Kultúra

2008.10.22. 11:17

Imre atya az olajfoltok hegyén - Interjú Kiss Jenővel

Ha a színész őszinte, mindegy, hogy színpadon vagy filmben játszik. Amikor a szerepet magára húzza, ott nem lehet hazudni – mondja Kiss Jenő, a kecskeméti Katona József Színház színésze, aki Imre papot alakítja a Mázli című új magyar filmben.

csenki

A kezdetek - Sinkovits Imre is gratulált

- Amikor elkezdődött a színészi pályafutása, megfordult a fejében, hogy egyszer majd vásznon is fog szerepelni?
- Falun nevelkedtem, és a szüleim, akaratom ellenére, felvittek Pestre, ahol beültem a Vörös Csillag moziba. Fél négykor. Aztán ott maradtam, a háromnegyed hatoson is. És néztem a Makk Károly-féle Liliomfit. Akkor nem tudtam megfogalmazni, hogy én most filmszínész akarok lenni, de hogyha úgy lehet játszani, mint a Darvas Ivánék, hát akkor én filmszínész leszek – gondoltam.

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Imre atyát alakítja a filmben
[/caption]- Aztán jött a színpad, és jöttek a filmes élmények. A filmesek közül melyik volt a legemlékezetesebb?
- Az Egri csillagok forgatása 1968-ban. Akkor még csak fűzfa voltam Miskolcon. Begler béget játszottam. Igazából egy statisztálás volt, és Bojki Tamással harcoltam. A nagy jelenet az volt, amikor Sinkovits lefogja a szemét Bojki Tamásnak. Belőlem eközben csak a sisakom csúcsa és a kezem feje látszott. Mindegy. Én boldog voltam. Kifacsart helyzetben feküdtem, valami lehetetlen pózban. És akkor a Sinkovits várakozásteljesen rám nézett. Nem fáj a karom? – kérdezte. Ő, a Sinkovits, Dobó, az egri vár kapitánya kérdezi, tőlem! Én meg mondom, meg tessék engedni, bemutatkoznék. Kiss Jenő vagyok. Mire ő rám néz, és azt mondja: Gratulálok! Jézus Mária, gondoltam, milyen statiszta szerepemben láthatott, amihez lehet gratulálni. Látta rajtam, hogy nem értem, és folytatta: Tegnap volt Jenő. Hát innen tudom, hogy július 14-én volt a felvétel.


Sült csirke helyett Egri bikavér

[caption id="" align="alignright" width="250"] Gyerekkorában ministrált
[/caption]- A szereplőválogatás, mai, divatos szóval, casting már akkor is volt?
- Nem. Dehogy. Látták az embert játszani, aztán felkérték egy-egy szerepre. Ez a castingolás megalázó, szerintem. Nem jó veszíteni. Én nem vagyok kíváncsi arra, hogy engem most nem választottak be. Nézzék meg egy régi filmemet. Ha kellek, kellek, ha nem, hát nem.

- A csirkés reklámhoz is kellett a megmérettetés?
- Hát persze. Nagyon szeretik, azt mondták többen is, hogy olyan, mintha egy filmből kivágott jelenet lenne.

- Mennyit kellett dolgozni azért a harminc másodpercért? Hány csirke fogyott?
- Egy hatalmas, komplett stáb dolgozott egész nap. A csirkét nem tudtam elpusztítani. De annyi felvétel után az ember nem is nagyon éhes a csirkére. Aztán este, mikor befejeztük a felvételt jött a meglepetés: kaptam egy egész, vadonatúj sült csirkét. Ám én inkább két deci Egri Bikavérért fohászkodtam.

- Tisztán?
- Szódával. De mellé. Nem bele. Mert én úgy szeretem. Egyszer kiderült, hogy Kiss Manyi is így szerette.

Egy híresrendező-színész helyén

- Aztán a reklámfilm után egy mozifilmbe csöppent. Hogyan történt?
- Pécsett voltam, épp ott volt a Mázli rendezője és a casting vezetője. Megláttak a színházban, és azonnal mondták, üljek le egy székre, és a rendező meg az operatőr kérdezgetett. Aztán teltek a hónapok, és egyszer csak elindult a filmezés.

- Hol folyt a forgatás?
- Cserhátszentivánon, egy nagyon szép falucskában, egy csodálatos vidéken. Érdekes, hogy azt sokan mondják, menjünk el a Bükkbe, a Mátrába, Zemplénbe, a Mecsekbe, de azt nem nagyon hallottam még, hogy menjünk a Cserhátra. Pedig érdemes. Egy hónapot töltöttünk ott, vidám hangulatban.

