Tallér Edina: Minden csak a családhoz képest működhet. Ez az origó

2016. április 19. 16:51 , Legutóbb frissítve: 2016. április 20. 07:51 Koós Kata
Kiskunhalas | Újságíró, főszerkesztő, regény- és drámaíró, mindenekelőtt azonban édesanya. A kiskunhalasi származású Tallér Edinával beszélgettünk halasi éveiről, kalandos karrierjének állomásairól és családjáról.

Mik ezek?

X
A sorban látható gombokkal a webes közösségi hálózatokon - Facebook - fejezheted ki egy kattintással tetszésedet vagy
oszthatod meg a cikkel kapcsolatos véleményedet ismerőseiddel.

"Tetszik" / "Like" gomb. Ezzel a gombbal a Facebookon fejezheted ki tetszésedet a cikkel kapcsolatban - üzenőfaladon
egyszerűen csak annyi jelenik meg, hogy kedveled ezt a cikket. Ha most éppen be vagy jelentkezve a Facebookra, akkor azt is
látod, hogy ismerőseid közül valakinek tetszett-e már ez az írás. Ha nem vagy bejelentkezve, a gomb megnyomása után ezt
egyszerűen megteheted. (Ez a gomb tényleg csak egy szimpla tetszésnyilvánítás - ha a cikkel kapcsolatban egyből véleményt is
megosztanál, akkor használd a cikk alatti szürke hátterű sorban található "Facebook" feliratot.)

A felugró ablakban beírhatod véleményedet is, és ha épp nem vagy bejelentkezve, egyben azt is megteheted.

– Meddig élt Kiskunhalason, és milyen fiatalkori emlékei fűződnek a városhoz?
– 1989-ig, a gimnáziumi évek befejezéséig éltem Kiskunhalason, majd Szegeden, Miskolcon és Baján hosszabb-rövidebb ideig. Öt kalandos év után visszaköltöztem, akkor már mint újságíró. A Halasi Tükör munkatársa voltam, később pedig a Halasi Hét című hetilap alapító tagja. Nincs Kiskunhalasnak olyan része, amit ne ismernék, minden szegletéből vannak emlékeim. A város „régi felében”, a tabánban laktam, egy vályogházban, amit a nagyapám és nagyanyám szó szerint a saját kezével épített. Még mindig megvan a ház, bár sajnos már nem a miénk. Ha Halason járok, mindig elmegyek ehhez a házhoz, ez a kedvenc helyem, és ebben a házban laktak az életem legmeghatározóbb személyiségei. Azoktól, akik ott éltek, vagyok az, aki.

– Mikor döntött úgy, hogy a fővárosba költözik?
– Azok közé az emberek közé tartozom, akiknek nagyjából sohasem kiszámítható az életútja. Még most sincs hosszú távú tervem, nemhogy fiatalkoromban. Kiskunhalasról nem egyenes út vezetett Budapestre, sőt! Nagyon is „szerpentines”, izgalmas és kalandos tizenvalahány év volt, mire felköltöztünk Pestre. Érettségi után dolgoztam Szegeden, nevelőotthonban, tanultam Miskolcon, egyetemen, újságíró gyakornok voltam Szegeden, lapalapító Kiskunhalason, televíziós főszerkesztő Békéscsabán, televíziós műsorvezető a hollandiai Hilversumban, jártam újságíró akadémiára Hollandiában és Budapesten. Rádiós műsorvezető is voltam. És továbbra is azt érzem, lehetek bármi még ezek közül, és sok minden más is, amit még nem próbáltam. Nincsenek fő- és mellékállomások az életemben, a karrieremet pedig sosem kezelem külön kategóriaként. Életem van, amit nagyon szeretek, az összes emberével, állomásával együtt. Minden percére egyformán szükségem van ahhoz, hogy tovább haladjak az utamon.

