Aki lassabban halad, az nem való a középiskolába?

Egy szövegértési nehézségekkel küzdő diák édesanyja kereste fel szerkesztőségünket, hogy elmondja, milyen tortúrán mentek keresztül fiával, mire eljutottak a sikeres érettségiig. A szülő úgy érzi az iskolában nem kapta meg gyereke a kellő támogatást, de semmiképpen sem akarja az intézmény jó hírnevét csorbítani, így azt kérte, ne saját nevén említsük fiát, és még az iskola nevét se írjuk le, ahol az alábbi történet megesett.

– Magam is rendelkezem pedagógus végzettséggel, de jelenleg nem iskolában dolgozom – meséli a kétgyerekes édesanya. – Az igazoltan diszlexiás, diszgráfiás fiamról folyton azt hallottam a pedagógusoktól, hogy mire nem képes, miben nem halad, mit nem tud. A lányomat csak dicsérik tanárai, piedesztálra állítják a szorgalma miatt. Ettől sikítani tudnék. Mert az én ügyes, jó szándékú, figyelmes nagyfiam sokkal többet tanul, mint a lányom, ráadásul legtöbbször itthon velem, pihenés és szórakozás helyett. Noha nem őt tehet róla, hogy osztályközösségben, a feszített haladási tempó mellett nincs idő kikérdezni, figyelmesen meghallgatni, hogy mit tud.

Az általános iskola befejezése után Ádám szakközépiskolába járt, az érettségire való felkészülés mellett szakmát is tanult. Szülei a középiskolában is időben jelezték, hogy a kétévente megújított szakértői vélemény szerint gyerekük egyéni bánásmódot igényel (például szóban kell feleltetni). Ennek ellenére több tantárgyból nem felelhetett szóban, helyette elégtelent kapott a hiányzó írásbeli „dolgozatára”. A történelemmel amiatt is meggyűlt a fiú baja, hogy tanára kizárólag vetített képes előadásokat tartott, a tankönyvet ki sem nyitották az órán. Ádám nem győzte jegyzetelni az elhangzottakat, így otthon sem tudta pótolni a tananyagot.

Judit megkérte a szaktanárt, hogy az otthoni tanulás könnyítéséhez bocsássa rendelkezésükre a vetített anyagot. A tanár erre nem volt hajlandó. Kérték, Ádám hadd fotózhassa le a kivetített szöveget, ám erre sem kaptak engedélyt. A szülők jelezték fiúk tanulási problémáit az iskola főigazgatójának, levélben azt a választ kapták, hogy ilyen kérdések nem hozzá, hanem az intézményvezető hatáskörébe tartoznak. Az intézményvezető meghallgatta a szülők panaszát, de semmi nem változott. Az osztályfőnök elmondta, hogy ismeri a problémát, de nem tud ellene tenni, mivel nem tiszte rendre utasítani a többi szaktanárt.

Ezek után nem csoda, hogy Ádám a középiskola minden évfolyamán megbukott történelemből. Édesanyjával nyaranta együtt tanultak, hogy sikeresen pótvizsgázzon. Ugyanezt végigcsinálták a tavaszi érettségi előtt is. A diszlexiás Ádám – élve a törvényi lehetőséggel – írásban nem, csak szóban vizsgázott. Két-két tételt húzott, öt érettségi tantárgyból, így 8 órától 17.30-ig folyamatosan vizsgázott. Négy tantárgyból sikeresen vette az akadályt, kettes, hármas osztályzatokkal. Utolsónak a történelem következett. Tanára biztatás helyett sürgette, majd szemére vetette, hogy miatta tart estig a vizsganap. Ádám feleletét elégtelennek ítélte a szaktanár. A vizsgaelnök – aki maga is történelem szakos tanár – felajánlotta, hogy húzzon harmadik tételt. Ez a felelet sem volt elég a ketteshez, így a fiúnak nem lett meg az érettségije. 

A család lehet az erőforrás

Forgács János családterapeuta 23 év családgondozói munkája során sok hasonló esettel találkozott. Mit lehet tenni hasonló esetben? – kérdeztük. „Magam is az iskolaváltást javasolnám, bár megvan az a kockázata, hogy másutt sem értik meg a gyerek problémáját. A család részéről elengedhetetlen egymás támogatása. Megértő, segítő, szerető családban élni olyan erőforrást jelent, melyben bármilyen fogyatékossággal, betegséggel élő családtag biztonságban és szeretve érzi magát, s ezt sugározza a környezetének is” – vélekedik a családterapeuta.

– Lesújtva éreztük magunkat, de nem adtuk fel. A fiam szeptembertől egy másik város hasonló profilú iskolájában tanulja szakmáját, azzal a feltétellel, hogy ősszel megszerzi az érettségit – meséli Judit. – Meggyőződésem, hogy a tavaszi történelemvizsgán is tudta az anyagot. Annyit tanultam vele, hogy álmomból felkelve is le tudtam volna érettségizni. Ennek dacára az őszi pótérettségire is hónapokon át készültünk. Az új iskolában a tanárai biztatták, egészen más volt a hozzáállásuk. Hogy mi lett a történet vége? Fiam november végén sikeresen leérettségizett történelemből. Én tudom, mennyit dolgozott érte, kész hős a szememben. Jó lenne, ha olvasva ezt a cikket, minél több pedagógus (osztályfőnök, intézményvezető, iskolaigazgató) elgondolkodna azon, saját iskolájában mit tehet annak érdekében, hogy másokkal ne fordulhasson elő az, amit mi átéltünk.

Vannak jó példák?

Meggyőződésünk, hogy számos iskolában példaértékűen oktatják az egyéni bánásmódot igénylő tanulókat (is). Cikkünkben ilyen pozitív példákról szerettünk volna megszólaltatni nevelési tanácsadót, iskolai pszichológust, oktatási szakembert. Az általunk megkeresett szakemberek azonban nem kívántak nyilatkozni a témában.

„A gyermekek jogait, az oktatási  intézmény kötelességeit minden középiskolára egységesen érvényes törvények szabályozzák. Azt nem áll módunkban megítélni, hogy ezeket a törvényeket hol, milyen mértékben tartják be. Amennyiben jogsértés történik, a jogorvoslat lépéseiről való tájékoztatásban az érintett intézmény ugyanúgy kompetens, mint a mi intézményünk” – közölte az általunk megkeresett pedagógiai szakszolgálat.

Nem történhet meg

Az érintett szakközépiskola főigazgatója szerint abszurd, amit az édesanya állít, ilyen nem történhet egyetlen iskolában sem. Ha egy gyerek szakértői véleménnyel igazolja, hogy diszlexiás, diszgráfiás, úgy minden őt oktató tanárra nézve kötelező a szóban történő feleltetés. Amennyiben ez nem valósult meg, a szülők jelezhették volna nála, vagy az iskola más vezetőinél.
Felfedtük az érintettek kilétét, a főigazgató tájékozódott a konkrét esetről. Mint kiderült, a szülők valóban több ízben jártak az iskola egyik igazgatóhelyettesénél, a főigazgatót levélben keresték meg, amire válaszolt is. „A kép árnyaltabb, mint azt a cikk szereplői állítják. Ezzel együtt a legközelebbi tantestületi ülésen utánajárok a dolognak. Amennyiben valós volt az érdeksérelem, szembesítem vele az érintett kollégákat” – közölte a főigazgató.