Hírek

2007.05.06. 10:30

Szélmalomharcot vív a motoroslány

A világ felfigyelt Kovács Nikolettre, Magyarországon egyelőre keveseket érdekel. Pedig a gyorsasági motoros világbajnokságon ő az első magyar női résztvevő.

Raffai Ferenc

A kitartó munka egy apró részsikert már hozott Kovács Nikolett számára. Négyévesen kezdett motorozni, és a több sikeres Európa-bajnoki- és Alpok-Adria bajnoki futam (AA) után, a török szövetség jóindulatának – az általa adott szabadkártyának – köszönhetően 24 évesen kipróbálhatta magát a gyorsasági motoros világbajnokság isztambuli futamán a 125 köbcentiméteres kategóriában. A vb története során első magyar nőként!
De az időmérő edzések során 3,8 másodperccel elmaradt a szükséges időhatártól, így nem indulhatott magán a nagydíjon. Ezt ő annak tulajdonítja, hogy a versenyre bérelt gépre a tréningen ült fel először, és éppen a körök alatt kellett ismerkednie az amúgy víz borította pályával. Szomorúságát feledtette, hogy egycsapásra megismerte őt a motorosvilág elitje.

– Azért ehhez jó adag szerencsére és véletlenre is szükség volt – mesélte Kovács Nikolett. – Jöttem-mentem a pályán a belépőkártyával a nyakamban, senkinek sem „esett le”, hogy ki vagyok. Aztán a gépátvételen már megnéztek egy páran, majd észrevett egy olasz fotós, aki egyből odahívta az újságíró kollégáját. Mint kiderült a La Gazzetta dello Sport (Európa első számú sportlapja – a szerk.) újságírója volt, és másnap a lapban megjelent rólam egy negyedoldalas írás. Ahogy az szokás, másnap közzétettek kint egy európai lapszemlét, és ez hozta második hullámot: spanyol, francia, német újságoknak is nyilatkoztam.

De mit lehet ebből kamatoztatni? Eddig ugyanis Nikolettre kevés fény jutott. Végigjárta a sportági szamárlétrát, magyar bajnoki címeket nyert, jól szerepelt az említett Eb- és AA-versenyeken, ám ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy valamelyik cég fantáziát lásson benne.

– Akad néhány támogatóm, akinek nagyon hálás vagyok a segítségért, de ez a komolyabb előrelépéshez nem elég. Az isztambuli futam, a néhány napos felkészüléssel, a kiutazással, a motorbérléssel együtt belekerült 12-13 ezer euróba (kb. 3 millió forint), és ezt is nagy nehézségek árán préseltük ki. A verseny után érdeklődtek külföldi csapatok, hogy esetleg a színeikben induljak egy-két bajnoki futamon. Ezután kell majd tisztázni, hogy ki, mit nyújt, mennyivel kell esetleg beszállnom.

Kovács Nikolettet elfogadták a külföldi versenyzők is, önzetlenül segítettek neki ahol tudtak.

– A cseh Pesek megosztotta velem a tavalyi adatait a pályáról, a spanyol Nieto pedig az időmérő után érdeklődött, hogy mi történt. De mindenkinek volt egy-két kedves szava. Azt ígérték, ha megint indulok, szívesen segítenek, akár úgy is, hogy néhány kört mennek előttem, hogy lássam ők miként veszik a kanyarokat.

És a magyarok? Hiszen ott van a Team Tóth, vagy Talmácsiék.

– Tóthékkal régóta jóban vagyok, az „öreg" Imre is elmondta, mikre kell figyelni, Imike is ellátott néhány tanáccsal. Ami Talmáékat illeti, ahogy a mondás tartja: róluk vagy jót, vagy semmit...Itthon megpróbált mindent, hogy felhívja magára a figyelmet: az egyik férfimagazinnak azért nem kellett, mert „férfisportot” űz, az egyik női lapnak meg azért, mert ezzel nem „igazi nő”. Reklámízű cikkért meg nem akart fizetni. Volt olyan cég, amelyik azzal utasította el, hogy a vállalat eleve nem támogat technikai sportot – ám a társaság emblémáját éppen egy autós versenyen látta viszont a tévében. Aztán akadt olyan cég, amelyik „megégette” magát egy versenyzővel, és neki már a rossz tapasztalat miatt nem is akart adni semmit.

– Nem értem ezt a magyarországi hozzáállást. Pedig a motorsport népszerűsége vetekszik a Forma-1-ével. Vagy, ha azt veszem, idehaza rengetegen motoroznak a hétköznapok során is, köztük sok nő. Kint meg is kérdezték: te most akkor óriási reklámot hoztál az országodnak, ugye? Én meg csak hüledeztem. Csak azt látom, hogy a cseh, a német vagy az olasz lány mögé mennyi cég áll oda a saját hazájukban. Nem értem, hogy az én teljesítményemnek itthon miért nincs értéke. Lehet, hogy váltanom kellene? Lehet, hogy a nemzetközi vállalatok hazai kirendeltségei helyett az anyaközpontokat lenne érdemes megkeresnem? Lehet, hogy ott értékelnék az európai méretű médiamegjelenést: a Gazzettát, a Motociclismót vagy a Motorsport Aktuellt csupán néhány millióan olvassák…

Persze Nikolett nem adja fel, a rengeteg munkát nem akarja veszni hagyni. Más lehetősége nem lévén, igényel szabadkártyát néhány következő vb-futamra is – ám a szokásjog szerint a rendező országok, érthetően, a saját fiaiknak kedveznek, így erősen bizonytalan, hogy hol indulhat még idén. (Pechjére pénz hiányában a múlt heti mogyoródi AA-futamra sem fért be.)

– Ebben az évben 125-ben még tudok szabadkártyát kérni, jövőre már nem. Itt csak úgy maradhatok, ha be tudok kerülni egy csapathoz, ám ez pénz nélkül lehetetlen. Ha kategóriát váltok, akkor meg mindent a nulláról kezdhetek megint. Néha azt érzem, hogy szélmalomharcot vívok. Rajtam kívül még az édesanyám tudja igazán, hogy milyen iszonyatos mennyiségű meló van abban, hogy idáig egyáltalán eljutottam…

És a magyarok? Hiszen ott van a Team Tóth, vagy Talmácsiék.

– Tóthékkal régóta jóban vagyok, az „öreg" Imre is elmondta, mikre kell figyelni, Imike is ellátott néhány tanáccsal. Ami Talmáékat illeti, ahogy a mondás tartja: róluk vagy jót, vagy semmit... -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!