Hírek

2004.10.13. 08:11

Boldogsággyár: felnőttmesék az Operettből

Estéről estére a pótszékek is foglaltak a Budapesti Operett Színházban, a pesti Broadwayn. Mindegy, hogy operettet vagy musicalt adnak, a közönség ugyanolyan lelkes és ugyanannyi idős.

Szilágyi Ágnes

[caption id="" align="alignright" width="234"] Dolhai Attila és Szinetár Dóra a Rómeó és Júliában
[/caption],,Tudom, hogy egy féloldalas partitúra Liszttől többet ér, mint az összes operettem, amelyet írtam és még írni fogok… A nagy muzsikusok mellett bizonyára olyanok is lehetnek, akik nem szégyellnek könnyű, vidám, humoros, csinosan öltözött és jól csengő zenés komédiát írni” – vallotta Kálmán Imre 1913-ban.
Az operettnek talán nincs is olyan korszaka, amikor illanó könnyedsége ellenére ne lett volna népszerű. A műfaj ősének a vígoperát (opera buffa) tartják, szülőatyja pedig Jacques Offenbach. A hazai zenés színház közönségének szinte mindegy, operett vagy musical van műsoron. A Nagymező utcai színház minden előadása telt házzal fut.  Bőhm György irodalmi vezető és rendező szerint a zenés színháznak is voltak hullámvölgyei.
Az operettkedvelő közönség kissé elöregedett. Mégsem modernizálták a történeteket, hanem a színpadra állítás során fiatalították meg a darabokat. Ezért hívták meg például Eszenyi Enikőt a Bál a Savoyban rendezésére. A Marica grófnővel és a Denevérrel is így „bánt el” a színház igazgatója, Kerényi Miklós Gábor.
Ma már nincs korkülönbség az operettre és a musicalre beülő közönség között. Az persze nem szentírás, hogy aki a musicalért rajong, tűzbe menne az operettért is. Bőhm úgy látja, a musical érdesebb, keményebb, az operett pedig jobban épít az érzelmeinkre. A musicalnek két típusa van. Az operetthez közelebb áll például a Funny Girl, a My Fair Lady.
A Jézus Krisztus szupersztár, a Rómeó és Júlia, a West Side Story vagy a Halló! Igen? pedig inkább az opera rokona. Van erről jellemző története is a rendezőnek:
– Huszonöt éves ismerősöm a Mozart! című musicalre kért tőlem két jegyet. Hasonló korú amerikai barátjával indultak a színházba. Ám elnézték az időpontot és a Csárdáskirálynőt adták. A két fiatal előadás után hosszan áradozott a zenéről és a szereplőkről.
Ugyanez a véleménye a 27 éves R. Ádám PR-vezetőnek is:
– Gyerekkorom óta imádom a meséket, az operett pedig felnőtteknek szóló mese. Fülbemászó, megjegyezhető a muzsikája. Optimizmust, derűt sugall, kedélyjavítónak is nevezném. A magyar operett a műfaj csúcsa, hiába nevezik Offenbachot a szülőapjának.

Szinetár Dóra

„Minden szerepemet másért kedvelem. A Rómeó és Júliát azért szeretem, mert most játszom. Mi lenne, ha operettszerepre kérnének fel? Otthonról mindet ismerem, édesapám, Szinetár Miklós rendezte 1954-ben a Csárdáskirálynőt.”

Kalocsai Zsuzsa

„Büszkeség, hogy Honthy Hanna szerepeit játszom.

A Csárdáskirálynőt azért szeretem, mert hamisítatlan régi hangulatot idéz. A Bál a Savoybant Eszenyi Enikő rendezte, más, mint a többi.”

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!