Solton tisztelettel őrzik bátor elődeik emlékét

A Lenin-fiúk 1919. június 22-én civileket lőttek agyon szinte véletlenszerűen, az akkori jegyzőt, Jászfalussy Károlyt és társait a községháza melletti hársfákra akasztották fel. Voltak, akiket Kecskemétre vittek és ott lelték halálukat. Az első tíz áldozat sírja a református temetőben egymás mellett található, amelyeken a neveken kívül az olvasható: A Hazáért 1919. jun. 22.

A tábla elhelyezésének egyik kezdeményezője, Árizs Lajos önkormányzati képviselő így idézi fel a történéseket – 2009-ben Barta Ferenc képviselőtársammal szerettünk volna egy emléktáblát elhelyezni a vérengzés helyszínén az 1919-es vörös terror solti áldozatainak emlékére. Bár a Vécsey könyvtár parkjában 1990 óta található egy faoszlop az áldozatok nevével, mi a kivégzések helyszínén is szerettünk volna egy emlékeztetőt. Az akkori polgármester, Gál József és a képviselő-­testület úgy döntött, hogy mivel a régi községháza helyén, ahol az események történtek, ma ABC-áruház található, ezért a közvetlen szomszédságban lévő mai városháza falán helyezzük el az emléktáblát.

Az is felmerült, ne csak a Szamuely Tiborék által kivégzettekre emlékezzenek ezen a napon. Ide sorolták az 1919-ben, az 1940-es években, 1945 után, és az 1950-es években elhurcolt és kivégzett soltiakat, valamint az 1956 utáni megtorlások áldozatait is. De itt emlékeznek a holokauszt, a gulág áldozataira, a kuláksorsra jutottakra és a munkaszolgálatosokra is. Így ez a nap lett a solti politikai áldozatok emléknapja.

– Az első, akivel végeztek, dédnagyanyám testvére, Kovács Gábor mindössze 24 éves földműves volt, egy másik Fülöp Lajos a 17. évében halt meg – emlékezik Árizs Lajos. Néhányan, Szondi Miklóssal, Fodor Károllyal, Tandari Gáborral ápoljuk a sírokat. Tervünk a jövő évi, 100. évfordulóra az, hogy az önkormányzattal közösen megújítjuk a tönkrement, már szinte olvashatatlan kopjafákat, sírköveket a temetőben.