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Gyönyörű tájon forgattak
[/caption]- A filmben Ön játssza a plébánost.
- Igen, én vagyok Imre atya. Bizonyára véletlen, hogy így hívták a helyi papot is. Érdekes egyéniség volt. Magam falun nevelkedtem, ahol rendszeresen ministráltam, így nem volt idegen a környezet a sekrestyében, a templom falai között.

- Szerette ezt a szerepet?
- Érdekes volt, hogy a falu lakossága – akik maguk is szereplői a filmnek - ott ültek, ahogy azt megszokták az életben. Csak közben én prédikáltam. Mert közben, abban a pillanatban igazából egy film szereplői voltak. Néztek is nagyokat egy-egy mondatnál! Sokan mondták, hogy a fejem is olyan jól illik a pap szerepéhez, az igazi Imre atyának meg több falvat kell ellátni, nyugodtan beállhatnék én is.

- Már a szereplőválogatáson kiderült, hogy reverendát húz?
- Rendkívül hosszú ideig kellett várni, míg a szereposztás megszületett.

- Ezek szerint nem is karaktert kerestek?
- Én is az utolsó pillanatban tudtam meg, hogy ez a szerep már ki volt osztva. Egy híres külföldi rendező-színészre. De aztán alkatilag én voltam a nyerő. Először egy olyan jelenetet kellett rögtönözni, mintha én lennék az egyik család feje. De aztán egész másképp alakult. Én ezt jobban szeretem.

- Sok hónap eltelt a meghallgatás és a forgatás között. Eszébe jutott ez idő alatt, hogy megkapja-e valamelyik szerepet?
- Hogyne. Hiszen a nyár az mindig nagyon veszélyes időszak anyagilag egy színpadi színész számára.

Olajozott forgatás

[caption id="" align="alignright" width="250"] Kecskeméten látta először a filmet
[/caption]- Aztán egyszer csak beindult a gépezet, folyt az olaj, dőlt a pénz…
- Találkoztunk a Műcsarnok mellett, és kimentünk a terepre. Minden nap volt diszpozíció, és másnap korán reggel kezdődtek a munkák. Kaptunk reggelit, ebédet, vacsorát. És a nap végén lehetett sörözni is. Nem minden napra jut jelenet, de olyankor is maradt az ember, és nézte a többiek jeleneteit.

- Ott ismerkedett mindenki mindenkivel?
- Ó, nem. Nagyon kevesen vagyunk mi ahhoz, hogy ne ismerjük egymást. Bár nagyon sok fiatal is van. Ilyen Kerekes Vica, aki egy nagyon helyes, szép és tehetséges lány.

- Beszélgettek a helyiekkel is a forgatás közben?
- Nem is kellett őket kérdezgetni, beszéltek azok maguktól is. Némelyeknek már színészi allűrjeik is voltak a végére (Nevet.)

- Kemény volt a rendező?
- Keményffy volt inkább. (Keményffy Tamás a film rendezője – A szerk.)

- Mennyivel másabb filmben játszani, mint a színpadon?

- Ha tied a szerep, ha őszinte vagy benne, nem lehet gond. Mindegy, hogy színpadon vagy vásznon játszol. Amikor a szerepet magadra húzod, ott nem lehet hazudni. A különbség, hogy a színpadi szerepből nem lehet kilépni. Évekig benne vagy, benned van.

- És a filmben?
- A forgatás ideje alatt tényleg van, hogy hordozod magadban. Volt, hogy a papi ruhában mentem haza, a betértem a kocsmába, és az emberek úgy viselkedtek, mintha tényleg pap lennék. Megmaradnak a mozdulatok, míg magadra nem zárod a szobád ajtaját.

- Kedvenc jelenet?
- Amikor a templomban prédikálok a híveknek. Komolyan éreztem, hogy figyelnek rám, mikor én imádkoztam a Miatyánkot. Van három pap ismerősöm. Azt mondták, színészek szerettek volna lenni. Mondom is nekik, én meg színész szerettem volna lenni, aztán most pap lettem.

- Látta a filmet a kecskeméti díszbemutató előtt?
- Nem, de már nagyon vártam. Végre megnézhettem, ráadásul kecskeméti közönség előtt. És azt mondhatom, tetszett.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!