Kalkuttai Szent Terézre emlékeztek

Zsúfolásig megtelt a Kecskeméti Városháza díszterme pénteken: Észak-Erdélyből és Kárpátaljáról is érkeztek látogatók a Kalkuttai Teréz Anya Emlék-Konferenciára. A Kecskemét Megyei Jogú Város Közgyűlésének Értékmegőrzési Bizottság Egyházügyi Munkacsoportja és az Alföld Idegenforgalmáért Alapítvány szervezésében megvalósult rendezvény legfőbb célja Kalkuttai Szent Teréz tanításainak, főbb gondolatainak, tevékenységének ismertetése, valamint a cselekvő szeretet fontosságának hangsúlyozása volt.

– Teréz anya a 20-21. század Assisi Szent Ference volt. A legnagyobb tisztelet illeti őt és a kalkuttai nővéreket, mely előtt napjaink egzisztenciális nihilizmusban élő társadalma kénytelen meghajolni – fogalmazott köszöntő beszédében Mák Kornél alpolgármester.

A konferencia során világi és egyházi előadók értelmezték beszédeikben a szeretet misszionáriusának üzenetét. Lezsák Sándor író, a Magyar Országgyűlés alelnöke Szentek üzenete a XXI. században című előadásában hangsúlyozta, hogy a szentek ugyanazt az üzenetet hordozzák évszázadok óta: a gyengék és szegények segítését, az önzetlenséget és a szeretetet. Saját életükkel bizonyították, hogy nem lehetetlen a keresztény életeszmény követése, és nincs ellentmondás a keresztény elvek és a gyakorlat között. Lezsák ellenpéldaként említette a baloldali, liberális pártok migránskérdéshez való viszonyulását, melynek esetében nézetei szerint az elmélet és a gyakorlat éles ellentétben állnak egymással.

Dr. Lukács László piarista szerzetes, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola alapító rektora a Kalkuttai Teréz anyával történt, személyes találkozásainak emlékeiről beszélt a megjelenteknek: először 1986-ban volt kísérője a Szeretet Misszionáriusai Szerzetesrend alapítójának. – Mindenki felfele tör, míg Teréz anya lefele ment, a társadalom legmélyére, és sorsközösséget vállalt velük – fogalmazott. Elmesélte: Teréz anya második, magyarországi látogatása alkalmával Pozsgay Imre politikus fogadta a Parlamentben, aki ragaszkodott hozzá, hogy ha napidíjat nem is fogadnak el a nővérek, legalább a társadalombiztosításukat fizethesse a magyar állam. – Teréz anya határozottan nemet mondott, és közölte: róluk a Jóisten gondoskodik. Egyfajta szent őrültség és fejedelmi magabiztosság jellemezte – emlékezett vissza Lukács László, aki az irgalmasság ikonjának nevezte az apácát.

A konferencia során beszédet mondott továbbá Lévai Jánosné önkormányzati képviselő, Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke, Hofher József jezsuita szerzetes, Dr. Thorday Attila plébános, Wittner Mária, volt országgyűlési képviselő, Dr. Bábel Balázs érsek és Rigóné Kiss Éva, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Dél-alföldi Régió ügyvezetője.
A programsorozat szegedi utazással zárult, ahol az érdeklődők ellátogattak az újszegedi Kalkuttai Boldog Teréz anya templomba.

Kalkuttai Szent Teréz

1910. augusztus 26-án született Üsküb városban, mely akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozott (ma: Szkopje, Macedónia). Születési neve: Agnes Gonxha Bojaxhiu. 18 éves korában határozta el, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában a Loretói nővéreknél (angolkisasszonyok rendje). Szerzetesi fogadalmát 1931. május 25-én tette le Dardzsiling városban. Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta a Teréz nevet. 1930-1948 földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, 1944-től igazgatója lett. 1946-ban egy harmadosztályú kocsiban töltött vonatúton szembesült a nyomorral és szegénységgel: így ébredt rá küldetésére. 1948-ban engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a szerzetesi közösséget, és független apácaként Kalkutta nyomornegyedeiben segíthesse a rászorulókat. 1950 októberében megalapította a Szeretet Misszionáriusai rendet. 1965-ben VI. Pál pápától engedélyt kapott, hogy a rend más országokra is kiterjessze munkásságát. 1997. szeptember 5-én hunyt el Kalkuttában. 2003. október 19-én II. János Pál pápa boldoggá, majd 2016. szeptember 4-én Ferenc pápa szentté avatta. Főbb nemzetközi elismerései: XIII. János pápa békedíj (1971), Kennedy-díj (1971), Nehru-díj (1972), Albert Schweizer-díj (1975), Nobel-békedíj (1979).

1910. augusztus 26-án született Üsküb városban, mely akkor az Oszmán Birodalomhoz tartozott (ma: Szkopje, Macedónia). Születési neve: Agnes Gonxha Bojaxhiu. 18 éves korában határozta el, hogy missziós nővér szeretne lenni Indiában a Loretói nővéreknél (angolkisasszonyok rendje). Szerzetesi fogadalmát 1931. május 25-én tette le Dardzsiling városban. Lisieux-i Szent Teréz iránti tiszteletből választotta a Teréz nevet. 1930-1948 földrajzot és hittant tanított a kalkuttai Szent Mária szerzetesi iskolában, 1944-től igazgatója lett. 1946-ban egy harmadosztályú kocsiban töltött vonatúton szembesült a nyomorral és szegénységgel: így ébredt rá küldetésére. 1948-ban engedélyt kért XII. Pius pápától, hogy elhagyhassa a szerzetesi közösséget, és független apácaként Kalkutta nyomornegyedeiben segíthesse a rászorulókat. 1950 októberében megalapította a Szeretet Misszionáriusai rendet. 1965-ben VI. Pál pápától engedélyt kapott, hogy a rend más országokra is kiterjessze munkásságát. 1997. szeptember 5-én hunyt el Kalkuttában. 2003. október 19-én II. János Pál pápa boldoggá, majd 2016. szeptember 4-én Ferenc pápa szentté avatta. Főbb nemzetközi elismerései: XIII. János pápa békedíj (1971), Kennedy-díj (1971), Nehru-díj (1972), Albert Schweizer-díj (1975), Nobel-békedíj (1979).

-->