Az amerikai magyarokat is megtáncoltatta Hega bácsi

Hegedűs Zoltán főiskolai docens, egyben a kecskeméti Hegedűs Együttes alapító frontembere a napokban tért haza az Amerikai Egyesült Államokból. Egykori táncosa, Varga Ottilia a floridai Sarasotában él és dolgozik, ahol öt éve működteti a Napraforgók Táncegyüttest. A jubileumot gálaműsorral méltatták tanítványai. Ide kapott meghívást Hegedűs Zoltán, aki örömest átrepülte az óceánt. Alkalmi magyar zenekarával fellépett a Miami Magyar Házban, muzsikált a Napraforgóknak, Sarasotában megtáncoltatta a helyieket a piacon és egy étteremben is.

– Kik a Napraforgók?
– Egy gyerektáncegyüttes, amit Varga Ottilia alapított, és egymaga vezet. Floridában nincs magyar népi zenekar, nincs férfi táncoktató, így alkalmanként itthonról kér segítséget. Szervezett már néptánc, népzenei, kézműves tábort, akkor jártunk náluk először a teljes Hegedűs Együttessel. Ezúttal én és Lukács László, Kecskemét Táncegyüttes művészeti vezetője képviseltük a hírös várost. Ő a táncházakat tartotta. A Napraforgóban olyan kivándorolt magyar családok gyerekei táncolnak, akik tökéletesen beszélnek magyarul. Csakhogy a mindennapokban angolul kommunikálnak, úgy rájuk kell szólni, hogy a magyar közegben szólaljanak meg magyarul. A táncegyüttes az a hely, ahol magyar közösségben vannak, gyakorolják a magyar kultúrát, erősítik hovatartozásukat. 

– Jutott idő kikapcsolódásra?
– Hogyne! Még horgásztam is a sarasotai Lido Beach-en. Ahogy lemegy a nap, mindenki kivonul a tengerből, mert partközelbe úsznak a ragadozók. Ottani barátaimtól kaptam egy pecabotot, a horogra garnélarák került, amivel elsőre kifogtam egy pörölycápát. Termetes jószág, ám védett hal, így a tengerben a helye. Fogtunk még ezen kívül ráját, és sok-sok catfish-t (a magyar harcsa tengeri változatát).

– A napokban tért haza, mi várta itthon?
– Munka. Bár papíron egy ideje már nyugdíjas vagyok, de egyébként semmi sem változott. Délelőtt a Kecskeméti Főiskola GAMF Karán oktatok, délután kis szusszanás, és jönnek a hangszeres tanítványok: gyerekek, felnőttek vegyesen. Egy-egy órát foglalkozom velük. Ha éppen nem volt idejük gyakorolni, akkor sincs világvége, együtt dolgozunk az anyagon. Amikor kikísérem őket, még utánuk szólok: ha nincs más megoldás, akkor gyakorolni kell! A nappalink most is tele van hangszerekkel. Ami itt nem fér el – például a cimbalom –, az a gyakorlószobában kap helyet. Ez egy különálló épület az udvarunkon, ahol anno felváltva gyakoroltak a gyerekeink. Hárman vannak, ma már mind felnőttek, és valamennyien profi muzsikusok.

– Egy korábbi interjújában mesélte, hogy gyerekkorában teherként élte meg a hegedülést. Gergő fiának viszont az volt a büntetés, ha valami miatt nem gyakorolhatott. Miből adódik a különbség?
– Az én családomban is voltak zenészek, bár közvetlenül nem tapasztalhattam a muzsikálásukat. A szüleim hihetetlenül jól énekeltek. A mi gyerekeinknek (felesége: Andó Ilona néptánctanár – a szerk.) benne éltek a zenében, számukra ez volt a természetes közeg. Állandóan a zenével foglalkoztunk, ha nem játszottunk, akkor hallgattuk a népzenei felvételeket, én rengeteget kottáztam. A gyerekek kicsi koruktól fogva velünk muzsikáltak. Így tanulták a népzenét.

– Mivel foglalkoznak jelenleg a Hegedűs gyerekek?
– Máté polgári foglalkozását tekintve programozó matematikus, de nem gyakorolja. Jelenleg a pozsonyi Ifjú Szívek Táncegyüttes állandó zenésze, emellett számos hazai zenekarban hegedül. Luca lányunk lehetett volna fizikus, értette, szerette is a gimnáziumban. De szintén a zenéhez pártolt, jelenleg brácsázik és cimbalmozik a FolkEmbassy – Magyar Népzenei Nagykövetség zenekarban. Gergőnél fel sem merült, hogy ne muzsikus váljon belőle. A Hegedűs Együttesnek is azok voltak a legörömtelibb fellépései, amikor mind a három gyerek velem együtt muzsikált a színpadon. Egyedül a bőgősünk, Varjassy László nem családtag, de már többen javasolták, hogy vagy fel a Hegedűs nevet. 

– Jövőre lesz 35 éves a Hegedűs Együttes. Lesz ünneplés?
– Tervezzük. A 25. jubileumot is megültük, készült egy fotó az összes olyan zenekari taggal, aki huzamosabb ideig muzsikált a zenekarban. Akkor több mint negyvenen voltunk. Ha jövőre folytatjuk ezt a hagyományt, ötven felett lesz az összlétszám. A jeles évforduló apropóján egy új CD-ét is szeretnénk megjelentetni, aminek a nagyobb része már most készen van.

– Manapság újra reneszánszát éli a magyar népzene, néptánc. Lát rá reményt, hogy így is marad?
– Amikor 1982-ben az első táncházat megtartottuk Kecskeméten, 35-en táncoltak a zenekar előtt, kizárólag a Kecskemét Táncegyüttes tagjai. Ma több mint 1500-an tanulnak néptáncot, néptáncolnak szerte a városban. A Hegedűs Együttes elsőként alakult a megyében, ma csak Kecskeméten van öt jó zenekar. A megye nagyobb városaiban is működnek zenekarok, köztük vannak tanítványaim, például Kiskunhalason Szabó Zoltán, vagy Baján a Bácska Banda. Ebből a szempontból jó úton haladunk. Van, lesz, aki tovább vigye az elődeinktől megörökölt tudást, hagyományt.

NÉVJEGY:
Fajszon született, ahova most is szeret horgászni járni. Gyerekkorában került Kecskemétre, ahol azóta is él. Végzettségei: okl. automatizálási üzemmérnök, okl. gépészmérnök, okl. finommechanika-optika szakmérnök. Jelenleg a Kecskeméti Főiskola oktatója, az Automatizálási és Alkalmazott Informatikai Tanszék főiskolai docense. Élete összefonódott a zenével: muzsikál, népzenét gyűjt és tanít. Jövőre lesz 35 éves az általa alapított Hegedűs Együttes. 2004-ben Kodály Zoltán Díjat kapott, 2012-ben Pilinszky-díjas lett. A Hegedűs Együttes 2006-ban Bartók Béla Emlékdíjban részesült.

Popovics Zsuzsanna -->