A gyűjtőszenvedély örök

Az elmúlt hét végén ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját a Kecskeméti Bélyegkör. A nyolc évtized történéseit összefoglaló, relikviákban gazdag tárlatot a Hírös Agórában tekinthette meg a közönség. A bélyegek értékéről, a gyűjtési szokásokról Fülöp Sándorral beszélgettünk, aki 1986 óta vezeti a kört.

– Sok dokumentum maradt fenn a bélyegkör megalakulásának történetéről?
– Sajnos kevés, a pontos dátumra is csak tippelni tudunk. A régi gyűjtők, az idősebb korosztály tagjai sok mindent meséltek, így több időpont is felmerült. Az  viszont bizonyos, hogy az 1935-ben megjelent hétkötetes Magyar Bélyeg Monográfia első kötetében írnak a különböző szervezetek megalakulásáról, többek között a kecskemétit is említik. Mi ezt vettük alapul. 1936-ban már egy nagy országos kiállításnak adott helyet Kecskemét, melyről több helyüt is írtak.

– A bélyeggyűjtéssel ön mikor került kapcsolatba?
– Több fellángolásom is volt diákként. Végül Komlón, ahol néhány évig élt családom, egyik osztálytársam bátyjának és édesapjának gyűjtői szenvedélye fogott meg, ez már véglegesnek tűnt. Akkor, 1958-ban még az ifjúsági kör tagjaként kezdtem, majd 1961-ben léptem be a Kecskeméti Bélyegkörbe. 1971-ben köri titkárnak, majd 1986-ban elnöknek választottak.

– Vannak kedvenc témái?
– Nem is annyira a bélyegek, mint a postatörténet vált szenvedélyemmé. Különösen a kecskeméti vonatkozásai érdekelnek, hiszen ez a szülőhelyem, otthonom. Nagyon sokféle olyan bélyeget, rányomott bélyegképű levelezőlapot adtak ki, mely a város szobrait, épületeit örökítette meg. Érdekel még a tábori posta és a nyomdahibás bélyegek.

– Vannak kedvenc motívumai?
– A tengeralattjárók mindig is vonzottak, egyrészt a bélyegek, másrészt a hajó postakezelése. 1959-ben kaptam egy bélyeget, ami egy tengeralattjárót ábrázolt. Gyűjteményem nagy büszkeségei pedig az Osztrák-Magyar Haditengerészet küldeményei, postai relikviái, melyek az 1894-1918-as időszakból származnak. Korábban a tulajdonomban volt egy egyedülálló anyag, a merülő hajó 1916-17-es postatörténete, de jó néhány éve eladtam. Igaz, két dokumentumot megtartottam belőle, melyek talán egyszer a bélyegmúzeumba kerülhetnek.

– Nem sajnálta a gyűjtemnényt?
– A bélyegeknek ma már szinte nincs ára, különösen az elmúlt 30 év bélyegeinek. Erre az anyagra akkor még volt kereslet, így eladtam.

– Hogyan változott az elmúlt 30 évben a köri élet?
– A létszám lecsökkent, de a gyűjtés örök, mindig lesznek szenvedélyes gyűjtők. Örömünkre szolgál, hogy a fiatalabb generáció jelen van körünkben. Minden szombaton találkozunk a Hírös Agórában, rendszeresen tartunk cserenapokat. Az interneten is zajlik a csere-bere, és többen börzékre is járnak. Én magam inkább az árverező cégek által figyelmembe ajánlott hagyatékokat kedvelem. Emellett, aki igényli, megveheti a magyar bélyegújdonságokat.

Versenyek

A bélyeggyűjtők sajnos ma már ritkán járnak versenyekre. A magyar rendezvények részvételi díját többen meg tudják fizetni, de a nemzetköziket már alig. Fülöp Sándor zsűriként dolgozik az országos versenyeken, a postatörténeti anyagokat értékeli.