Horgászok közt a legjobb céldobó

– Mit kell tudni a casting sportról?
– Hazánkban hivatalosan 1959 és 1975 között, majd újra 2003-tól önálló szövetségként működő sport. Ez a vízparti horgászat technikai sportja, ami egész évben végezhető szabadtéren és teremben egyaránt. Az olimpiákat követő években megrendezett világjátékok, a World Games rendszeres résztvevő sportága.

– Hogyan zajlik egy-egy bajnokság?
– Idén két kategóriában hirdették meg a veterán világbajnokságot, az 55+ és 65+ korcsoportban. Én a másodikban indultam a korom miatt. Minden világbajnokságon  kilenc-féle versenyszámban, három-féle horgászati mód (legyezés, peremorsózás, multizás) szerepel. Távdobást kell a versenyzőknek végrehajtani. Minden versenyszámban hirdetnek világbajnokot és 1–3. helyezettet. Az egyéni számok mellett vannak kétfős csapatversenyek is. Korábban négyfős csapatok voltak, de mára lecsökkentették a résztvevők számát a felére. Mindezen felül vannak az összetett versenyszámok: az öttusa, a hét-, és a kilenc tusa. Ha valaki ezekben indul, akkor mindenből nagyon jónak kell lennie, hogy dobogóra kerüljön. Mivel a tusák rangosabb megmérettetések, ezért érmet és serleget is lehet nyerni rajtuk, ha az 1–3. helyen végez valaki.

– Milyen versenyszámból érdemelte ki ezúttal a világbajnoki címet?
– A  7,5 grammos egykezes távdobásban lettem bajnok. Ez azt jelenti, hogy bizonyos távolságra kell beledobni egy 7,5 grammos súllyal. Idén 66 méter elérésével nyertem.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Varga György idei termése: nyolc versenyszámban dobogós helyezés, köztük egy arany érem
[/caption]– A teljesítmény függ az időjárási viszonyoktól?
– De még mennyire! Ha van kedvező hátszél, akkor akár 70 métert is el lehet érni, de 60 méter felett jónak számít a teljesítmény.

– Nyolc versenyszám, nyolc érem. Mit jelent mindez?
– Ezúttal ezüst érmet nyertem célba dobásból, multis célba dobásból és egy másik fajta célba dobásból pedig 3. lettem. Az összetett versenyszámokból szintén a 3. lettem. És csapatban is Földi Gáborral dobogósak lettünk. Elhoztuk a 2. helyezést.

– Mennyire ismerik el a casting sportot?
– A létrejöttétől kezdődő, és 1974-ig tartó időszakban az akkori MOHOSZ ( Magyar Országos Horgász Szövetség) főtitkár barátja volt a sportágnak, és élveztük a szövetség támogatását. Aztán a vezetőségváltásnak köszönhetően megfojtották ezt a sportot. Nem kaptunk több támogatást. Azzal magyarázták a támogatás megvonását, hogy kiöregedtünk, mert az volt az egyetlen olyan év, hogy nem sikerült aranyérmet hozni. Aztán hosszú szünet következett…

– Meddig?
– 2003-ban volt az I. veterán világbajnokság, és akkor mi néhányan erőt gyűjtöttünk és összeszedve a pénzünket, kimentünk a régi sporttársakat, barátokat meglátogatni. Eltelt 30 év és bizony nem volt a kezünkben dobóbot… Azóta 3-4-5 fős magyar társaság látogat el a világbajnokságokra. Azt tudni kell, hogy a versenyt csupán kétévente, a páratlan években rendezik.

– Mivel foglalkozik „civilben”?
– Nyomdász voltam, nyomdai gépmesterként dolgoztam 40 évig. Ma már nyugdíjas vagyok. Nem unatkozom ma sem. Van egy családi házunk, kerttel. Benne egy kis szőlő, kert, abban dolgozgatok. Naponta edzem, ha pedig világverseny van, akkor tavasztól a versenyig célzottan készülök a versenyre.

– A családja hogyan fogadja a kedvtelését?
– A párom a legcsodálatosabb ember, akit ismerek. Mindenben támogat. Nagyon sokat köszönhetek neki. De hálás vagyok még Walter Tamásnak, aki segít a szükséges eszközök beszerzésében. És most köszönettel tartozom a MOHOSZ-nak is, hiszen a versenyen való részvétel költségeinek jelentős részét biztosították számomra.

– Hogyan és ki fedezte fel az Önben rejlő tehetséget?
– Elég régi történet. 1952 óta vagyok horgász. Volt akkoriban egy bajai születésű fiú, (dr. Dienes Ferenc), aki később felkerült Budapestre. Az ő édesapja edzőként dolgozott e sportágban. Gyakorta lejárt Bajára. Figyelgettem az edzéseit, sokat tanultam a fiútól. És szépen lassan megtanultam, amit kellett. Az első válogatott szereplésem 1963-ban történt.
– Mire a legbüszkébb?
– Mindig úgy gondoltam, hogy a befektetett munka, a kitartás, előbb-utóbb meghozza a gyümölcsét. Ezt érzem akkor, ha felszólítanak a dobogóra egy-egy világversenyen. Most, a legutóbbi alkalommal is éreztem, hogy maradt még bennem néhány pontnyi erő, de nem bánkódom. Büszke vagyok arra, amit elértem. Csodálatos érzés az, amikor felhúzzák a magyar zászlót, megszólal a Himnusz, és értünk, értem szól. Akkor, abban a pillanatban én nemcsak arra gondolok, hogy magyar vagyok, hanem arra is, hogy én Bajáról jöttem. Szeretném, ha egyszer majd, a városom is elismerné ezt – zárta a beszélgetést elcsukló hangon a világbajnok.

Varga György

1944-ban született Bajmokon, a III. Béla Gimnáziumban érettségizett. 1963-ban állt munkába a Petőfi Nyomda bajai telephelyén. Jelenleg nyugdíjas, nős