BAON

– Viszonylag későn, 32 évesen szentelték pappá. Miért döntött a papi hivatás mellett?
– Eredetileg nem papnak készültem, hanem tanárnak. 1994-ben végeztem az ELTE Tanárképző Főiskolai Karán történelem– földrajz szakon. Egy évig Kiskunhalason, 5 évig Kiskunmajsán tanítottam általános iskolában. Eközben elvégeztem a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karát levelező tagozaton. 2000-ben döntöttem úgy, hogy igent mondok a papi hivatásra. A hívást negyedéves főiskolás korom óta éreztem, de talán nem volt elegendő bátorságom azonnal igent mondani. Ahogy múltak az évek, egyre tisztábban éreztem, hogy az én utam a papi hivatás. Az azóta eltelt idő megerősített abban, hogy jól döntöttem.

– Budapesten született, de Bács-Kiskun megyéhez erősebb szálak kötik, mint a fővároshoz.
– Pesten csak születtem, Tázláron nőttem fel. Szüleim most is ott élnek. Ott volt az első szentmisém is.

– Milyen érzésekkel fogadta a kecskeméti kinevezése hírét?
– Meglepődtem, nem számítottam rá. Sosem latolgattam, hogy milyen kinevezésre van esélyem. Mindig arra törekszem, hogy az aktuális feladataimat jól végezzem. Ugyanakkor örültem neki, nagy kihívást jelent. Jól ismerem Kecskemétet, hiszen négy esztendőt töltöttem Lajosmizsén.

– Milyen feladatokat fogalmazott meg magának új helyén?
– Fontosnak tartom, hogy minél több embert megszólítsak. Mindenkinek, akinek szüksége van rá, lelki vigaszt nyújtsak. Augusztus elsejétől szól a kinevezésem, érsek úr a fél 11-es szentmisén tervezi Farkas atya búcsúztatását és beiktatásomat. Ezt követően szeretnék minél több időt a plébánia irodáján tölteni, hogy megismerkedhessek mindazokkal, akik betérnek hozzánk. Szeretnék minél hamarabb megismerkedni a plébánia közösségeinek tagjaival. Ahogy Kalocsán, úgy Kecskeméten is ott leszek a templom ajtajában a szentmise után, hogy kezet foghassak minden hívővel, válthassunk néhány szót. Szeretném, ha éreznék: megszólítható vagyok. Megkereshetnek örömeikkel, bánatukkal, elmondhatják problémáikat, hiszen közülük való vagyok. Amennyire időmből telik, igyekszem minden meghívást elfogadni.

– Jól ismer több alföldi kistelepülést. Átmenthető a kistelepülésekre jellemző összetartó, egymást segítő közösségi élet Kecskemétre?
– A rohanó világ nem épít közösségeket. Az egyháztól nagy erőfeszítést kíván ez a munka. Azonban nem tartanám helyesnek, ha a nagy kihívás elbizonytalanítana bennünket. Remélem, hogy a korábbi évek pozitív tapasztalatait felhasználva gyarapodhat csoportjaink száma.

  Jeney Gábort 2002 karácsonyán a Nagytemplomban szentelték diakónussá

– Összetartó és megtartó közösségéről ismert a széchenyivárosi lakótelepen működő Szent Család-plébánia. Létre-jöhet több hasonló, családokat összefogó közösség?
– Nagyon jól ismerem a Szent Család-plébániát, diakónussá szentelésem előtt ott voltam lelki gyakorlaton. Sok tapasztalatot szereztem, és felnézek Jávorka atya közösségszervezés terén végzett munkájára. A semmiből építette fel a plébániát mind lelkileg, mind fizikailag. Augusztus elsejétől ugyanabban az egyházkerületben tevékenykedünk. Remélem, hasznosíthatom tapasztalatait.

– Évek óta húzódik a Nagytemplom felújítása. Szeles időben óvatos ember inkább elkerüli, olyan rossz állapotban vannak az ablakok. Mikor kezdődhet meg a felújítás?
– Ígéretünk van érsek úrtól arra, hogy a kalocsai főszékesegyház felújítása után az ott dolgozó építőbrigád Kecskeméten folytatja munkáját. Igyekszem minél jobban előkészíteni a munkát, és lehetőségeimhez mérten biztosítani az anyagi forrásokat.

– Korábban szó volt arról, hogy a felszámolt kis katolikus temető területének eladásából befolyt összeg is a templomfelújítást szolgálja. Értékesítette az egyház a területet?
– Nem, és a jelenlegi ingatlanárak mellett meg kell gondolni, hogy érdemes-e most értékesíteni. Az épület biztonsága miatt a sürgős munkákat természetesen folyamatosan elvégezzük.

– Mennyire lesz nyitott a plébánia a társegyházak és a város közössége felé?
– Én magam vegyes házasságból származom, édesapám református. A családi mindennapokból hozom magammal a felekezetek békében, szeretetben való együttélését. Tázláron olyan ifjúsági közösségbe jártam, ahova reformátusok, evangélikusok, baptisták és katolikusok is jártak. Eddigi szolgálati helyeimen is jó kapcsolat alakult ki az egyházak képviselőivel. Bízom abban, hogy Kecskeméten is így lesz. Beiktatásom után fontos feladatom, hogy felkeressem Zombor Gábor polgármestert, Bányai Gábort, a megyei közgyűlés elnökét és a város papságát.

– Hogyan fogadta a szűkebb család, hogy Kecskemétre költözik?
– Meglepődtek és nagyon örültek. Szüleim is, de főként nővérem, aki itt él Kecskeméten két gyermekével.