Tallér Edina kedvenc mondata ebben az évben: lassú víz partot mos Tallér Edina kedvenc mondata ebben az évben: lassú víz partot mos

– Mikor határozta el, hogy szépirodalommal akar foglalkozni, hogy író lesz Önből?
– Nem döntöttem el, hogy író leszek. Ellenben már egészen fiatalon, tizenévesen eldöntöttem, hogy boldog, vidám, szerető családot akarok gyerekekkel, erre van szükségem. Ehhez is tartom magam, azóta is. Minden csak a családhoz képest működhet. Ez az origó. Viszonylag későn, a harmincas éveim közepén hozta úgy a sors, hogy beiratkoztam egy szépírói kurzusra és rájöttem, hogy nekem az irodalommal van valami dolgom. Előtte is voltak sikereim, sőt, mondhatni igen sikeres voltam a saját szakmámban, de soha annyira nem tett boldoggá egyetlen újságírói, médiás siker sem, mint az, amikor először megjelent az Élet és Irodalomban egy prózarészletem. Aztán 2010-ben megjelent az első regényem (A húsevő, Kalligram Kiadó), és túlzás nélkül mondhatom: megváltozott az életem. Én változtam meg. Magamra találtam.

– Az írói hivatást egyfajta misztikum, titokzatosság övezi. Az Ön számára mit jelent az írói lét?
– Nincsenek külön kategóriáim, sem a karrier relációjában, sem pedig valamiféle írói létben. Nincsen írói létem. Életem van, családom, hivatásom, jó és rossz napjaim. Megírni egy szöveget, addig dolgozni, kínlódni rajta, amíg végül összeáll és működik, ez boldoggá tesz. Az írás: munka. A szó egyszerű és megemeltebb értelmében is, nem valami lila köd, misztikus, megfoghatatlan izé, ami csak a kiváltságosoknak adatik meg. Írni mindenki tud, megtanulható, hogy egy szöveg hogyan tudja elérni a maximumot. Ami viszont nem megtanulható és nem megtanítható, az a szenvedély és kíváncsiság. Egy szöveg attól tud életre kelni, hogy az írója nem magára kíváncsi, nem magát artikulálja folyton a szövegeiben, hanem valaki vagy valami másra kíváncsi. Önkifejezés persze, csak nem az ÉN-ről szól.

– Mi az életfilozófiája?
Én úgy fogalmaznék: kedvenc mondatom. Minden évben van egy kedvenc mondatom. Tavalyelőtt az volt, hogy: Megyek, amerre hagyják. Tavaly az, hogy: Holnaptól minden rendben. Idén meg, hogy: Lassú víz, partot mos. És már most tudom, hogy jövőre az lesz, hogy: Mindig minden jó lesz.

– Ön igen intenzív és sokoldalú személyiség. Nehéz összeegyeztetni a karriert a családdal?
– Semmi sem nehéz, ha szereti az ember csinálni. Nem nehéz összeegyeztetni a munkát a családdal, csak kissé bonyolult. De komoly rutinunk van benne, nemcsak a férjemmel, hanem a gyerekekkel is. A lányom tízéves, a fiam tizenöt, mi pedig az apjukkal huszonhárom éve vagyunk együtt. Ezek a számok biztatóak, és azt mutatják, hogy elég nagy hatékonysággal működik az összeegyeztetés.

– Esetleg más is örökölte az írói vénát?
– A férjem, a fiam, a lányom, mindenki ír. A férjem színházi darabokat, a lányom meséket és dalszövegeket, a fiam novellákat, verseket, dalszövegeket, műkritikákat. Az egész család „bolond”. Viszont mosogatni senki sem akar, ebből származik a legtöbb konfliktusunk.

– Jelenleg min dolgozik?
– Az idei Könyvhétre jelenik meg a Negyvenkettedik széken ülő nő címmel egy drámakötetem a Kalligram Kiadónál. Nagyon izgulok érte. Annál is inkább, mert a következő színházi évadban mindhárom darab, ami a könyvben szerepel majd, színpadon is be lesz mutatva. Dolgozom egy új prózaköteten is, ezt jövőre szeretném megjelentetni. És közeleg az első regényem, A húsevő második kiadása is. A jövőbeli, hosszú távú tervem pedig az, hogy izgalommal és kíváncsisággal várom, mit hoz még a jövő.

– Mennyire akad idő kikapcsolódásra, és ha jut, mivel tölti szívesen szabadidejét?
– Ha tehetjük, hétvégén mindig együtt vagyunk legalább pár órát a családdal. Kirándulunk, vagy punnyadunk egymás hegyén-hátán a nappaliban egy nagy kanapén. És imádok futni. Hetente háromszor-négyszer futok és jógázom. Sokat járok színházba. Néha, ha sikerül összeegyeztetni, borozgatok a barátaimmal. Mindenre jut idő, mert elég rossz alvó vagyok.

