Harmonikaünnep: lambadától a polkáig

A gombos harmonika egy speciális hangszer, mely a hajósi sváb népzene egyetlen és nélkülözhetetlen kelléke. A több mint 100 éves hangszerekből többet is megszólaltattak a negyedik gombos harmonikás találkozón az érseki kastélyban.

Gausz Istvánra, a nemrégiben elhunyt, legismertebb hajósi gombos harmonikásra emlékeztek az idei találkozón. Hajóson gombos harmonika nélkül nincsenek ünnepnapok, de lakodalmak se nagyon, mert úgy tartják: egy jó harmonika felér egy egész zenekarral. Sok családban apáról fiúra öröklődik a hangszer, így többen száz évesnél idősebb harmonikával muzsikálnak.

Hogy mennyire népszerű ez a hangszer a kisvárosban, mi sem bizonyítja jobban, hogy szűkösnek bizonyult a barokk kastély díszterme a harmonikaünnepre. A hangulat már az első akkordok után láthatóan, hallhatóan remek volt. Lábak mozdultak ütemesen az ismertebb dallamokra, és sok melódiát együtt dúdoltak, énekeltek. Néhány dal hallatán könnycseppek gyűltek a szemekbe, hiszen a kitelepítések idején keserves időket éltek meg a hajósi svábok.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Fotók: Tapodi Kálmán
[/caption]

A műsor azért vidámabban indult, hiszen a legfiatalabb „gombos” Haibl Bence, brazilos lambadával nyitotta műsorát – ezt még tangóharmonikával -, de utána a gomboson is bizonyította, hogy szinte minden olyat tud már játszani, amire a sváb elődök is ropták.

Mangáné Beck Mónika az egyetlen női harmonikás Hajóson, aki 40 évesen döntött úgy, hogy ellesi a „leghajósibb” hangszer használatának tudományát.
– Gausz Pista bácsi gyakran kísérte az énekkarunkat, s közben egyre nagyobb vágyat éreztem magamban, hogy magam is harmonikás legyek. Huber Frici az ifjúsági táncosok állandó kísérője is biztatott, így szép lassan beletanultam. Nagyon boldog vagyok, hogy immár én is tudom népszerűsíteni, valamint megismertetni a kisgyerekekkel ezt a csodálatos hangszert – mondta el az óvónő, aki elárulta, hogy az ő harmonikája valamivel könnyebb, mint a férfiak 4 kg körüli hangszere, mivel két sorral kevesebb síp van benne.

Schön Ferenc nem öröklött, vagy éppen vásárolt hangszeren játszott, hanem a maga készítette „gombossal” fokozta a hangulatot, akárcsak Huber Ferenc, Szettele József, Kishegyi Simon, Czick István, a vaskúti Knipf János és a keceli Wiedner János. Az ismert hajósi naiv festő, Umenhoffer Pál gombos harmonikával, majd a végén szájharmonikával is bizonyította, hogy nem csak az ecsettel bánik jól. A hajósi gombos harmonikások köszöntésére eljöttek a Dél-Alföldi Harmonika Egyesület képviselői, akik természetesen magukkal hozták hangszereiket és rövid műsort adtak.

A hajósi harmonikások legidősebbje, a 90 éves Kübler István sem hiányozhatott a fellépők közül, aki „becsempészte” műsorába a „Nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal!” kezdetű slágert. Telitalálat volt, mert a közönség pillanatok alatt bekapcsolódott az előadásba. Pista bácsitól később megtudtuk, hogy már hatévesen gyakorolgatott odahaza a nagyapja gombos harmonikáján. A háború utáni cserekereskedelem idején szerezte első harmonikáját. Időközben kitanulta a kovácsmesterséget, majd miután „elfogytak a lovak”, a géplakatosságot is, de a zenélés mindig része maradt az életének. Önmagától tanult meg mindent a hangszeren. Sokáig játszott zenekarban, s gyakran jártak bálba és lakodalomba. – A pincémnél gyakran megfordultak német turisták, akiket saját borommal kínáltam, miközben játszottam is nekik. A hangulat idővel egyre oldottabb lett, s bevallom, sokkal több német dalt ismerek és tudok eljátszani, mint magyart – mesélte mosolyogva a hajósi harmonikások doyenje, aki manapság már egyre ritkábban csatolja fel a tangóharmonikát, de a mostani alkalomra hat dalt is begyakorolt.

<!-- Harmonikaünnep: lambadától a polkáig Ahol svábok élnek, ott bizony harmonikás is akad. Gombos harmonika nélkül ugyanis nincs sváb mulatság. Tapodi Kálmán Fotók: Tapodi Kálmán -->