BAON

– A saját szakterületükön milyen tendenciát tapasztalnak az életmódban, a váltásban?
Dr. Nagy András: – Javuló tendenciát látok, de ennek tempója igen lassú, amivel nem vagyok elégedett. Jellemző, hogy egyrészt egyre több olyan ember van, aki magasabban képzett, jobb szociális helyzetben van, informálódik, él a lehetőséggel és odafigyel az egészségére. Nekik köszönhető a lassan javuló tendencia. Másrészt azonban van egy nagy tömeg, akiket nem lehet elérni.

Tűri Virág: – Az edzőterembe járók esetében hullámzó tendenciát figyelhetünk meg. Vannak azok, akik mindig egy adott alkalomhoz kötik az elhatározást, ekkor szánják rá magukat a mozgásra. Ám ha ehhez nem kérnek segítséget, akkor rövid idő alatt elmúhat a fellángolás. A személyi edzők segítségére azért van szükség, mert mi tudatos, egyénre szabott, teljes életmódváltást dolgozunk ki, ami fokozatos, hosszú távra szól, és így könnyebben tartható. Ezek a vendégek hajlandóak akár heti több alkalommal edzeni, mégpedig úgy, ahogyan mi ajánljuk, és odafigyelni a táplálkozásukra.

Az edzések megkezdése előtt készítünk egy állapotfelmérést a kliensekről, melyben az antropometriai adatok lemérésére (vállszélesség, mellkas kerület, derék, csípő, karok, combok, testzsír-százalék…) és a kondicionális képességek felmérése is megtörténik. Én a  teszteredmények alapján összeállítok egy személyre szabott edzésprogramot, ahol a fokozatosság elvét követve felkészítem a vendégeimet a változatos edzések mellett egy célirányos terhelésre.

Ideális menü: hal zöldséggel

Kecskeméti Krisztián: – Nekem vegyes tapasztalataim vannak a táplálkozással kapcsolatosan. Az étteremben próbáljuk úgy összeállítani az étlapot és az ételeket, hogy aki megengedheti magának a vendéglátóhelyen való étkezést, az minél egészségesebben tehesse. Próbáljuk tanítani, irányítani őket abban, hogy ami a gasztronómiában vezető országok konyháján megjelenik, azt megismerjék, megkedveljék. Sajnálatos azonban, hogy például halat még mindig nagyon kevesen fogyasztanak. Pedig az lenne az ideális, salátával, zöldségkörettel. Sokan esküsznek a pulykára, tévhit azonban, hogy az olyan egészséges volna. A gyorsan felpumpált jószág húsa kevésbé egészséges, mint például egy szelet párolt marhahúst, zöldséggel, szósszal. Sajnos, ezekre az ételekre nem igazán vevő a kecskeméti közönség.

Egy bizonyos százalék igényli, de ez még kevés. Lehetőség egyébként valóban van. Néhány hete napi hatszáz kalóriás étrendet készítünk azoknak, akik fogyni szeretnének. Ez egy öt étkezésből álló napi adag, amit el lehet vinni az étteremből. Van keletje, mert aki rászánja magát a fogyásra, annak ez megoldás. Azért valahol előrelépés, hogy tíz éve még azon voltunk, hogy minél jobban megpakoljuk a tálat, most azonban már a vendég is igényli, hogy vigyázzunk az egészségére.

Fogyasszunk több zöldséget-gyümölcsöt!

N. A.: – Van egy olyan vélemény, hogy Magyarországon magas a zöldség-gyümölcs fogyasztás, hiszen megfelelőek a természeti adottságok, széles a kínálat. Ennek ellenére fogyasztásban nem érjük el az ajánlott mennyiséget. Napi 40-60 deka zöldséget, gyümölcsöt kellene elfogyasztani. De a magyar átlag csak 30 deka körül mozog, és az is a kevésbé egészséges zöldségekből - krumpliból, rizsből - tevődik össze. Tehát nem használjuk ki az adottságokat. Jártam olyan országban, ahol az emberek az utcai árustól nyers cukorborsót vásároltak, és az volt a csemege, nem a chips.

