Negyedszázada eredtek Petőfi nyomába Szibériában

„Az idő igaz, / S eldönti, ami nem az” – Petőfi Sándor írta 1846 tavaszán Voltak fejedelmek... című versében. Mint mindig, ezúttal is pontosan fogalmazott. Ez az idézet mottója is lehetne Borzák Tibor – a Petőfi Népe korábbi munkatársa – „P. S. – Titkok a barguzini csontváz körül” című könyvének, melyet az első kritikák az „utóbbi idők legigazibb és egyben legszomorúbb” oknyomozó olvasmányának neveznek. Nem véletlenül, hiszen az egész magyarságot érintő és érdeklő témáról van szó: mégpedig lánglelkű költőnk lehetséges szibériai életéről és testereklyéinek felkutatásáról.

Negyedszázaddal ezelőtt, 1989. július 17-én a szibériai Barguzinban előkerült egy európai ember csontváza, amelynek jellegzetességei huszonöt ponton megegyeznek legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor testi jegyeivel. Szenzációként robbant a hír, amit érzelmektől túlfűtött viták, szakmainak vélt primitív vádaskodások követtek. Hogyan „csempészték ki” a csontvázat Moszkvából, miként „varázsolták” nővé Amerikában, miért akarták „megsemmisíteni” a maradványokat – számos botrány övezte a Petőfi-ügyet, ami végül tudományos és politikai csatározások áldozatává vált. Ebben a könyvben a szerző – aki újságíróként maga is tagja volt az expedíciónak – felsorakoztatja a létező szibériai legendákat, a hadifogolykérdés tényeit és feltárja a barguzini csontváz körüli rejtélyeket, melyek valóságos krimivé állnak össze.

A könyvet március 16-án 16 órakor mutatják be a Hajósi Barokk Kastélyban. A belépés díjtalan.