Erdei Zsolt rászorultaknak mesélt élete nagy küzdelmeiről

„Szállj el kismadár…” – szólt a jól ismert Republic dal, miközben Erdei Zsolt besétált a Wojtyla ebédlőjébe, ahol szegénysorban-élők sokasága várta kíváncsian. A sikeres ökölvívót Borzák Tibor faggatta életéről, nagy küzdelmeiről és családjáról.

A közönség először is arra kapott választ, hogyan lett Erdei Zsolt Madár, és miért pont ezt a dalt választották a bevonuló zenéjének, amit profi mérkőzésein a ring felé menet játszottak. Kiderült: tízévesen kezdett el öklözni Budapesten a Központi Sportiskolában. Nyáron az edzőtáborban több kalandja is volt a madarakkal, így társai már a második napon Madarászként szólították, ez rövidült Madárra. A 2000-es évek elején nagyon megtetszett neki ez a Republic dal, egyrészt fülbemászó volt, másrészt mégiscsak madárról szól. Amikor legelőször bokszolt Magyarországon profiként, Debrecenben 2002-ben, akkor választotta ezt a zenét a bevonulásához. Akkor 8000 szurkoló torkából szólt ez a sláger, így pályafutása végéig kitartott mellette. Erdei Zsolt azt is elmesélte: Cipővel, a Republic frontemberével – annak haláláig – jó haveri viszonyban volt, egy jótékonysági műsorban együtt is énekelték a közkedvelt dalt.

Hogyan vált ennyire sikeressé az ökölvívók között? A tehetsége, a gyorsasága mellett a szorgalmának köszönhette kiváló eredményeit. Madár elárulta: 10 évesen, amikor először belépett az edzőterembe, azonnal beleszeretett ebbe a soprtba. „Szerelem volt az első látásra.” Holott alkatából adódóan ő inkább birkózónak készült volna. Rengeteget edzett, így nem járt a haverokkal bandázni, diszkóba, de soha nem érezte azt, hogy bármiről is le kellett volna mondania, hiszen azt csinálta, amit szeretett. Az eredmények pedig jöttek maguktól. A gyorsasága volt az erénye, de kellett mindehhez a kitartó szorgalma is. Soha nem nagy távlatokban gondolkodott, mindig csak az aktuális ellenfélre koncentrált. Mindig is félt a vereségtől, ez motiválta, küzdött, hogy ő nyerjen.

Madár számos nagy küzdelmet tudhat maga mögött a ringben. Kettőt ki is emelt, és gyakorlatban is megelevenített egy-egy részletet. A rögtönzött bemutatót nagy tapssal és nevetéssel hálálta meg a közönség.
Az első nagy küzdelme 2005-ben volt. Profi ökölvívóként egy francia sráccal küzdött a felkészülés során, miközben eltört a bordája. Úgy állt ringbe 9 nappal később, hogy nem is tudott a sérüléséről. Mindene fájt, nehezen vette a levegőt, nem volt elég oxigénje. Végig szoros volt a küzdelem, sokszor szinte már feladta, de az utolsó menetben aztán mintha elfújták volna a fáradtságát, a fájdalmát egy jobb csapással győzött. A halál torkából hozta vissza a meccset. A másik emlékezetes küzdelme 2009-ben volt, amikor félnehézsúlyúként eggyel magasabb súlycsoportban indult a címvédő világbajnokkal szemben. Így egy 10 kilóval nehezebb ellenfelet kapott. Idegölő, nagyon kemény menetek voltak, de végül győzött és immár a második súlycsoportban is világbajnok lett.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Madár a Wojtyla ringben
[/caption]Az üzleti életben is megvoltak a maga kis küzdelmei. Míg ő a sportban a fairplayhez volt szokva, szomorúan kellett tapasztalnia, hogy a való életet kevesen játszák tisztán. Sokan átverték, de mára már olyan emberek veszik körül, akik kellő tapasztalattal segítik az ő munkáját.
Végül mesélt családjáról, az egyéves kislányáról és a Madárfészek Ökölvívó Akadémiáról, ahol a fiatalokat tanítja ökölvívásra, alázatra, tiszteletre, becsületre.