K. K.: – Nálunk egy ilyen árus gyorsan tönkremenne! Ne feledjük azonban azt sem, hogy ilyenkor télen a boltokban kapható zöldségek jórészét nem is érdemes megvenni. Én például ilyenkor paradicsomot csak díszítésre használok. Ez nem olyan ízű, mint amihez hozzászoktunk, és a tápértéke sem ugyanaz, mint a szabadföldi zöldségeké. Ilyenkor nem erőltetném, hogy bárki friss salátát egyen, mert nincs értelme. A jégsaláta például felkapott, de egyenlő a nullával az igazi magyar fejes salátához képest.

– A nyáron lefagyasztott zöldségek, gyümölcsök alkalmasak arra, hogy átvészeljük velük a telet?
K. K.: – Alkalmasak rá. Mi például korszerű párológéppel, komoly technikákkal tartósítjuk a zöldségeket, és úgy is olvasztjuk fel. Ugyanakkor ebben az időszakban – ahogy a mi étlapunkon van – lehet a háztartásokban is úgynevezett téli zöldségeket használni: sárgaborsót, babot, lencsét. Ennek van itt az ideje, ezt kellene enni, és sokan szeretik. Kár, hogy nem veszik meg, nem készítik el, sokan szegényes élelmiszernek tartják. Azt tapasztalom, hogy bár mi sok idénynek megfelelő élelmiszert kínálunk, norvég, spanyol receptek alapján dolgozunk, ami azért rossz nem lehet, ennek ellenére sokan kérik köretnek a sült krumplit, mellé ilyenkor télen az uborkasalátát. Szóval, sok idő és kemény munka kell majd ahhoz, hogy megértsék a szemléletváltás lényegét.

Fontos a minőségi alapanyag

– Mennyire egyszerű Kecskeméten beszerezni a minőségi alapanyagokat?
K.K.: – Nem túl egyszerű, hiszen sok minden van – például a halkínálatban – amit csak Budapesten lehet megvásárolni. Ennek az az oka, hogy a kereskedők meg sem rendelik, hiszen kevés fogy belőle, kockázatos, hogy el bírja-e adni, vagy rárohad. Az ilyeneken néha az éttermek is buknak. Ami az alapanyagokat illeti, minden évben alig várjuk a tavaszt, a hazai új zöldségeket, mert nekünk ez maga a mennyország. Hihetetlenül jókat lehet belőlük főzni. Az én egykori mesterem egyébként mindig azt mondta, hogy mi már soha nem tudunk olyanokat főzni, mint a nagymamája. És igaza volt, mert manapság már a legjobb minőségnek is más íze van, mint egykor volt.

T. V.: – A fogyni vágyó vendégeimet az edzések mellett étkezésbeli tanácsokkal is ellátom, és étrendet biztosítok a számukra. Az étrend nem tartalmaz bonyolult dolgokat, de egy kérésem van, mindig készítsék el a következő napi menüjüket, legyenek felkészülve a másnapra, tudva mit is esznek. De a tapasztalat azt mutatja, hogy sok vendégemnek nincs rá lehetősége és ideje, hogy megfőzze a következő napi ebédet, és így félő, hogy a végén az éhségtől hajtva egy gyorsétteremben köt ki. Hirtelen nem tudja, hogy mit is válasszon az adott kínálatból, és rosszul dönt. Ebből tanulva, minden vendégemmel kielemzem az étkezésbeli szokásait és a napi beosztásait, és ezek alapján különböző étrendváltozatokban nyújtok segítséget, ha szükséges, egyoldalú étrenddel, amely megkönnyíti a fogyni vágyók napi étkezését.

Otthoni vagy éttermi menü?

K.K.: – Érdekes, én meg azt tapasztalom, hogy otthon főznek az emberek, nem járnak étterembe, kevés a vendég.

