Kultúra

2016.07.25. 15:24

Szenzációs aranykincsek a bronzkorból

Egy eddig ismeretlen, középső bronzkori regionális központra bukkantak a régészek a Kiskőrösi járásban, ahol Krisztus előtt két évezreddel az úgynevezett Vatya-kultúra népe élt. A kutatás során szenzációs aranykincsek is előkerültek.

T. K.

- Idén kezdtük el a Kiskőrösi járás szisztematikus topográfiai vizsgálatát. A munkálatok során bukkantunk rá egy eddig teljesen ismeretlen középső bronzkori regionális központra, melyen a Vatya-kultúra népe élt a Krisztus előtti 2. évezred első felében. A nagyjából hét és félezer négyzetméteres kiemelkedés egyediségét az adja, hogy tulajdonképpen egy mesterséges szigetről van szó, mely még ma is átlagosan egy méterre emelkedik ki a mocsaras környezetből. Maga a lelőhely részbeni érintetlensége és átlagon felüli gazdagsága miatt már az előzetes vizsgálatok alapján az európai középső bronzkor egyik kiemelkedő kutatási helyszínének tekinthető Európában – számolt be a feltárásokról Wilhelm Gábor, régészeti koordinátor, a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársa.

Mint a kiskőrösi városházán tartott sajtótájékoztatón elhangzott: az egykori Ős-Duna balparti mocsaras mellékága övezte földvár területén rendkívül nagy mennyiségű kerámiaanyagra találtak a régészek. Kiemelkedően sok kő és kőeszköz is volt az egyes rétegekben, ami ritka a kőben szegény vidéken. Az átlagosnál több: 161 darab fémtárgy is előkerült már a kutatások elején. A bronztárgyak - ékszerek, szerszámok használati eszközök - minősége a mai napig kiváló, alig korrodálódtak. Az előkerült aranytárgyak mennyisége szintén számottevő: a Duna-Tisza-közén mind mennyiségében, mind pedig súlyában (közel 17 dekagramm) ez az eddigi legjelentősebb középső bronzkori aranytárgy együttes.

A Vatya korszak ismert központjai megyénkben a mai Kiskőrös, Solt-Tételhegy, Tiszaalpár, Harta, Izsák, Kunpeszér, Érsekhalma-Hild területén voltak.

A most feltárt homokhátsági „kincses sziget” szinte pontosan az akasztó-kiskőrösi határszélen található.  - Munkálataink során kiemelt figyelmet fordítottunk a döbrögeci határrészen 1965-ben előkerült római Victoria szobor lelőhelyének pontos azonosítására. A Magyar Nemzeti Múzeum egyik legszebb római kisplasztikáját Gombár Sándor tanyáján, szőlőtelepítés közben találták meg. Annyit tudtunk még a területről, hogy a tanya végében, egy erdős terület mögött található magaslaton, „szigeten” 1951-ben egy bronzkori arany láncocska is előkerült. A kutatás során később egyértelműen sikerült beazonosítani a „szigetet”, és nagy valószínűséggel a szobor előkerülési helyét is lokalizáltuk – mondta el Wilhelm Gábor, aki kiemelte, hogy a terület fémkeresős, alapos átkutatásában Dömötör József és Sándor Lajos is komoly szerepet vállaltak.

- Hihetetlen öröm számunkra, hogy ezek a szenzációs leletek itt kerültek elő városunk határában. Szeretnék, ha tovább folytatódna a közös múltfeltárás és reméljük, hogy Kiskőrös turisztikai vonzerejét is növelik majd ezek az Európában is ritka, 3700 éves leletek. Kiskőrös városa teljes mellszélességgel támogatni fogja a további együttműködést a megyei múzeummal – tette hozzá a sajtótájékoztatón Domonyi László, kiskőrösi polgármester.
 
Fél évezred a két folyó mentén – a Vatya korszak

A Duna-Tisza-közén és a Duna jobb parti sávjában a korábbi Nagyrév-kultúra alapjain formálódott ki a Vatya-kultúra a középső bronzkor időszakában. Elhelyezkedésében teljesen „magyar” régészeti kultúrának számít, mivel a lelőhelyeik a mai országhatáron belül találhatóak.
A korszak kutatása egészen 1905-ig nyúlik vissza, akkor tárta fel Kada Elek, a kecskeméti múzeum igazgatója Újlengyel határában, Vatyapusztán a korszak egyik jelentős temetőjét. A magyarországi bronzkor kutatásában ez lett a Vatya-kultúra névadó lelőhelye.

A Duna-Tisza-közi kultúra élete nagyjából fél évezredet ölel át, és ez az időszak a békés fejlődés periódusát hozta el a régiónak. A kultúra területén egymástól 5-10 km-re találhatóak a központjaik, melyek a társadalmi és gazdasági központ szerepét is ellátták.  Ez a nagy bronzkori „parasztkultúrák” fénykora a Kárpát-medencében, de a Vatya népesség gazdálkodásában a mezőgazdaság mellett az állattartás végig meghatározó szerepet kap életmódjukban.

Helyi bronzművességük nem számottevő, de komoly kereskedelmet folytattak a szomszédos kultúrák népességével. Temetkezésük jellegzetes, az elhunytakat máglyán elhamvasztották és rendszerint urnákba rakták. Az edényeket általában egy tállal lefedték, míg a belsejébe, a hamvak mellé, de akár az edény mellé helyezve általában egy kis füles bögrét raktak.
- A korszak végére, a Krisztus előtt 1500 körül az addigi Vatya központok területén megszűnt az élet, melynek az oka a mai napig a régészetünk egyik megoldatlan kérdése – fogalmazott Wilhelm Gábor.

 

Címkék#kiskőrös

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!