Kovrig Ákos, a Kecskeméti TE volt játékosa hazatér

„Június 18-án az egyik NB I-es gárdánál megkezdem a felkészülést, azt azonban még korai lenne elmondanom, hogy melyiknél. Az is elképzelhető, hogy külföldre szerződöm, de inkább szeretnék itthon maradni. Az engem mostanában leíróknak pedig megmutatni, hogy korai volt. Az biztos, hogy csak olyan együtteshez igazolok, ahol maximálisan adott minden feltétel, és tiszta viszonyok vannak – mondta a lila-fehérektől távozó Kovrig Ákos.”
– Emlékszik erre?
– Hogyne! A Petőfi Népének nyilatkoztam 2007-ben. Kevés játéklehetőséget kaptam a Kecskeméti TE-nél, mindenképp menni szerettem volna, bizonyítani akartam, munkált bennem egy nagy adag dac.

– Bizonyított?
– Hála a jóistennek sikerült az NB II-es KTE-ből az osztrák Bundesliga egyben szereplő Mattersburghoz szerződnöm. Labdarúgói pályafutásom legszebb két évét töltöttem az osztrák klubnál. Szerepelhettem az UEFA-kupában, olyan játékosokkal futballozhattam együtt, mint az osztrák válogatott csapatkapitánya, a Leicesterrel bajnokságot nyerő Christian Fuchs, a kapuban pedig az osztrák válogatott kiválósága, Robert Almer állt. Csodálatos együttes volt az akkori Mattersburg. Több bajnokin előfordult, hogy a kezdő tizenegyből egyedül én nem tudtam felmutatni válogatottságot.

– Jó volt, szép volt, mégis a hazatérés mellett döntött...
– Úgy hozta az élet. Az NB II-es Szolnokhoz mentem, fél évig ingáztam a Tiszaliget és Kecskemét között. A család ezt megsínylette, a teljesítményem is romlott. Utóbbiban biztosan szerepet játszott az is, hogy a profi izraeli és osztrák évek után egy teljesen más közegbe csöppentem.

– Izrael mikor volt?
– Még a KTE előtt. Ahogy Ausztriában, ott is megtapasztalhattam, hogy milyen a profi labdarúgás. Értelmes játékosokkal, klub­vezetőkkel dolgozhattam, rengeteg hasznosat tanultam. 

– Kanyarodjunk vissza Szolnokra!
– Akkoriban gondoltam azt, hogy talán a futball nem is az én világom, váltani kell. Egy családi ismerős segítségével 2009 decemberében kimentem Norvégiába. Először egy pékségben dolgoztam, később egy hajógyárban festettem, takarítottam. Közben egy harmadosztályú klubnál játszottam, edzősködtem, és én voltam a csapatvezető is. Megtanultam, milyen az, amikor a labdarúgás mellett dolgozni is kell. Két évig ment a munka plusz foci párosítás. Majd  egy élvonalba feljutott női együttesnél lettem másodedző. A következő szezont már egy másik női gárdánál kezdtem vezetőedzőként, velük feljutottunk az élvonalba. Jelenleg férficsapatokkal foglalkozom, egy élvonalbeli U19-es gárdát irányítok, illetve egy ötödosztályú felnőttegyüttest. Utóbbi klubnál nemcsak vezetőedző, hanem sportigazgató is vagyok.

– Milyen a norvég amatőr futballista?
– Több mint tíz évet töltöttem külföldön, de a norvégoktól még mindig tudok tanulni. Csodálattal nézem a játékhoz való hozzáállásuk. Befejezik a munkát valamelyik halászati cégnél, mert a többségük ebben az ágazatban dolgozik, majd jönnek edzésre, ahol százszázalékos teljesítményt nyújtanak. Nem kell különösebben motiválni őket. Amatőrök, de a szemléletük akár egy profié.

[caption id="" align="aligncenter" width="650"] Kovrig Ákos (jobbra) megfordult a Vasas csapatában is, 2002 és 2005 között volt a fővárosi piros-kékek labdarúgója
[/caption]

– És milyen a norvég ember?
– Teljesen más az életritmusa, mint a miénk. Lazábbak, nyugodtabbak, mint a magyarok. Nem rettegnek attól, hogy az egyik napról a másikra elveszítik az állásukat. A szociális háló kitűnő, minden adott ahhoz, hogy remek munkát végezzenek.

– Akkor soha többé Magyarország?
– Dehogy! Erről szó sincs! A fiunk négy-, a lányunk kétéves. Bár szeretünk Norvégiában élni, azt akarjuk, hogy a gyermekeink magyar iskolában   tanuljanak, így a hazaköltözés mellett döntöttünk.

– Biztos könnyebb lesz visszailleszkedni, mint anno Norvégiában beilleszkedni. Bár, ha minden kötél szakad, pékség itt is van, talál hajót is mondjuk a Balatonnál...
– Bízom benne, hogy kapok munkát a magyar labdarúgásban. Leginkább a klubvezetés érdekel, de az edzői feladattól sem zárkózom el. Biztos vagyok benne, hogy a külföldi tapasztalatokat itthon kamatoztatni tudom. Láttam, hogy máshol miként építenek fel egy profi klubot, milyen a játékos stratégiájuk. Beszélek norvégul, angolul, kapcsolataim vannak a skandináv országokban. Mindezeket biztosan hasznosítani tudná egy magyar klub.