T.V.: – Ebben igaza van, és az én vendégeimnél sem az a gond, hogy egyáltalán nem főznek. A családjuknak természetesen elkészítik az ebédet, vacsorát, de az nem az ő diétás étrendjük. Emellett viszont önmaguk számára már nincs idejük előkészíteni mindazt, amit másnap elosztva és változatosan el kellene fogyasztaniuk.

N. A.: – Az otthoni főzés mégis jobb annál, mint ami például Angliában működik: a hipermarketekben megveszik a kész ételeket, és azt eszik. Tudni kell ugyanis, hogy egy élelmiszer minél távolabb kerül a boltokban a nyers állapottól, annál nagyobb az esélye, hogy egészségtelen legyen. Az a jó, ha mi magunk uraljuk az alapanyagokat. Egyébként az igaz, hogy kevés a vendég az éttermekben, és nem biztos, hogy ez csak pénz kérdése. Vegyük alapul például Boszniát, ahol már-már afrikai szegénységben élnek az emberek, mégis tömve vannak az éttermek, kávézók. Ez az életformájuk. Mi kissé elszigetelődtünk, nincs igényünk a társasági életre.

K. K.: – Úgy látom, hogy sokan attól is félnek, megszólják őket, ha egy pohár sörrel elüldögélnek a teraszon. Egyébként a tehetősebb rétegre is az lett jellemző, hogy felépítette a házát, grillezővel, kemencével az udvarban, és most már oda hívja a barátait. Budapesten más a helyzet, de itt, Kecskeméten ez az életforma alakult ki.

T. V.: – A nyugodt életvitelnek szerintem is része kellene, hogy legyen az, amikor nyáron nyugodtan kiülünk egy étterem teraszára, lazítunk, leengedünk, beszélgetünk. Nem lehet mindig rohanni.
N. A.: – Arról nem beszélve, hogy lépcsőn menni az emeletre, este körbesétálni a tömbházat, egy megállóval hamarabb leszállni a buszról, és onnan gyalogolni: mindössze öt-tíz perc. Ez nem idő kérdése, mert sokkal többet vesztegetünk el felesleges dolgokra. 

„Miért volna egészségtelen a magyar konyha?”   

– Valóban annyira egészségtelen a magyar konyha, mint ahogy sokan állítják? Valóban gond van például a pörköltjeinkkel?
K. K.: - Szerintem nem. Mindig ezt hozzuk fel, de egy színhúsból, marhalábszárból, csirkéből, birkából készült pörkölt miért volna egészségtelen? A fejlett gasztronómiával rendelkező országokban is rengeteg bárány- és birkahúst esznek. Nem kell úsznia a zsírban, mert nem attól jó egy pörkölt. De ugyanez igaz, számos egyéb magyar specialitásra.

N. A.: – Én és így vélem. Ha valaki meg tudja állni, hogy ne kenyérrel egye, akkor már egy apró, de fontos lépést tett az egészség felé. Szerintem nem a konyhánk, hanem az életmódunk az, ami jóval egészségtelenebb, mint például Nyugat-Európáé. Szív- és érrendszeri betegségekkel foglalkozom, amelyre a teljes életmód kihatással van, és ebben nagyon rosszul állunk. Mert igaz ugyan, hogy a görögök nagyobb dohányosok, mint a magyarok, igaz, hogy van olyan nemzet, amelyik több alkoholt fogyaszt, mint mi, de ott például lényegesen nyugodtabban élnek. Hétvégéken az egész ország kerékpárra pattan, vagy éppen több halat esznek. Nálunk viszont, ha minden összetevőt együtt vizsgálunk – túlzott sózás, alkoholizmus, dohányzás, mozgásszegény életmód, nehéz ételek, stressz – akkor jönnek ki a rossz eredmények. A stressz pedig nem csak a rossz szociális körülmények között élőknél jelentkezik. A magam és kollégáim életén is látom, hogy ez az idegállapot uralja a mindennapokat.

