Egy minden tekintetben nagy gorilla

Kong természetes élőhelye, a Koponya-sziget olyan játszóteret biztosít a rendező Peter Jacksonnak, amelyben élvezettel tombolhat digitális csapatával együtt: a Jurassic Park nem csak dinoszauruszoktól, Pápua-Új Guinea-i kannibál-kinézetű őslakosoktól, méteres poloskáktól és gusztustalan mocsári lényektől hemzseg, hanem a speciális effektektől is. A gyűrűk ura trilógiájával világhírnevet szerző direktor, Peter Jackson 300 millió dolláros King Kong feldolgozása voltaképpen ezen a szigeten kezdődik, mert a film első órájában csak a karakterekkel szöszmötöl. A gyűrűk ura gyakorlatilag komplett alkotógárdájával elkészített remake sztorija ismert kliséken alapul: a Szörnyeteg is beleszeret a Szépségbe, ezáltal megszelídül, nemes „emberi” tulajdonságai az őt esztelenül lövöldöző slepp fölé emeli erkölcsi és – Kong testméreteiből adódóan – a szó szoros értelmében egyaránt.

A jól ismert sztori miatt a látványvilág bőségesen kompenzálja a mozinézőt. A négytonnás ezüsthátú hegyi gorilla, a film címszereplője hihetetlenül élethű. Ez annak köszönhető, hogy nem pusztán digitális figura. Valódi színész, Andy Serkis alakítja, akit A gyűrűk ura Gollamjaként ismerhetett meg a nagyközönség. Arcára 132 szenzoros érzékelőt erősítettek, így az óriásgorilla arcának minden rezdülése hiteles. Az angol színész egyébként zseniálisan alakítja a hajószakácsot is. Naomi Watts és Adrian Brody már más filmekkel is bizonyították tehetségüket, Jack Black pedig élvezettel lubickol a gátlástalan megalomániás direktor szerepében.

A film első, döcögős órájáért kárpótol a második. Az őskori dzsungelben a jól felépített akciójelenetek között csupán néhány másodpercet kapunk, hogy végre levegőt is vegyünk. A lélegzetelállító jeleneteket ugyanis szó szerint kell érteni: jómagam csaknem megfulladtam a multiplexben, ujjaim pedig kifehéredtek a szék karfájának szorításától.

Jackson azon húzása is dicséretet érdemel, hogy nem napjainkba, hanem az eredeti, 1933-as King Kong film bemutatásának idejébe ágyazta a sztorit. Az ugyanis már a második, 1976-os feldolgozásban is hiteltelen volt, hogy létezik egy felfedezetlen sziget, ahol megállt az idő. Így Jacksonnak lehetősége volt bemutatni a gazdasági világválságtól és a szesztilalomtól szenvedő New Yorkot is, amelynek minden apró részlete teljesen hiteles.

A híres Empire State Building-es jelenet lélegzetelállítóan szépre, bár kissé túl sziruposra sikeredett – talán sok ennyi naplemente egyetlen filmben, bár kétségkívül látványos. Amikor Ann Darrow saját testével próbálja megvédeni a gorillát, szem nem marad szárazon, és még a szőke színésznőt és a nyolc méter magas gorillát összekötő szerelemféle kapcsolat sem tűnik furcsának.

Peter Jackson King Kongja majdnem kétszer olyan hosszú, mint az eredeti, viszont három órára képes beledöngölni a moziszékbe, és ez nem kis teljesítmény. A rendező tisztelettel és jó adag lelkesedéssel készítette el annak a filmnek a feldolgozását, amely nyolc évesen elragadta képzeletét és a direktori pálya felé terelte.