanem a Nimródra utalt – árulta el.

 

Kommentek

Legolvasottabb

1
Traffipax Bács-Kiskun megyében
2
Használt fecskendőt talált a család a falevelek között
3
600 ezerért vették meg a 29 ezer forintos matracot
4
Elindult az egynapos sebészet Félegyházán
5
A drog miatt kong a vészharang Majsán
molesztálás
James Toback filmrendezőt is szexuális zaklatással vádolják
gyökerén élősködő / 33 perce
Gomba veszélyezteti „minden almafák atyját” Nagy-Britanniában
A nottinghami egyetem kampányt szervezett az almafa megmentésére.
Gyász
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak a rokonoknak, barátoknak, szomszédoknak, ismerősöknek, akik SZITÁS SÁNDOR temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély gyászunkban velünk együtt éreztek. A gyászoló család.
Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik drága halottunk BESSENYEI ADRIENN temetésén részt vettek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély gyászunkban velünk együtt éreztek. A gyászoló család.
Köszönetet mondunk a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, volt kollégáknak, akik ANTAL ANDRÁS búcsúztatásán részt vettek, sírjára virágot helyeztek, mély fájdalmunkban osztoztak. A gyászoló család.
Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal akik ismerték, tisztelték és szerették, hogy szeretett Feleségem, Édesanyám, Nagymamám SZÉNÁSI LAJOSNÉ Kajó Etelka óvónő 2017. október 15-én, életének 68. évében, súlyos betegség következtében elhunyt. Drága halottunkat 2017. október 26-án, 14.00 órakor a kecskeméti Köztemetőben helyezzük örök nyugalomra a római katolikus egyház szertartása szerint. Szerettünkért engesztelő szentmisét tartunk 2017. november 7-én, 7.00 órakor a kecskeméti Piarista templomban. A gyászoló család.
"Elmentem, mert mennem kellett, de szívetek mélyén örökké veletek leszek." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal akik ismerték és szerették, hogy DÉVAINÉ MOLNÁR ANIKÓ kecskeméti lakos, 69 éves korában, október 17-én váratlanul elhunyt. Temetése október 26-án, 9.45 órakor lesz a kecskeméti Köztemetőben. Részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. A gyászoló család.
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak a rokonoknak, barátoknak, szomszédok, ismerősöknek, akik THÁM FERENC temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, mély gyászunkban velünk együtt éreztek. A gyászoló család.
Mély fájdalommal tudatjuk, hogy szeretett édesanyánk, nagyanyánk, dédanyánk POLYÁK FERENCNÉ Rácz Sára hetényegyházi lakos, 86 éves korában csendesen elhunyt. Temetése 2017. október 27-én, 14.00 órakor lesz a hetényegyházi temetőben. Minden külön értesítés helyett. A részvétnyilvánítás mellőzését kérjük. A gyászoló család.
Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik K. SZABÓ ISTVÁN temetésén megjelentek, sírjára virágot, koszorút helyeztek, mély fájdalmunkban velünk együtt éreztek. Szerető családja.
"Nem múlnak Ők el, akik szívünkben élnek, hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még..." Mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy MAGONY JÓZSEF a KEFAG volt dolgozója kecskeméti lakos, 95 éves korában elhunyt. Temetése 2017. október 26-án, 13.00 órakor lesz a kecskeméti Köztemetőben. Minden külön értesítés helyett. A gyászoló család.
"Megszólalnak a harangok, magához hívtak az angyalok. A földi szenvedést itt hagyom, ami vár reám az a nyugalom. S ha az ég boltján egy csillag sem ragyog, tudni fogod akkor is, hogy vagyok." Mély fájdalommal tudatjuk, hogy VÁRADI LÁSZLÓNÉ az Alföld áruház, az IKV és az SZTK hírlapárus Emike nénije kecskeméti lakos temetése 2017. október 25-én, 11.45 órakor a kecskeméti Köztemetőben lesz. A gyászoló család.
Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették drága Feleségemet, Édesanyánkat, Nagymamánkat, Dédikénket HALASI MIHÁLYNÉ Szegedi Magdolnát nyugalmazott tanító nénit, hogy 2017. október 16-án, hosszú betegség után örökre itt hagyott minket. Hamvait 2017. október 26-án, 10.00 órakor helyezzük a református egyház szertartása szerint végső nyugalomra a lajosmizsei temetőben. Kérnénk a részvétnyilvánítás mellőzését. A gyászoló család.
Szalkszentmárton / 1 órája
Kevés pénzből is jól főznek a szakácsok
Kiskunfélegyháza / 2 órája
A 61 évvel ezelőtt történt eseményekre emlékeztek
Kecskemét / 2 órája
'56 csodája az összefogás volt
cápatámadás / 2 órája
Drámai módon mentette meg a lányát egy ausztrál férfi
Kecskemét / 2 órája
Fakarusszal utazhattuk körbe a forradalom helyszíneit
románia „betartja” ígéretét / 3 órája
Szemfényvesztéssel próbálkozik a román kulturális miniszter