A kommunizmus áldozatainak állít emléket könyveivel vitéz lovag Szalai József

– Szüleim, sokgyermekes, szegény sorsú családban születtek, Kerekegyházára 1956-ban költöztek. Villanyszerelőként kezdtem az életem, majd tűzoltó lettem. Különleges szerkezelőként, zömében baleseteknél dolgoztam. Betegségem miatt 1995-ben szolgálati nyugdíjba helyeztek. Az otthon töltött idő alatt számos információ jutott birokomba, ami arra ösztökélt, hogy helytörténeti kutatásba kezdtem. Tudomásomra jutott, hogy a feleségem távolabbi rokonát, a Kádár kormány az 1956-os megtorlás részeként, kivégeztette. Innen indult el az 1956, illetve a kommunizmus áldozatai utáni érdeklődés. A kutató és gyűjtőmunka eredményeként 2006-ban kiállítást szerveztem az 1956-os szabadságharcunk 50. évfordulóján a helyi művelődési házban. Kezdeményezésemre lakossági adakozásból, illetve önkormányzati támogatásból, kopjafát állítottunk 2009-ben a „XX. századi diktatúrák áldozatainak az emlékére”. Két évre rá Móczár Antal, településünk második legnagyobb történelmi személyisége, Kerekegyháza Város Posztumusz Díszpolgára lehetett, és kopjafát avattunk az emlékére, a helyi temetőnkben, mivel a volt földbirtokán lévő családi kripta, a földi maradványokkal együtt, a szocialista időkben teljesen elpusztult. Az első könyvem, a Kerekegyházi sorsok 1956, 2017-ben jelent meg nyomtatásban – emlékezett vissza az elmúlt évek történéseire Szalai József.

A kötetben a szerző több politikai okokból kivégzett személy és „kulák” tragédiáját tárta fel, 1945-től az 1956-os megtorlást beleértve. Élettörténeteik bemutatásával rávilágítva arra a terrorra is, ami a forradalom kirobbanásához vezetett. A tavaly napvilágot látott kötete a helyi Vári Ferenc plébános és társai kálváriája, az egyházi iskolák államosítása elleni küzdelmét, és annak következményeit mutatja be.

– Kutatásom során jutottam el az egyházi iskoláink államosításához kötődő koncepciós kirakatperig. A kirakatperben tíz kerekegyházi személyt hurcoltak meg, megbélyegezve további életüket. Az elsőrendű vádlott Vári Ferenc plébános volt. Őrá alapozták elsősorban az ügyet, több mint öt évet töltött különböző börtönökben, internálótáborokban és egzisztenciáját is teljesen elveszítette. Kutatásaimhoz és az értékmentési törekvéseimhez számos pozitív és negatív élmény kapcsolódik. Több esetben pontosan ugyanolyan feledhetetlen, lelki traumákat generáltak bennem, mint amelyeket a 60-70 évvel ezelőtti koncepciós pereinkben, eleink is átéltek. Mikor kutatni kezdtem a kuláküldözés áldozatai után, nem is sejtettem, hogy milyen sorsokkal, tragédiákkal szembesülök. Nem mindig volt könnyű szóra bírni az embereket, mert még bennük élt a több évtizedes megfélemlítés, másrészt pedig nem kívánták felkavarni azokat a sebeket, amelyek nagyon sok fájdalmat, szenvedést, okoztak, egy-egy család életében. Hálával, tisztelettel és köszönettel, tartozom Istennek, hogy lelkileg erőt adott ahhoz, hogy megörökíthessem, az ártatlanul üldözött keresztények emlékezetét – fogalmazott Szalai József.

A kerekegyházi helytörténeti kutató íróasztalának fiókja még számos értékes dokumentumot rejt magában, amelyek feldolgozásra várnak. Ezek közül a legkiemelkedőbbek a kerekegyházi kuláküldözéshez köthetők.

Elismerték munkásságát

Szalai József helytörténeti kutató munkásságát 2013-ban Kerekegyháza Város Ünnepi Képviselő-testületi ülésén „Kerekegyházáért Díjjal” jutalmazták. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hagyományainak és eszméinek ápolása terén végzett tevékenységnek elismeréséül 2016-ban Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata, „Emlékkeresztet” adományozott számára. Munkásságának köszönhetően 2018-ban beválasztották a Visegrádi Szent György Lovagrend tagjai közé. Szalai József 2016 tavaszán tett elsőként javaslatot, a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Közgyűlése által meghirdetett, Dr. Szobonya Zoltán Posztumusz Emléklap díjra. Javaslatainak köszönhetően, eddig 19 kerekegyházi részesülhetett e díjban.