T. V.: – Az is bizonyított, hogy a testmozgás stressz oldó is lehet.

K. K.: – Nem lehet baj az is, hogy mi túl későn megyünk orvoshoz?

Az állam felelőssége is fontos a prevencióban

N. A.: – Dehogynem, de ebben látom a javulást is. Ma már többen tudják, hogy mi a koleszterin, mikor jó a vérnyomásérték, összegezve valamennyire tudatosult már a prevenció. Csak hát egy nagyon mély gödör aljáról kell feljönnünk. Fontos az is, hogy legyen jövőképünk. Aki el tudja képzelni, hogy mit tesz majd tíz év múlva, az arra is gondol, hogy azt megfelelő egészségben tegye. Aki viszont máról holnapra él, rendkívül rossz körülmények között, annak ez nem jut eszébe. Ugyanakkor az egészség nem lehet csak a jól szituáltak kiváltsága. És nem is az, ha például a dohányzásról történő leszokást nézzük. Ha pedig másként nem megy, akkor felvetődik az állam felelőssége abban, hogy tiltsa meg a füstölgést minél több helyen. Más ország is megtette.

Ha az egyszerű ember magától nem jut el erre a szintre, akkor az államnak kell pressziót alkalmaznia. Nem örülök annak sem, hogy az életmódváltást szinte csak azoknál lehet elérni, akik már elszenvedtek egy infarktust. A fiatalabbakat viszont lehetetlen megcélozni. Sőt, azokat is, akik valamilyen sikert elértek az életben. Meggyőződésük, hogy ők mindent legyőznek, őket nem fenyegetheti a betegség. Sajnos, a magyar egészségügy a jelenlegi állapotában nem tud hatékonyan részt venni a megelőzésben. Itt a gyógyításra is alig van idő. Ezzel szemben sok ország már ott tart, hogy az életmód tanácsadást kiterjedt hálózatok végzik, komolyan felkészült szakemberekkel.

T. V.: – Tény, hogy a nők körében is terjed a dohányzás, de ennek oka van. Gondoljunk bele: régen egy feleségnek az volt a dolga, hogy vezette a háztartást és gyermeket nevelt, most néha a férje mellett két állást kell vállalnia. Persze, hogy idegesebb lehet, és hamarabb nyúl a cigarettához.  

A tartós fogyás kulcsa az életmódváltás

– Milyen végleteket tapasztalnak a fogyókúrákban? Mihez kezd egy személyi edző akkor, ha valaki azzal állít be, hogy szombaton bálba megy, és addig öt kilót le akar adni?
T. V.: – Egyszerű: megkérdezem, hogy melyik szombatra gondolt. A fokozatosság elve az egyetlen, ami működik. Különböző zsírégető edzésmódszerek vannak, ahol a kitűzött célt a kitartó edzésekkel érhetik el. Cél a hosszú, fokozatos súlycsökkenés, így a szervezet könnyebben tud alkalmazkodni a változásokhoz.

N. A.: – Bármilyen meglepő, fél év alatt a testsúly tíz, maximum tizenöt százalékát szabad megcélozni fogyókúrás célként. Ezért említettem az előbb az apró lépéseket. A drasztikus fogyókúrák, váltások, krisztusi szenvedések tarthatatlanok. Ezzel szemben ha olyan apróságokon változtatunk, hogy nem eszünk kenyeret vagy lift helyett lépcsőzünk, az azonnal fizet, rögtön van eredménye. Sokakat az tart vissza az életmód váltástól, hogy azt hiszik, rögtön aszkétává kell válniuk. Pedig csak annyit kell tenni, hogy lassan váltani és utána tartani azt az életformát.

