BAON

A Princeton Egyetem Ökológia és Evolúcióbiológia Tanszékének kutatói arra a felismerésre jutottak, hogy az emberek jóval ritkábban ásítanak, ha a külső hőmérséklet meghaladja a testhőmérsékletet. A Frontiers in Evolutionary Neuroscience szakfolyóirat legújabb számában közzétett kutatásukban 160 embernél vizsgálták az ásítás gyakoriságát: a csoport felénél nyári forróságban, másik felénél pedig enyhébb, 20 fok körüli időben. Míg enyhébb időben a csoport majdnem fele ásítozott, addig kánikulában csak alig negyede – írja a medipress.hu.

Az ásítás és az évszakok közötti összefüggést vizsgáló úttörő jellegű kutatás vezetői szerint a tapasztalt szezonális eltérések alátámasztják, hogy az ásítás az agyhőmérséklet szabályozásának egyik módja. Mivel a nyári forróságban az ásítás során hosszan belélegzett levegő nem nyújt enyhülést a túlfűtött agy számára, ezért nagy melegben ritkábban ásítunk – mondta el a kutatás vezetője. Alacsonyabb hőmérsékleten viszont működik a hűtési folyamat, ezért olyankor gyakrabban.

Kapcsolat van a szabadban eltöltött idő és az ásítások gyakorisága között is. A szezonális adatok vizsgálata során a kutatók azt is megfigyelték, hogy az ásítást befolyásolja a szabadban eltöltött idő hossza. Főleg nyáron volt jellemző, hogy minél hosszabb ideig tartózkodott valaki a szabadban, annál kevesebbet ásított. A résztvevők majdnem 40 százaléka a kint töltött első 5 percben ásítozott, de 5 perc után az arány 10 százalék alá esett. Enyhe időben a szakemberek pont fordított jelenséget tapasztaltak, de itt az 5 perc elteltével csak kismértékben emelkedett az ásítozók aránya.

  Ezek szerint nincs is értelme a szánk elé tenni a kezünk?

A kutatók szerint a mostani eredmények nem csak az ásítás élettani hatásainak átfogóbb megismerését segítik, hanem általuk jobban megérthetünk olyan betegségeket, (pl. epilepszia, sclerosis multiplex) amelyeket igen gyakori ásítás vagy hőszabályozási zavar kísér.