Mindene odalett a tűzben

„Januárban ki lehetett volna tenni a házszámot Ivánra, hiszen két hétig benne laktam. Még zenekarom is volt, mikor esett az eső, csak úgy dobolt a kocsi tetején” – nyitja ki Szurok József a 24 éves Lada ajtaját. Régi kedves autója múlt nyáron ugyan felmondta a szolgálatot, de átmeneti szállásnak azért megtette, miután január 18-án Józsefnek kiégett Kőrösi hegyben lévő háza. Beindítani nem lehetett Ivánt, így fűtés sem volt a kocsiban, ehelyett rissz-rossz kabátokat terített magára a tulajdonos.
„Éjszaka a lábam így is fázott, ilyenkor kipattantam és futkároztam kicsit. Szerencsére sötét volt, nem hívták ki rám a szomszédok a mentőket, hogy megbolondultam. Aztán leszoktam a vízivásról, hogy este ne kelljen kibújnom emberi szükségleteket végezni… Most már vigyorgok rajta, de akkor nem volt ez olyan vicces” – emlékezett vissza József élete talán legnehezebb napjaira.

Az 55 éves férfi nem volt otthon a tűzeset napján, a tűzoltókat szomszédja értesítette kora reggel, hogy lángol az épület. József arra ért haza kunszállási barátnőjétől, hogy szinte mindene odaveszett, a bútoroktól kezdve a ruhákon, háztartási gépeken át, egészen a könyvekig. A ház igencsak megrongálódott, főleg a tető, és félő, hogy fedél nélkül a vályogfalak tovább fognak vizesedni.

Mitől pattant ki a tűz? A kérdésen József is sokat töprengett, és arra jutott: betörők gyújthatták fel házát, hogy eltüntessék maguk után a nyomokat. Úgy véli, könnyen kifigyelhették, hogy a hétvégéket nem otthon tölti, és ezt kihasználva hatoltak be hozzá. Persze azt nehéz megmondani, hogy ha valóban tolvajok jártak nála, mit vittek el, és mit emésztettek el a lángok. Mindenesetre József abban biztos, hogy négy gázpalackja volt, ám a tűzoltók csak kettőt találtak meg az oltás során. De emlékszik arra is hol tartotta kis fúrógépét, de annak sem került elő a fúrófeje, pedig nyilván nem semmisült meg a tűzben. Sejtéseit azonban nem tudja bebizonyítani, hiszen soha nem fényképezgette gázpalackjait… Ami biztos, hogy nem volt biztosítás a házon, így az önkezűséget ki lehet zárni. Elektromos zárlat? Ezzel kapcsolatban Józsefnek meg az az ellenvetése, hogy a tűz szerinte két helyen keletkezhetett: a bejárati ajtó környékén, illetve a belső szobában, köztük viszont viszonylag épségben megmaradt például egy ágy.
Akárhogy is, a ház lakhatatlanná vált, legalábbis jó időre. József most a melléképületben, a korábbi spájzban lakik, körülbelül három négyzetméteren. Szerencsére sok segítséget kapott, cégektől és magánszemélyektől egyaránt. A Máltai Szeretetszolgálattól ruhát, ágyat, egy kis kályhát, ételt, a családsegítő szolgálattól ágyneműt.

[caption id="" align="aligncenter" width="430"] A baj ellenére nem veszett el József humorérzéke
[/caption]

– Sokat köszönhetek a máltaisoknak, hiszen azonnal jöttek, és felajánlották, menjek be a hajléktalanszállóra. Én azonban nem akartam, még mínusz 8-10 fokban sem, mondtam is nekik, nem vagyok hajléktalan. Talpon vagyok, csak kicsit megroggyantam. Akkor hoztak hálózsákot is. Pászti András önkormányzati képviselő is majdnem mindennap keres személyesen vagy felhív telefonon, próbálja összefogni a segítőket (a február 19-ei testületi ülésen is nyilvánosan felhívta a figyelmet Szurok úrra – a szerk.). Egy nap például megjelent a Baranyi üveges, aki szintén hallotta, hogy bajban vagyok. Elvitte a kamra ajtaját, három óra múlva már meg is javította, így lett lakható a spájz - mondja József. És mintegy végszóra, beszélgetésünk alatt egyszercsak egy teherautó parkol le az utca végén, a sofőr pedig azzal aranyozza be a tűzkárosult napját, hogy közli: ha jó helyen jár, három raklap használt cserepet szeretne lepakolni. József rögvest el is kezdi tervezgetni, hogy és miként fogja a cserepeket felcipelni és felrögzíteni a tetőre. Ez már csak azért is nagy szó, hiszen porckopás miatt orvosa fizikai kíméletet írt elő lábaira.

Ezt hallva, a tűz okozta pusztítást látva és belegondolva, mennyi erőfeszítést igényel majd a ház kitakarítása, rendbehozatala, adódik a kérdés: ha van rá lehetőség, nem lenne jobb valakihez odaköltözni? József ezt kategorikusan kizárja.
– Nem mehetek el, itt kell lennem, fát kell vágnom, rendbe kell tennem a házat, amelyet még nagyszüleim építettek, nem hagyhatom az enyészetnek. Van feladat bőven, ha elhúzódok a baj elől, ki fogja megcsinálni? – kérdez vissza, szinte mosolyogva. Az már rögtön találkozásunk elején kiderült, hogy József nem fog siránkozni, panaszkodni, de hogy ennyire jókedélyű tudott maradni egy igencsak megrendítő csapás után, nagy lelkierőt sejtet. Bár elárulja: az esték mindig rosszabbak, ilyenkor egyedül érzi magát, és nehéz leküzdeni a csüggedést.

– Ha a humorérzék elveszett, azzal én is. Ha most nemcsak anyagilag, hanem lelkileg is megroggyanok, akkor nem hiszem, hogy talpra állok. Sokszor ért már az életben ütés, igaz, ekkora még nem. Nagymamám mondta: édes kisfiam, kapunk pofonokat az életben, és persze hogy fájnak, de azt kell nézni, hogyan gyógyítsuk. Fel kell állni, és ha kár ért minket, igyekezni kell a többit elhárítani, nehogy még nagyobb legyen a baj – búcsúzik József.

Segítséget nem kér, de elfogadja

József magától nem mondta, mi érdeklődtünk: ha valaki segítene rajta, mire lenne szüksége? Mindennek tudna örülni, például építőanyagnak, tüzelőnek, szőnyegnek, ajtónak, ételnek. Aki esetleg vinne neki valamit, a 06-70/230-50-34-es számon elérheti. Számlaszámát is mi kérdeztük meg: Budapest Bank, 10102529-63196900-01003002.

A baj ellenére nem veszett el József humorérzéke -->