T. V.: – Szerintem is ez az átlag súlycsökkentés a tartható. Persze, ahány ember, annyi féle képen reagál a fogyókúrára. Van akinél elindul a folyamat, utána hetekre leáll. A kilók helyett a centibeli változások mérvadóak. Én is próbálom megóvni a vendégeimet a túlzásoktól, és azt hangsúlyozom, hogy a mozgás és a helyes táplálkozás nincsenek meg egymás nélkül. Egyébként pedig szó sincs arról, hogy bármiről le kell mondani. Nem tilalomként kell megélni egy fogyókúrát, hanem egy lehetőségként a változásra, egy egészségesebb, fittebb élethez. 

Az elhízás gyerekkorban kezdődik

– A gyerekek körében milyen gyakori az elhízás?
N.A.: – Erre az kaphat jó választ, aki egy strand pancsolójában, kismedencéjében szemügyre veszi a gyerekeket. Igen sok közöttük a túlsúlyos.

T. V.: – Meghívtak egy iskolába életmód napra. Kérdeztem a gyerekeket, hogy hányan sportolnak. Igencsak meglepődtem rajta, hogy alig jelentkeztek. Az edzőteremben nyolc-tíz éves vendégeim is vannak, mert a helytelen táplálkozás mellett nem mozognak eleget.

N. A.: – Erdélyben, felnőttek között volt egy érdekes megfigyelésem. Orvos-csoporttal egy nagyon elmaradott vidéken jártunk. A falu férfiemberei – még az idősek is – aránylag jó fizikai állapotban voltak, alig akadt közöttük elhízott, vagy olyan, aki szívelégtelenségben szenved. Meg is lepődtem. Egyik nap aztán eljöttek a helyi polgármesteri hivatal munkatársai, ezeknek a férfiaknak az asszonyaik, akik viszont valami iszonyatosan elhízottak voltak. Ők otthon ugyanazt az étrendet eszik, mint a férjük. Csak az a különbség, hogy az asszony ül az íróasztal mellett, a férj azonban nehéz fizikai munkát végez, dolgozik a földeken.

Egy másik alkalommal egy hegyi faluban jártunk. Kérdeztem a nyolcvanéves nénit, hogy milyen messziről jött. Kiderült, hogy öt kilométert gyalogolt, ugyanannyit megy majd visszafele, hegyen-völgyön. Mondanom sem kell, hogy ez az életforma egy ilyen vidéken megoldja a túlsúly problémáját. Akkor világosodott meg legjobban előttem, hogy mit jelent a testmozgás.  

Vitaminok, táplálékkiegészítők

– Az edzőtermekben használatosak a táplálék kiegészítők, vitaminok. Használnak ezek vagy inkább ártanak?
T. V.: – Mindent csak mértékkel szabad alkalmazni. Rohanó világunkban sokunk étrendjéből hiányoznak a megfelelő tápanyagok. Bármennyire hihetetlen, sok túlsúlyos emberre mondhatjuk, hogy alultáplált, mert nem rendelkezik azokkal az alapvető tápanyagokkal, amelyekre szükség van. A megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyagok fontosak a szervezet működéséhez és az egészségmegőrzéshez.

N. A.: – Az életmódjukra igényes embereknél tapasztalom, hogy vásárolják a vitaminkészítményeket. Lehet, hogy ezért megköveznek, de akkor is kimondom: a kémiai úton előállított ilyen típusú készítmények hatása nagyon korlátozott, messze nincs arányban az árukkal, ráadásul vannak olyan vitaminkészítmények, amelyek egyenes károsak. Pont azt a betegséget idézik elő, amely leküzdésére szedik őket. A szív- és érrendszeri betegségek területén például az ismert készítmények többsége ilyen. Fokozza a trombózisveszélyt, de ezt nem írják le a betegtájékoztatóban. Emögött hatalmas ipar, komoly érdekek vannak, elárasztanak bennünket a reklámok. De azt is érdemes tudni, hogy a vitaminok akkor lehetnek hasznosak, ha a szervezetünkben az adott vitamin szintje megfelelő. A hiányt nem lehet kapszulákkal pótolni, csak helyes táplálkozással.