Közélet

2015.11.27. 13:12

Egy várandósan dohányzó nő a leendő unokájának is árt

Nem lehet mindent a genetikára kenni. Egyebek mellett ez derült ki prof. Dr. Falus András immunológus Kecskeméten tartott előadásából.

Zsámbóki Dóra

A Bács-Kiskun Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Bács-Kiskun Megyei Műszaki és Természettudományi Egyesület ebben az évben is megemlékezett a Magyar Tudomány Ünnepéről, a Tudomány és Technika Háza Tanácstermében. A program fókuszában két tudományos előadás állt, érdekes témákkal, a legkorszerűbb megközelítésben.

Hardver és szoftver a biológiában, sors vagy valószínűség? címmel prof. Dr. Falus András akadémikus, immunológus, a SOTE egyetemi tanára, a Magyar Tehetség Nagykövete, TIT alelnöke tartott előadást. A modern biológia egyik alapvető jellegzetessége a komplexitás, az életfolyamatok komponenseinek hálózatosan rendezett és szabályozott rendszere.

Az utóbbi évtized technológiai fejlődése, a nagy „áteresztő képességű” módszerek elképesztő mennyiségű információt zúdítanak a szakemberekre és a társadalom egészére. A genetikai hajlam és epigenetikai (környezeti) faktorok együtt, összetett módon határozzák meg a biológiai hálózatokat egészségben és betegségben egyaránt. Az epigenetikai tényezők közé tartoznak az anyai hatás a magzati élet során, a táplálkozás, a hidratáció, a mozgás, a fertőzések, a dohányzás, a mérgek, a fény, a zene, a stressz, a szociális környezet, vagy akár a hőmérsékleti hatások. Ezek az ingerek „szoftverként” működtetik, az örökölt „hardvert”, a szüleinktől örökölt genetikai adottságok együttesét.

Mint arra a professzor előadásában felhívta a figyelmet: a genetikai adottságokon nem tudunk változtatni, az epigenetikai hatásokon viszont igen. A változtatás azért is életbevágóan fontos, hiszen az epigenetikai változások sokkal gyakoribbak, mint a genetikaiak. Az epigenetikai hatások élethosszig zajlanak és szerepet játszanak a korfüggő betegségek kialakulásában, például a szív- és érrendszeri megbetegedésekben, a rák, a kettes típusú cukorbetegség, vagy akár a skizofrénia és a pszichózis kialakulásában. Ezen túlmenően az epigenetikai módosulások egy része öröklődik is. Kiderült például, hogy az a nő, aki várandósan dohányzik, nemcsak magának árt, és nem csak a magzata egészségét károsítja ezzel, de még a leendő gyermeke ivarsejtjeinek elő alakjait is, vagyis a mama három generáción át károsít, még az unokája is nagyobb valószínűséggel lesz asztmás. Az elhízás, a betegségek hátterében genetikai tényezők is vannak ugyan, de ebből a szempontból sokkal lényegesebbek az epigenetikai tényezők.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Falus András pofesszor előadását érdeklődve hallgatta a közönség
[/caption]Alig különbözünk a csimpánzoktól

A dezoxiribonukleinsav (közismert magyar rövidítése: DNS) a nukleinsavak (nukleotidokból felépülő szerves makromolekulák) csoportjába tartozó összetett molekula, amely a genetikai információt tárolja magában, ez az örökítőanyag. Egy emberi szervezet százmilliárd egy mikron – vagyis a milliméter ezred része – nagyságú sejtből áll. Egyetlen emberi sejtben 2 méter hosszúságú DNS található. Ez a hihetetlen biológiai csomagolástechnika azt jelenti, hogy – távolságban kifejezve – a Föld és a Hold távolságának 651-szeresének, vagyis körülbelül 7,6 fénynapnyi DNS van mindannyiunk szervezetében. A genom egy szervezet örökítő információinak összessége. Két ember genomja 99,5 százalékban azonos, de ilyen szempontból nem csak egymásra, hanem a csimpánzokra is nagyon hasonlítunk, hiszen az ember genomja csupán 1,6 százalékban különbözik a csimpánzétól.

Harapósabbak a gondozatlan egerek

A stressz nagyon jelentős epigenetikai tényező, mely az agyalapi miriggyel és a mellékvesékkel hozható összefüggésbe. Falus András elmondta, a tudósok egérkísérletekkel bizonyították, hogy azok a kisegerek, melyeket az egérmama nem gondozott, türelmetlenebbek, harapósabbak társaiknál, szociális viselkedésük teljesen más, mint azoké az egereké, melyeket megfelelően gondozott az anyjuk. Ki lehet mutatni azokat a genetikai anyagokat, melyek megváltoznak a mentális hatások következtében. A depressziósan elhunyt emberek agyában végzett vizsgálatok ezeket a feltételezéseket maximálisan megerősítik – fogalmazott a professzor.
Depressziós emberek központi idegrendszerében a depresszió elmúlásával megváltoznak azok az apró molekuláris jelek, melyek az epigenetikai változásokra mutatnak. A gyermekkori bántalmazás hatására például – legyen az akár testi, akár verbális – az agyban egy bizonyos struktúra megváltozik.

A tumor elfelejt meghalni

Falus András előadásában kitért arra is, hogy a kromoszómák végei minden osztódásnál „leszalámizódnak”, vagyis rövidülnek, majd egy enzimnek köszönhetően visszaépülnek, ugyanakkor minden sejtosztódásnál egyre rövidülnek a kromoszómavégek. A végeket nem minden sejt tudja visszaszintetizálni, ilyenek például az embrionális sejtek, de a tumorsejtek állandóan visszarakják. – A tumor elfelejt meghalni – fogalmazott a professzor –, a ráksejtek nem tudnak megöregedni, a tumor egy halhatatlan sejt, mely addig él, amíg a gazdaszervezet. A kromoszómák hosszára a dohányzás, a stressz, a testmozgás mind-mind hatással van.

 

Címkék#Kecskemét

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!