Múltidézés

2023.09.03. 19:57

Egykoron az árváknak is otthont adott a kecskeméti épület

ONI, Árvaház, Zója, Szent Imre iskola... és még sorolhatnánk, kinek milyen néven él emlékeiben az 1899-ben épült intézmény Kecskeméten, a Szent Imre utcában. Egy biztos: ódon falai között gyermekek ezrei tanultak, tekintették második otthonuknak. S, ha még tovább kutatjuk történelmét, láthatjuk: a 20. század első felében sok árvának volt első, igazi otthona.

Sebestyén Hajnalka

E heti múltidéző írásunk apropóját az adta, hogy hamarosan újra lesz országos ONI találkozó. Az egykori diákok, lakók a mai napig összetartanak, rendszeresen szerveznek találkozókat. Ez év novemberében ismét találkoznak. 

Az épület múltját a Petőfi Népe régi mellékletében, a Grátiszban megjelent múltidéző írásunk alapján mutatjuk be, melyhez forrásként helytörténeti írásokat vettünk alapul. Az épületről több mint százéves képeslapokat pedig Sebestyén Imre gyűjtő hagyatéka jóvoltából mutatjuk be. Kettő külső kép 1899-es képeslap, míg a belső terem 1920-as képeslap. 

A környék legjelentősebb épülete ma is teljes pompájában áll. Baumgarten Sándor és Herczegh Zsigmond tervei alapján 1899-ben épült fel, akkor mint Országos Tanítói Árvaház. Az építkezés előzményeiről a történelmi forrásokból kiderül, hogy 1897-ben a város vezetői és a polgárai örömmel fogadták az árvaház felépítését, és több felajánlást is tettek. 6000 négyszögöl területet díjmentesen átengedtek, a téglát biztosították, kutat fúrtak, villanyt vezettek oda, és járdát építettek. 

Tanítói Árvaház 1899-ben, az átadása évében
Fotó: Sebestyén Imre hagyatéka

1899 áprilisában a miniszter az árvaház építésének további munkálatait, a működtetés megszervezését Faragó Béla miniszteri számellenőrre bízta, és egyben kinevezte őt igazgatónak. Az építkezés jó ütemben folytatódott, és 1899 júniusában fogadhatta első növendékeit.

Az intézményben a kor szellemének megfelelően folyt a nevelőmunka: előtérbe helyezték az erkölcsi, a valláserkölcsi nevelést, mely magában foglalta a fegyelmet, az önfegyelmet, a tiszteletadást, becsületességet. Emellett hangsúlyos volt az esztétikai élmény, a hazafias szellemű nevelés, a hagyományápolás. 

Az épület belső kialakítása azonban Irányi István nevéhez fűződik, akinek tervei alapján a díszterem, a közösségi termek berendezése, díszítése során figyelembe vették az árvaház nevelési célkitűzéseit, ugyanakkor ötvözték mindezt a magyaros motívumokkal.

Tanulóterem egy 1920-as képeslapon
Fotó: Sebestyén Imre hagyatéka

 

Az árvaház – első igazgatója, Faragó Béla több mint negyedszázados igazgatósága alatt – színvonalasan fejlődött. Az 1920-as évek elején, Trianont követően válságba került az ország több árvaháza. A kecskeméti azonban túlélte a nehéz időszakot, és 1924-ben megünnepelhette fennállásának 25. évfordulóját. Ebből az alkalomból gróf Klebelsberg Kunó oktatási miniszter elismerő levélben méltatta az intézményt. Faragó Béla 1926. november 24-én hunyt el. A város vezetőinek kérésére a miniszter az intézmény Faragó Béla Országos Árvaháznak nevezte el. 

Mares Géza igazgatásával a következő évek a korszerűsítés jegyében zajlottak, bővült az épület is. 

1929-ben még egy balatonlellei villát is vásároltak a növendékek nyári elfoglaltságának megszervezéséhez. Mares Géza érdeme volt, hogy megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy az árva gyerekek az életpálya-választás befejezéséig az intézményben maradhassanak. A második világháború eseményei miatt sorsdöntő fordulat következett: kiköltöztették őket (ideiglenesen Balatonlellére mentek), és az épületet katonai célokra használták. A háború miatt az épület megrongálódott. 1946-ban költözhettek ismét vissza. A viszontagságos két év alatt Mares Géza mindent megtett az árvák ellátása érdekében. Az épületet 1947-re helyreállították.

Tanítói Árvaház egyik szárnya 1899-ben
Fotó: Sebestyén Imre hagyatéka

1948-ban helybéli intézkedésre – politikai döntések alapján – feloszlatták a Faragó Béla Árvaházat, az épületben szakérettségi tanfolyamokat tartottak, és itt nyert elhelyezést a Katona József Gimnázium, ideiglenesen, hiszen 1957-ben a mai helyére költözött át.

1957-ben funkcióváltás következett be. Új néven, Országos Nevelőintézet (ONI) néven 1972-ig működött. 1970-ben újabb fordulópont jött, mivel a városnak nem volt általános iskolás diákotthona, igény azonban volt rá, így az ONI-n belül alakították ki. 

1973-ban vette fel az Országos Pedagógus Gyermekotthon elnevezést, 1986-ig, elköltöztetéséig működött az épületben.

Az épületegyüttesben (a mai Kocsis Pál középiskola helyén) mindeközben a Zója Utcai Általános Iskola is helyet kapott. Az 1980-as években a diákotthon az épület emeletén, az iskola az alsó szinten volt. A szomszédos épületben a városban élő oroszok általános iskolája működött, őket az 1980-as évek elején a homokbányai lakótelep iskolájába költöztették át. 

Napjainkban a három utcára néző épület két középiskolának – Kocsis Pál, Németh László –, valamint a Szent Imre Katolikus Általános Iskolának és Óvodának ad helyet. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában