Egy napot sem volt beteg, szabadságán is gyógyított

Dr. Csányi János háziorvos, belgyógyász szakorvos ötvenegy évet töltött a pályán, harminckét évig gyógyította a szabadszállásiakat. Hivatástudata, szakmai felkészültsége és nem utolsósorban lelkiismeretessége miatt a város szinte valamennyi lakója megbecsüléssel gondol rá, tiszteli és szereti.

– Sokgyermekes kiskunfélegyházi család sarja vagyok, az általános és középiskolát is itt végeztem. Az orvoslás iránti vonzalmam korán megmutatkozott, nyolcadikban egészségtan tanárom is felfigyelt rám. A nagy múltú Petőfi Sándor Gimnáziumban érettségiztem, tanulmányaimat a Szegedi Egyetem Orvostudományi Karán folytattam. Orvosi diplomámat 1968-ban vettem át, majd Jászszentlászlón kezdtem el körzeti orvosként praktizálni – mesélt pályájának kezdetéről dr. Csányi János.

A fiatal doktor a kiskunfélegyházi kórház belgyógyászatán dolgozott tizenkét évig, 1976-ban tette le a belgyógyász szakvizsgát. Szabadszállásra 1986-ban költözött, és a település egyik körzeti orvosa lett.

– A belgyógyászati szemléletet dr. Tóth Sándor osztályvezető főorvos oltotta belém. Azt vallotta, hogy a beteghez úgy kell hozzáállni, hogy amit mond, az igaz, ebből kell elindítani azokat a folyamatokat, melyek közelebb hoznak az igazsághoz. Életem legszebb szakmai éveit a félegyházi kórházban töltöttem. A házorvosi praxis mindenképpen visszalépést jelentett számomra, annál is inkább, mivel az orvoslás lehetőségei jóval behatároltabbak. Természetesen a gyógyító munkának itt is megvannak a maga szépségei, ám ez másfajta hozzáállást igényel. A közvetlenebb kapcsolat miatt jóval nagyobb szeretettel, gondoskodással kell kezelni a betegeket, illetve nagyfokú beleérző képességre is szükség van. A háziorvos felelőssége esetenként sokkal nagyobb, mint egy kórházi orvosé. A műszerek, a labor hiányában kizárólag tudására, szakmai tapasztalataira, időnként ráérzéseire hagyatkozhat – tette hozzá dr. Csányi János.

A gyógyító munka mellett dr. Csányi János folyamatosan képezte magát, 1996-ban háziorvostanból, 2000-ben pedig foglalkozás-egészségügyből szakvizsgázott. Itt vagyok otthon, de Félegyházára haza megyek – vallja még ma is a doktor, aki ugyan nagyon nehezen szokta meg Szabadszállást, de később a város közéletének is aktív tagjává vált, 1998-ban – a legtöbb szavazattal – került be a szabadszállási városatyák közé.

– Megpróbáltam minden tőlem telhetőt megtenni betegeim gyógyulásáért, odafigyeltem rájuk, bújukat-bajukat is meghallgattam. Törődésem hamar meghozta gyümölcsét, egyre jobban éreztem a felém áradó szeretetet, amit jóleső érzéssel fogadtam. Volt olyan időszaka az elmúlt harminckét évnek, mikor egyedül vittem a hátamon a város egészségügyét. Munkámra a város képviselő-testülete is felfigyelt, 2016-ban megkaptam a Szabadszállás Egészségügyéért kitüntető címet – mondta szerényen dr. Csányi János.

– Nyugdíjazásom után sem ülök itthon tétlenül, az orvoslással sem hagyok fel teljes egészében, pácienseket azonban már csak az üzemorvosi vizsgálatokon fogadok. Nagyon szeretek utazni, dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy rengeteg helyen megfordultam, de akad még bőven felfedeznivaló. Olvasásban is nagy restanciám van, illetve régi vágyam az is, hogy alapfokon megtanuljak angolul. Nem bántam meg, hogy háziorvos lettem, habitusomhoz is inkább ez illik. Az egészségügy közkatonája voltam, ám tudni kell, hogy nélkülünk nem lehet háborút nyerni – tette hozzá mosolyogva dr. Csányi János.

A legfőbb érték a család

A doktor életét a gyógyításnak szentelte, sohasem volt táppénzen, szabadnapjainak zömét is a rendelőben töltötte. Számára a család jelentette a felüdülést, a biztos hátteret. Feleségével, Csányi Jánosné Bán Katalinnal harminc­három éve élnek együtt, négy gyermekük és három unokájuk van. A legfőbb értéknek a családi összetartozást és együttlétet tekintik.