BAON

A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2010-ben alig több mint 90 ezer gyermek született Magyarországon, ez a legalacsonyabb érték a születési statisztika hazai történetében. Ugyanakkor becslések szerint 120-150 ezer olyan magyar pár van, akik valamilyen egészségügyi probléma miatt hiába várják, hogy természetes úton foganjon meg gyermekük. Számukra jelenthet esélyt a lombikbébi program, ahhoz azonban, hogy éljenek ezzel a lehetőséggel, mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk.

Hazánkban – Európában egyedülálló módon – öt beültetés árát finanszírozza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, a hormoninjekciókért azonban fizetni kell. Így egy beültetés legalább 100-300 ezer forintba kerül, és minden újabb kísérletnél számolni kell ezzel az összeggel. Ezért akár milliókba is kerülhet, a laboratóriumban való fogantatás. Vannak, akik emiatt nem mernek belevágni, másokat a szégyenérzet tartja vissza.

 „Nyolc éve hiába vártunk arra, hogy teherbe essek, majd végső elkeseredésünkben felkerestük az egyik lombikbébi intézetet, amikor azonban kiderült, milyen procedúrán kell átesnünk, és belegondoltunk, hogy mindenki tudni fogja, hogy nem természetes úton jött össze a babánk, inkább visszakoztunk” – mesélte egy neve elhallgatását kérő kiskunhalasi asszony, aki inkább lemondott arról, hogy saját gyermeke legyen. A kecskeméti Farkas házaspár egyáltalán nem tartja cikinek, hogy kémcsőben történt iker fiaik fogantatása. A most négyéves Bulcsú és Bendegúz ott kergetőzött körülöttünk, miközben szüleik elmesélték, hogyan jöhettek világra.

– Öt évig hiába próbálkoztunk. Mindenféle vizsgálaton átestünk Kecskeméten, Pesten és Szegeden is, de semmi okát nem találták annak, miért nem esek teherbe – idézi fel a lombikprogramhoz vezető út kezdetét Emese. – Próbálkoztak az orvosok inszeminációval, petevezetékátfúvással, rendre eredménytelenül. Míg végre a Szegedi Női Klinikán Pál professzor egy laporoszkópiás vizsgálattal végre diagnosztizálta, hogy endometriózisom van. Féléves injekciókúrával kikezelte ezt a betegséget, majd féléves injekciókúra után egy újabb műtét következett, ekkor úgy tűnt, elgördült az akadálya annak, hogy kisbabánk lehessen. Két inszemináción itt is átestem, sikertelenül. Férjemet is újra megvizsgálták, nála is találtak egy kisebb problémát, ekkor javasolták, hogy próbálkozzunk a lombikbébi programmal.

– Nem sokat dilemmáztunk, hisz öt év kudarcsorozata után már nagyon vártunk rá, hogy végre család lehessünk. Tőlem egyébként sem állt távol a dolog, hisz épp egy nyúltenyésztő telepet vezettem, így rengeteg mesterséges megtermékenyítést végeztem – veszi át a szót viccelődve Tibor. Amikor úgy döntöttünk, belevágunk, annyit azért kikötöttünk, hogy csak egyszer próbálkozunk, utána abbahagyjuk.

  Emese és Tibor ikerfiaikat köszönhetik a lombikprogramnak

Szerencsére Emesének és Tibornak nem is volt többre szüksége. Mintha csak róluk szólna a lombik program Steves G. Kaalit származó mottója: a siker nem a kémcsőben, hanem az emberek lelkében dől el. Újabb vizsgálatokat végeztek el rajtuk, a HIV teszttől kezdve egészen a tüdőröntgenig mindent belesűrítettek néhány hónapba, ez azonban már nem tűnt soknak öt év várakozás után. – Úgy éreztük, végre sínen vagyunk – mondja Emese. A doktornő, akihez kerültünk szinte olyan volt nekem, mintha az anyám lenne.
Peteérést illetve a megtapadást segítő injekciókat kapott, ennek köszönhetően három petesejtje érett be, ebből a beültetés után kettő meg is tapadt. Így fel voltak készülve arra, hogy ikreik lesznek.

– Bár kicsi az esélye annak, hogy rögtön az első beültetés sikeres legyen, én biztos voltam abban, hogy várandós vagyok, sőt azt is éreztem, hogy ikreim lesznek – mosolyog Emese, és megsimogatja két örökmozgó kisfia buksiját. – Tesztet sem csináltam, amikor pedig négy hét elteltével visszamentünk Krizsán Mária doktornőhöz, úgy feküdtem fel az asztalra: Remélem, sokan vagyunk! Nagy boldogan mentünk vissza Pál doktorhoz, ő persze csitított, hogy 13 hetes korig egy baba sem biztos, ne kiabáljuk el, a mi örömünk azonban határtalan volt. Bár nagyon vigyáztam, sokat pihentem a várandóság alatt, azért eljártunk táncórákra. A családtagok sem tudtak a titkunkról, csak a 13 heti dupla ultrahang felvétel láttán esett le az álluk.

Volt a családból, aki azt mondta, ez tragédia, és a prof se nyugtatott meg azzal, hogy állandóan azt hajtogatta, hogy egy nő egy terhességre van tervezve, én azonban remekül éreztem magam. Egészen a 26. hétig, amikor beindult a szülés.

  Bulcsú (balról) és Bendegúz - a két örökmozgó

A következő 10 hétben még négyszer tartották vissza, hogy világra jöjjenek a fiúk, ekkor Emesének terhességi cukorbetegsége és vérszegénysége lett, majd 2007 május 9-én – 36 hetesen – megszületett Bendegúz (1980 grammal) és Bulcsú (1680 grammal), mindketten makk egészségesen. – Vannak, akik szégyellik, hogy nem a természetes úton lehetett gyermekük, de mi úgy gondoljuk, bármin is kellett keresztülmennünk, bőven megéri az egész – szögezi le történetük végén Emese és Tibor.

A Farkas családnak nagy szerencséje volt, akiknek azonban nem sikerül az első beültetés, annak akár évekbe is telhet a gyermekáldás. Számukra aggasztó, hogy az új Munka Törvénykönyvének tervezete szerint a lombikprogramban részt vevők kikerülnének a védett körből, vagyis el lehet őket küldeni munkahelyükről. A Nemzetgazdasági Minisztérium a szigorítást azzal indokolja, hogy „az emberi reprodukciós eljárással összefüggő kezelés időtartama nem meghatározható”. Jelenleg nem lehet felmondani azoknak, akik ilyen programban vesznek részt, ha erről írásban értesítik főnöküket. Ősszel dől el, hogy a kismamák mellett megmarad-e az ő védettségük is.