Negyven éve száll az ének, pendül a citera

Az egyesület művészeti vezetője ifj. Mónus Ferenc citeraszólista, Aranypáva- és Vass Lajos Nagydíjas. Az egyesület alapítója, vezetője a szintén Aranypáva Nagydíjas Mónus Ferencné Ilona. Vele beszélgettünk.

– Gondolták volna a legelején, hogy ilyen hosszú és szép pályafutása lesz az egyesületnek?
– Á, dehogy! A hatvanas évek elején kecskeméti konzervgyárban dolgoztam, az éjszakai műszakban mindig énekeltünk. Berende László, az akkori likőripari vállalat igazgatója egyszer azt találta mondani, hogy van két portása, akik munka után összejárnak citerázni. Tudta, hogy én is „zenész” vagyok, és azzal ugratott, hogy lát kékfestőben énekelni a színpadon. Bogarat ültetett a fülembe, meghallgattam az idős citerásokat: Bíró Pista és Patkós Imre bácsit. A következő hétfőn már nem tudtam otthon maradni, és barátnőmmel mentünk hozzájuk énekelni. Akkor már a pincegazdaságban dolgoztam, hamar összejött 8-10 asszony, a férjem is beállt citerázni. A kisfiam akkor volt 4 éves, ő kisszékre állt, úgy citerázott a felnőttekkel. Alig alakultunk meg, Kálmán Lajos tanár úr már szervezett nekünk fellépést, és persze jött is velünk. Legelőször Sándortelepen, egy Ágasegyháza melletti parasztiskolában énekeltünk.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Mónus Ferencné Ilona a legelső Aranypáva Nagydíjjal
[/caption]– Énekeltek is együtt Tánczos Péterrel?
– Volt szerencsénk többször fel is lépni a matkópusztai nótafával. Péter bácsi, ha kiállt a színpadra, tátott szájjal hallgatta a közönség, olyan tartása volt és ritka mély hangja. Ma is látom a bárányokat terelgetni, ha felidézem a nótáját: „Ha felülök a bugaci halomra”. Akkor még a Likőripari Vállalat Népdalköre néven ismertek bennünket. Ezt Péter bácsi halála után, 1978-ben változtattuk meg. Akkoriban indult a Páva-mozgalom, és az együttes úgy döntött, a mi nevünk nem Bokréta vagy Rozmaring lesz, hanem megörökítjük a nótafánk nevét. Így lettünk Tánczos Péter Népdalkör.

– Hogy lettek univeresek?
– Sokáig nem volt állandó próbahelyünk. A likőripari vállalatnál kezdtünk, onnan elkerültünk a Barneválba, később próbáltunk a Cifrapalotában, majd béreltünk termet az SZMT-székházban. Az Univer Szövetkezettel munkakapcsolatban álltam, és egyszer megemlítettem Szarka Balázs vezérigazgatónak, milyen hányattatott sorsa van az együttesnek, hogy még állandó székhelyünk sincs. Megtanácskozták a cégnél, és díjmentesen helyet kaptunk az Univer székház harmadik emeletén, ezen felül éves apanázst, úti költséget. Egy kikötésük volt, hogy legyünk Univer Tánczos Péter Népzenei Egyesület. Mondanom sem kell, hogy vállaltuk, és azóta is büszkén viseljük a nevünket. Már az első évben új fellépő ruhát kapott a csapat, egy színes, pliszírozott népviseletet. Azóta van másik is, de a legkedvesebb és a legünnepélyesebb az a zsinóros viselet.

– Hány alapító tag lesz a gálán?
– Velem együtt három. A mai egyesületi tagok már mind úgy csatlakoztak, hogy láttak fellépni, hallottak rólunk, vagy volt citerájuk, amit nem hagytak otthon porosodni. Legutóbb a kecskeméti augusztus 20-i rendezvényen jött hozzám egy házaspár, hogy szeretnének megtanulni citerázni. Az alapgárda sajnos öregszik, kevés a fiatal utánpótlás. Én is beteges vagyok, de az orvosom is azt mondta: soha ne hagyjam abba a citerázást és a népzene iránt érzett alázatot, mert akkor meghalok. Köszönöm a Jóistennek, hogy adott annyi erőt, amivel folytathatom, amit nagyon szeretek. Ha már az egészségem nem engedi, a fiamnak szánom a stafétát. Arra büszke vagyok, hogy az általam összeállított népdalcsokrokat országszerte jegyzik és ismerik. Mi a titok? A tiszta forrás. A jubileumi műsort egy somogyi csokorral nyitjuk, stílszerűen a „Felszállott a páva” kezdetű népdallal.

Az egyik legsikeresebb népzenei együttes az országban

Az együttes 1974-ben alakult Kecskeméten. Az Univer Tánczos Péter Népzenei Egyesület ma az egyik legsikeresebb népzenei együttes az országban. Fennállásuk negyvenedik évfordulóján baráti koncertre hívják zenésztársaikat és közönségüket szeptember 20-án, Kecskemétre. Érkeznek népdalkörök és citerazenekarok Mohoráról, Nagykaposról, Püspökladányból és a megye számos pontjáról. Ha két koncertet hirdetnének, mindkettő teltházas lenne, annyi az érdeklődő – mondta el lapunknak Mónus Ferencné Ilona, az egyesület alapítója, vezetője és fáradhatatlan motorja.
A 40 éve alakult egyesület 15-szörös Aranypáva díjas, háromszoros Aranypáva Nagydíjas. Megkapták az Országos Kórusok (KÓTA) díját. Az egyesület keretein belül működik citerazenekar, dalárda, asszonykórus.