– Vissza szokott járni Kiskunhalasra?
– Rendszeresen járunk Halasra, hiszen a férjem, Gerner Csaba színművész is Halasról származik, az ő családja még itt is él. Anyósom kis háza és gyönyörű kertje olyan, mint egy meseország a világ közepén, ez a kedvenc helyem a városban. És a nagyszüleim háza az, amit mindig megnézek, ha tehetem. Kiskunhalasról nekem a szülői ház jut eszembe, amíg világ a világ.

Névjegy:

Tallér Edina 1971 február 24-én született Kiskunhalason. 1989-ben a halasi Szilády Áron Gimnázium és Szakközépiskolában (ma Szilády Áron Gimnázium) érettségizett. A Miskolci Egyetemen színháztudományt tanult, diplomát azonban nem szerzett. A MÚOSZ kulturális újságírójaként végzett, ezután a szegedi Délvilág napilap gyakornok újságírójaként dolgozott. Később a Halasi Hét című hetilap alapító tagja és társszerkesztőjeként tevékenykedett (1992-1994). Majd a Csabai Kábeltelevízió főszerkesztője volt (1996-1998). 1996 és 2002 között a Duna TV észak-magyarországi tudósítójaként tevékenykedett, 2002-ben pedig a hollandiai Hilversumban televíziós műsorvezetőként.
Férjével, Gerner Csaba színművésszel 1993 óta vannak együtt. Két gyermekük: Iringó és Koppány. Napjainkban az Újpesti Közéleti Televízió és az Újpesti Napló főszerkesztője.
Kedvenc írója Kurt Vonneguth, illetve a fia és a lánya. Kedvenc zenekara jelenleg a brit Alt J.
Regényei: A húsevő (2010), Lehetek én is (2013), Most akkor járunk? (2014), Holnaptól minden rendben (2015). Drámái: Egy perccel tovább (2010), Érinthetetlenek (2012), Átjáró magamhoz (2014), Mese sétához (2015), A negyvenkettedik széken ülő nő (2016).

 

A cikk küldése e-mailben

X
Cikk címe:
Tallér Edina: Minden csak a családhoz képest működhet. Ez az origó

Biztonsági kód
A fenti képen látható ellenőrzőkód:

*-al jelzett mezők kitöltése kötelező!

Cikk megosztása a közösségi portálokon

X
Ország, világ, gazdaság

Fantasztikus: így döntik meg az ugrókötelezés világrekordját (videó)

Fantasztikus: így döntik meg az ugrókötelezés világrekordját (videó)

Alig egy perc alatt 225-ször szökkentek egy japán iskola nebulói.

Gyönyörű, de hátborzongató lenne a vizes apokalipszis New Yorkban

Látta már a Nagy Alma lagúnáit? Most megmutatjuk.

Elképesztő gesztust tett Dél-Szudán felé Ferenc pápa

Félmillió dollárral vagyis kb. 138 millió forinttal támogatja az országot.

Babos Tímea: Tényleg mindent megteszek, hogy jobb legyek

Babos Tímea: Tényleg mindent megteszek, hogy jobb legyek

Babos Csaba szerint nem tragikus a helyzet, lányának volt már nehezebb periódusa is.

Közteret neveztek el a „Grande” Ganz gyermekéről, Kubala Lászlóról

Kubala Lászlónak már gyerekként sem kellett messzire mennie, ha világsztárokkal akart játszani.

Bardi imádja Budapestet, de lehet, hogy nyáron Valenciában köt ki

Hiába faragják az Újpest macedón légiósát, nem ül fel a provokációnak, inkább góllal törleszt.

Sallói István: Storck nem vette komolyan Andorrát

Sallói István: Storck nem vette komolyan Andorrát

„A kudarcot nem akarati tényezők okozták” • „Elgondolkodtató, hogy egymás után jönnek haza a játékosaink.”

Juventus: orvosin a válogatott támadó, hamarosan aláír

A játékosnak 25 millió eurós kivásárlási ár szerepel a szerződésében.

Jogerősen manipuláltak – ítéletet hirdettek a fogadási csalási ügyben

Tizenöt bűnös közül senki sem kapott letöltendő börtönbüntetést; Nyerges Krisztián és Torma Gábor ellen megszűnt a vizsgálat.

Kövessen bennünket a Facebook-on!
Megyei Piactér