Mázlija volt a szereppel - Interjú Kerekes Vicával

– Hogyan kerültél kapcsolatba a film készítőgárdájával?
– A Szolnoki Szigligeti Színházzal játszottuk éppen Az eltűnt idő nyomában című darabot Pesten, amikor a film egyik alkotója betért az előadásra és kiszúrt engem a színpadon. Egy castingra invitáltak, ahol sikerült teljes önuralommal, higgadtan szerepelnem. Különösen örültem, hogy sok volt az improvizációs feladat, hiszen ez az én kedvencem, ilyenkor szabadon tudok "rosszalkodni". Figyeltem a visszajelzéseket és úgy éreztem sikerült jól helyt állnom a meghallgatáson. Két-három héttel később pedig már hívtak is telefonon, hogy szerepet kaptam.

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Kedvence az improvizációs feladatokat
[/caption]– Mennyire áll közel hozzád az általad megformált karakter?
– Mondhatom, hogy nagyon is, hiszen én is vidéken, egy szlovák kisfaluban nőttem fel. Jól ismerem ezt a közeget, tipikus szereplőivel, szokásaival és életstílusával, ezáltal könnyebb volt beilleszkednem ebbe a világba. Persze voltak azért olyan pillanatok és jelenetek, melyeknél a rendező másfajta megformálásra gondolt, mint én. Példa erre az a nagyon komoly párbeszéd, amely során filmbeli édesapámnak kell kiöntenem a szívem bánatát. Itt én másfajta megközelítést képzeltem el, de végül sikerült egy közös vonal mentén összedolgoznunk.

[caption id="" align="alignright" width="250"] Maga is kis faluban nőtt fel
[/caption]
– Milyen további lehetőségeket kínál számodra ez a filmbéli szerep?
– Úgy gondolom, hogy minden megjelenés csak előrébb vihet bennünket a siker felé vezető úton. Fontos, hogy kapjunk ilyen lehetőségeket az élettől, hiszen ezek jelentik a lépcsőfokokat arra az emeletre, amit egyszer el kívánunk érni. Minden pályán és karrierben vannak kezdeti nehézségek, félrecsúszott döntések vagy kevésbé szerencsés szereplések, de az ember ezek által fejlődik, erősödik és bátrabb lesz ahhoz, hogy küzdjön az álmaiért. Nagyon sok színész kollégáról hallani, hogy el sem mennek a bemutatókra, egyszerűen meg sem nézik már magukat a vásznon. Én úgy vélem soha nem ismerhetjük ennyire saját arcunkat és mimikánkat, hogy ne szembesüljünk a film vetítésekor valami újjal.

– A színpadi vagy a kamera előtti szereplés áll közelebb hozzád?
– Tíz filmben szerepeltem eddig, de ez volt talán a legkomolyabb forgatás életemben. Az újdonság hatása miatt, most egy kicsit érdekesebb számora ez a műfaj. Nagyon inspiráló tud lenni a légkör és remélem még sokszor lesz lehetőségem próbára tenni a képességeimet ebben a közegben is.

[caption id="" align="alignleft" width="250"] Tíz filmben szerepelt eddig
[/caption]
– Mondanivalója alapján kiknek ajánlanád ezt a filmet?
– Noha vígjátékként került a mozikba, ennek ellenére nem csak örömteli pillanatokat ígér a mű. Példa erre az én szerepem is, hiszen Szekeres Eszternek sem mindig fenékig tejfel az élet. Ez viszont így természetes, nem lehet mindneki komikus hős, kellenek a kontrasztok. Tinédzserkortól felfelé bárkinek ajánlom ezt a filmet, mert kilóg egy kicsit az eddigi magyar alkotások sorából. Több benne az önirónia, ami fontos és szükséges része kellene hogy legyen az emberek mindennapjainak. Középpontjában ugyanakkor a közösségi összefogás áll. Örökérvényű dolog, hogy meg kell találni egymással a hangot, csak úgy lehet eredményesen együtt haladni a közös cél felé.

Bajáki Zsanett Kedvence az improvizációs feladatokat Maga is kis faluban nőtt fel Tíz filmben szerepelt eddig -->