BAON

A búza, a tehéntej, a kagyló, a földimogyoró vagy a tojás azok közé az élelmiszerek közé tartozik, amelyek gyakrabban váltanak ki allergiás reakciót, mint más táplálékok. Az allergiás reakció során az immunrendszer veszélyesként azonosítja az egyébként ártalmatlan ételt, és ellenanyagtermeléssel válaszol.

A tejcukor allergia – más néven laktóz-intolerancia – oka, hogy a bélben nem termelődik a laktózt lebontó enzim, a laktáz. Ennek következtében a laktóz változatlan formában jut el a vastagbélbe, ahol a baktériumok megerjesztik, és az erjedés miatt kellemetlen tünetek jelentkeznek.

A tejcukor-érzékenység tünetei: hasfájás, fáradtság, hasmenés, haspuffadás, bőrgyógyászati tünetek (pl. felnőtt kori pattanások). A tejérzékenység másik fajtája a tejfehérje-allergia. Ebben az esetben a tejben található fehérje vált ki allergiás reakciót, aminek az intoleranciához hasonló tünetei lehetnek. Ez jóval ritkább betegség, mint a laktóz-intolerancia, és bármely életkorban előfordulhat.

A laktóz-intoleranciában szenvedők egy része fogyaszthat kevés tejet és tejterméket a tünetek kiváltása nélkül. Súlyosabb esetekben azonban teljesen száműzni kell a tejtermékeket az étrendből. Jó hír, hogy a vajban és a kemény sajtokban nagyon kevés a tejcukor, és a natúr joghurt is ritkán okoz problémát. A tej és tejtermékek sok kalciumot tartalmaznak, így aki nem fogyaszthatja, annak valamilyen helyettesítő után kell nézni. Nagyobb mennyiségben tartalmaznak kalciumot a halak (tonhal, busa stb.), a spenót, petrezselyem, szója, banán, mák, tökmag, mogyoró, mandula, dióbél.

Vigyázat! Sokféle gyárilag feldolgozott élelmiszer, valamint a mesterséges édesítőszerek és egyes gyógyszerek is tartalmaznak tejcukrot vagy nyomokban tejfehérjét. Ezért nem árt a bevásárlószatyorba egy nagyítót is bedobni, hogy vásárláskor alaposan áttanulmányozhassuk a termékeken található tápanyag-ismertetőt.

A lisztérzékenység a búza, rozs, zab és árpa egyik összetevőjével szembeni túlérzékenység. Ha a lisztérzékeny beteg nem diétázik, a vékonybél nyálkahártyája sorvad. Emiatt a tápanyagok felszívódását biztosító bélbolyhok képtelenek lesznek eredeti funkciójuk betöltésére, és a tápanyagok nem szívódnak fel megfelelően. A lisztérzékeny beteg esetében a szénhidrátok, fehérjék és zsírok felszívódása is csökken, utóbbi a legnagyobb mértékben. A szervezetben nem hasznosuló zsírok okozzák a lisztérzékenység első jellemző tüneteit: a hasmenést, vagy a lazább, zsírfényű székletet.

A felszívódási zavarok hosszú távon hiányállapotokat idéznek elő. Ennek általában a fogyás az első jele. Ez azonban rendszerint nem szembetűnő, mert a súlycsökkenéssel párhuzamosan folyadék-visszatartás is jelentkezik. Amennyiben a vérben található fehérjeszint a felszívódási zavarok következtében lecsökken, gyakran jelentkezik a betegeknél puffadás, ödéma, különösen a boka és a lábfejek területén.

Lisztérzékenység esetén az összes zsírban oldódó vitamin felszívódása zavart szenved. A vas és a B12 vitamin csökkent felszívódása miatt vérszegénység is kialakulhat. A D vitamin és a kalcium hiánya csontritkuláshoz vezethet, a kálium és a magnézium felszívódási zavara izomgyengeséget, a K-vitamin hiánya pedig vérzékenységet okozhat.
A nem diagnosztizált és kezeletlen lisztérzékenység nőknél a menstruáció elmaradását, meddőséget is előidézhet.

Gyerekkorban jelentkező lisztérzékenység főbb tünetei: a hasmenés, hasfájás, fokozott gázképződés, súlycsökkenés, elődomborodó has. A felnőttkori tünetek is hasonlóak az előzőekhez, a hasmenést, hasfájást gyakran kíséri puffadás. A lisztérzékenység megjelenésében döntő szerepet játszik az öröklődés. Tehát azoknál különösen javasolt a szűrés, akiknek családjában előfordult már ez a betegség.