Spájzban őrzik a nyár ízeit

Török Piroska 26 éve dolgozik a kecskeméti SOS Gyermekfaluban, 18 éve hivatásos nevelőszülőként. Gyerekek évek óta tudják, mivel jár befőttet dunsztolni, üstben főzni a szilvalekvárt, aszalványokkal édesíteni a téli mindennapokat. Részben a családból hozott tudás és hagyomány, részben a szükség miatt telik meg a nagycsalád éléskamrája nyáridőben mindenféle jóval. Vannak bevált és visszatérő receptek, de minden évben készítenek valami újdonságot, és kíváncsian várt ínyencséget is. A konyhai teendőkből Piroska édesanyja, Török Istvánné Piroska is jócskán kiveszi a részét, aki hetedik éve tevékenykedik pótnagyiként a lakásotthonban.

Lábtörlő tejeszacskóból

– Magam is nagycsaládból származom, édesanyámék hatan voltak testvérek. Sok unokatestvérem van, akikkel gyerekkorunkban mindig együtt töltöttük az ünnepeket, az iskolai vakációkat a kis falunkban. Indiánsátrat építettünk, babaházat rendeztünk be, kézimunkáztunk, ami a szomszéd gyerekeket is hozzánk csalogatta – mesél magáról Török Piroska. – A mai gyerekek már mindent készen kapnak, mi még magunk készítette játékokkal, babákkal játszottunk. A velünk élő nagymamám átélt két háborút, ő aztán igazán tudta, hogy semmit nem szabad kidobni, mindent újra lehet hasznosítani. Ő lábtörlőt font a tejeszacskókból, papírvirágot készített a temetői koszorúkra, karácsonykor maga főzte a szaloncukrot. Ebből a családi örökségből adódik, hogy én is mindig kreatívkodtam, már fiatalon kézimunkáztam, mindig alkottam valamit.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Török Piroska kínálja édes finomságokkal a legkisebb gyerkőcöket
[/caption]

Míg beszélgetünk, Piroskának addig is jár a keze, faágból, zsákanyagból, nemezből formáz betlehemi figurákat. Az ebédlőben itt is, ott is karácsonyi kellékek árasztanak ünnepi hangulatot: az ablakban agyagangyalkák (az egyik kislány munkái), egy tálban textilből varrt szívecskék, egy dobozban aszalt virágszirmokkal töltött illatpárnák, a konyhapulton illatos mézeskalácsok.

– A minden jó valamire hozzáállásnak nevelőszülőként is nagy hasznát veszem – folytatja Piroska. – Kézműveskedtem a gyerekekkel, volt időszak, amikor vásároztunk, egy diákszövetkezet keretében zsebpénz-kiegészítésként kreatívkodtak az ügyesebb gyerekek. Most inkább ajándékozás céljával készítjük a kézműves tárgyakat, hiszen mindig jön valaki, hoz valamit az SOS-faluba. A spájzolást is az élet hozta. Amikor nyáron nagyobb mennyiségben kaptunk valamilyen gyümölcsöt, azt fel kellett dolgozni, nehogy tönkre menjen. Egy augusztusban egy kamion burgonyaadomány érkezett a faluba, amit szétosztottak a családok között. Láttam, hogy a kapott mennyiség belátható időn belül nem fog elfogyni, így hajnalonként nekiláttam krokettet, pogácsát, szilvásgombócot, egyéb krumplis mirelitféléket gyártani. Teleraktam a mélyhűtőt, hónapokig el voltunk látva félkész ételekkel. A minőségi lekvár készen sokba kerül, ezért gyümölcsszezonban nálunk nagyüzemben megy a lekvárfőzés. A nagyobb gyerekek a mosásban, tisztításban segédkeznek, a kicsik a kóstolásban nagymesterek.

A baracklekvár minden mennyiségben elfogy

Mi van a kamrában? – kíváncsiskodunk. Piroska nagymama birodalmában százszámra sorakoznak a dunsztosüvegek: levárok, befőttek, gyümölcslék, savanyúságok, és néhány valódi különlegesség: rozmaringgal és citromfűvel ízesített só, levendulás cukor, dióval megszórt birsalmalekvár.

– A baracklekvár tavaszra minden mennyiségben elfogy nálunk. Egy uzsonnához rögtön két üveggel is elfogy. A szilvalekvárt idén is üstben főztük, reggeltől késő éjszakáig. Éjfélkor kifogyott a gázpalack, így az utolsó órára be kellett alá gyújtani. Jól át is járt a fából rakott tűz füstje, így az idei lett a legfinomabb szilvalekvárunk – meséli Piroska mama. Ő nem csak a spájzolásban jártas, de mint egykori pék, a dagasztott és kelt tésztáknak is nagy specialistája. Tudja, mihez milyen liszt való, meddig kell dagasztani, keleszteni a kalácsnak valót, mikor kell kivenni a sütőből.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Török Istvánné Piroska, a gyerekek pótnagyija büszkén mutatja a családi éléskamra kincseit
[/caption]

A gyerekektől azt kérdezzük, mit szeretnek leginkább a télire elrakott finomságokból? A baracklekvár kapta a legtöbb szavazatot. A tavalyi év újdonsága a sütőtöklekvár volt, ez kisebb mértékben fogyott, a végét már bele kellett csempészni valamilyen édességbe.

– Minden évben kipróbálunk valami újat, idén ilyen volt a levendulás sárbaracklekvár – veszi át a szót Piroska. – A kertben lévő birsalmafát 18 éve ültettük a gyerekekkel, ez mára már szépen hoz termést. Befőttnek, lekvárnak nem fogy, viszont nagyon bevált a birsalmasajt. Ebből tavaly 80 tányérral készítettünk. Idén kevesebbet, de most is jut belőle a keresztszülőknek, a hazalátogató gyerekeknek.

Uzsonna! – hangzik az asztalhoz hívó varázsszó, és sorakoznak is a gyerkőcök a nappaliból, az emeleten lévő gyerekszobákból. Nyolcan ülik körül az asztalt, öt kisebb (3-11 évesek), és három nagyobb (15-20 évesek). A nagyi szilvalekváros buktája mindenkinek ízlik, gyorsan el is csendesedik a társaság.

Piroskától megtudom, nagy álma egy befőzőautomata. Ez nagyban megkönnyíti a hagyományos befőzést, de leginkább olyan különlegesség tartósítására alkalmazná, mint a rozmaringszörp vagy pitypangszirup. Az ötletek tárháza szinte kimeríthetetlen. A sikerhez kell néhány szorgos kéz, és persze önbizalom a receptek kipróbálásához. Piroskáéknál egyikből sincs hiány, így tudják elspájzolni a nyár legfinomabb ízeit, színeit és illatait.

Török Piroska kínálja édes finomságokkal a legkisebb gyerkőcöket Török Istvánné Piroska, a gyerekek pótnagyija büszkén mutatja a családi éléskamra kincseit -->