Szégyenpadra ültetve

Szerintem az EU-nak már nagyon tele lehet a hócipője az újonnan csatlakozott országok jó részével. Hogy friss példákat említsek, ott vannak a lengyelek, ahol a Kaczynski-ikrek poltikája háborította fel az unió nem egy tagállamát, vagy a románok, ahol az államelnök felfüggesztése váltott ki aggodalmat az unió frakcióiban. De hogy ne mások portája előtt söprögessünk, mondhattam volna nyugodtan Magyarországot is. Elvégre tény, hogy éllovas pozíciónk már régen a múlté, s hogy manapság nem a sikereinkkel, hanem az államháztartási hiányunk nagyságával hívjuk fel magunkra a figyelmet. 

Ez persze, egyáltalán nincs rendben, de legalább ennyire kínos, ha pártjaink az EU-ba exportálják a hazai belpolitika összes nyűgét, vitáját. Mert szinte az unióba való belépésünk napjától meghonosítottuk azt a divatot, miszerint Brüsszelből üzentetünk haza politikai ellenlábasainknak, majd úgy csinálunk, mintha magunk is csodálkoznánk azon, hogy onnan is látják a problémáinkat. Talán nem túl szerencsés a hasonlat, de ez tényleg olyasmi, mint amikor az óvodások beárulják a társukat az óvónéninek, aztán kárörvendően nézik, hogy a másikat a sarokba állítják.

Hogy a pártok így, a munka ünnepe táján sem pihennek, azt a fideszes Balla Mihály vasárnapi sajtótájékoztatója is bizonyítja. A politikus elmondta, hogy mára már az Európai Unió is megbízhatatlannak tekinti a kormányt és annak politikáját, illetve, hogy a három éve csatlakozott országok közül az EU statisztikai hivatala, azaz az Eurostat szerint nálunk a legnagyobb a hiány. Ebből pedig – Balla szerint – az következik, hogy a kormányzati politika szégyenpadra került.

Természetesen bőven elhiszem Balla Mihálynak, hogy azoknak az EU-politikusoknak, akikkel ő diskurált, ez a véleményük. Miként abban is totál biztos vagyok, hogy rövidesen megérkezik majd a szocialisták brüsszeli válasza. Ők persze, azt állítják majd, hogy szó sincs semmiféle szégyenpadról, az EU látja és üdvözli a magyar reformfolyamatokat, amelyek révén az államháztartás hiánya számottevően csökken a jövőben.

Szóval a koreográfia ugyanaz lesz, mint már évek óta. Az egyik fél üzentet a saját embereivel, a másik válaszoltat az övéivel. Bár a néppárti és a szocialista frakciót nem feltétlenül ilyesmire találták ki, azért ezeket az apró szívességeket ezidáig megtették nekünk. Hogy aztán eközben mit gondolnak rólunk, magyarokról? Szerintem valami olyasmit, hogy nem csupán a gazdasági teljesítményünk miatt kellene a szégyenpadon ücsörögnünk.