BAON

– Ritka, hogy egy színész otthagyja a drámai színpadot, és bábszínésznek áll. Miért döntött annak idején úgy, hogy átszerződik a Szabadkai Népszínházból az ottani bábszínházba?
– A véletlenen múlt. Először néhány darabba hívtak meg, aztán a társulatba is.

– Nagy dilemma volt otthagyni a drámai színházat? Lemondani a nagy alakításokról, melyeket, mondjuk, a Shakespeare-darabok kínálnak?
– Egyáltalán nem. Gyerekeknek játszani kivételes élmény. Beáramlik a nézőtérre sok-sok gyerek, elevenek, talán egy kicsit rakoncátlanok is, de ha jó az előadás, tátott szájjal figyelnek. És mindenre reagálnak: kiabálnak a rossz figurának, szurkolnak a jóknak. Egészen más világ, mint a felnőttelőadásoké. Könnyen függővé lehet válni tőle.

– Klasszikus bábszínházban kezdte a pályáját?
– Igen, paravánnal, annak megfelelő bábokkal. Nagyon ritka volt, hogy a rendezők kiengedtek bennünket a paraván mögül. Azóta nagyot változtak a bábelőadások, azt gondolom, jó irányba. A paraván eltűnése szabadságot adott. Nem mintha az lenne a bábszínészek célja, hogy magukat mutogassák. Nekem legalábbis soha egy pillanatra sem jutott eszembe. Mi a bábok mögött vagyunk. Ha erős a jelenlétünk, akkor nem sikerült megoldanunk a feladatot, hiszen nem tudtuk a néző figyelmét a bábokra irányítani. A Gabi és a repülő nagypapa egyik előadása után arra kértük a gyerekeket, hogy rajzoljanak valamit a látottakról. Talán egy-két gyerek volt, aki a színészt is a képre rajzolta. Nem rejtőzünk paraván mögé, fizikailag jelen vagyunk a színpadon, mégis észrevétlenek maradunk. Éppen ez benne a legnehezebb, hiszen erős gesztusok, mimika nélkül kell kifejeznünk magunkat: ami egy drámai színész számára fontos eszköz, azt nekünk a bábra kell átvinnünk.

– Vajon a felnőtt közönségnek mekkora hányada lehet túl azon a felismerésen, hogy a bábszínház ma már nem abból áll, hogy paraván mögött bábozik két ember? Vagy ezt többnyire csak a gyerekek tudják?
– Nem hiszem, hogy a felnőttek jelentős része túl lenne ezen a felismerésen. Sokszor kapunk viszszajelzést olyanoktól, akik 10 éve nem voltak bábszínházban, aztán megszületik a gyermekük, unokájuk, eljönnek hozzánk, és leesik az álluk. Ezért is volt jó ötlet a bábszínház vezetésétől a felnőtteknek szóló előadás-sorozat elindítása. Az első alkalmakkor még akadtak üres helyek, de most már a lépcsőkön is ülnek. A bábokkal csodát lehet tenni a színpadon. Ezért is használnak bábokat egyre gyakrabban drámai színházi előadásokban.

– Kuthy Ágnes, a Gabi és a repülő nagypapa rendezője azt nyilatkozta, hogy ön az egyetlen ma Magyarországon, aki el tudja játszani a nagypapa szerepét. Milyen volt ezt hallani?
– Kicsit megdorgáltam Ágit, hogy ilyeneket mond, de győzködött, hogy higgyem el, ehhez a szerephez élettapasztalat kell. Egy lelkes, fiatal bábos egész másként oldaná meg.

  Apró Ernő tizennyolc éve a Ciróka társulatának tagja

– Ritkán fordul elő, hogy bábszínházi előadás a halál, az elmúlás kérdésével foglalkozik. Hogyan fogadták a gyerekek a Gabi és a repülő nagypapát?
– Általában a légy zümmögését is meghallani. A többség végig követi és érti az előadást.

– Sírdogálás?
– A gyerekek részéről nincs. A tanító néniknél előkerül a zsebkendő. Sokat töprengtünk, milyen legyen az előadás vége. Az eredeti német darabban kimondják, hogy a nagypapa meghalt. Mi nem szerettük volna ilyen nyersen közölni a rossz hírt. Inkább arra törekedtünk, hogy az előadás végén legyen feloldás. Csak az üresen maradó szék jelzi: a nagypapa elment.

– Vidámabb téma a legendássá lett Farkas és Piroska, amelyben az előítéletek áldozatává vált, s ezért becsületsértési pert indító Ordasi Farkas szerepében nyújt feledhetetlen alakítást. Milyen játszani az előadásban? Mert nézni nagyon jó!
– Játszani is nagyon jó.

– Nem tűnt őrültségnek a Piroska ellen becsületsértési pert indító Farkas szerepe, amikor először olvasta a darabot?
– Gyanús volt, hogy csak akkor kaptuk meg első olvasásra a szöveget, amikor már a rendező is itt volt. De már az első alkalommal is remekül szórakoztunk. Szinte azonnal megérezte mindenki a figuráját. Soha nem tanultam olyan könnyen szöveget, mint ezt, pedig a raptől a nagymonológig sok minden van benne.

– Rengeteg felnőtt is megnézte az előadást. Ők hogyan fogadták?
– Ezen az előadáson ők is megfeledkeznek magukról...

– Bekiabálnak?
– Nem kiabálnak be, viszont rengeteget nevetnek. Amikor Tatabányán játszottunk, pillanatok alatt híre ment, és azt vettük észre, hogy egyre több pedagógus jön a gyerekekkel. Az a fajta előadás ez, melyben mindenki megtalálja, ami számára érdekes és szórakoztató.

– Amikor nem a bábszínházban van, mivel tölti az idejét?
– Kijárok a kertembe, Katonatelepre. Vannak gyümölcsfáim, veteményesem, most már az idő is jó a kerti munkához. Amikor Szabadkáról áttelepültünk, nem tudtunk kertes házat venni. Sehogy nem találtam a helyem a lakásban. Elképzelni sem tudtam, mit lehet csinálni a négy fal között, amikor eljön a munkák ideje. Aztán sikerült megvenni a kertet, és azóta rend van.